Ugrás a tartalomra

Jelige: ANATOLE HONGROIS – Hazám

Jelige: ANATOLE HONGROIS

Hazám   

 

Nem értem, mi az, hogy Magyarország, haza! 18 évesen Drezdában  éltem  pár évet, majd utána kevés időt Magyarországon. Majd Jött Eberswalde,  itt is pár év és újra egy kis idő Magyarország. Nem értettem, mi az, hogy Magyarország, haza!  Kevés alkotói munka Magyarországon majd Hamburgban telepedtem le. Nem sokáig, kicsinyke idő után megint Magyarország következett. Talán nem volt nyugtom? ki tudja. Milánó következett. De Lyon jobban tetszett. Itt telepedtem le. A fránya sors vitt tovább. Koppenhága és Madrid voltak életem következő  fontosabb megállói.  Nem értettem, mi az, hogy Magyarország, haza!  Nyughatatlan voltam, vagy csak vitt az élet sodra tova, irány Dél-Afrika, Johannesburg. A  dél afrikai élet megismerését  ez a város teszi legjobban szembetűnővé. Közben az idő haladt, öregedtem. Család? nem is gondolkoztam ezen. Kitöltötte napjaimat a sok- sok mű alkotása. Ismeretek megszerzése az újabb művek alkotásához. Regények, musicalek tömkelegét ontotta agyamnak gyümölcse. Vágytam valahova de nem Magyarországra, vagy ki tudja. Hamburgot szemeltem ki újra. Az évek még mindig kérdésessé tették. Mi az, hogy Magyarország, haza! Gondolkoztam, vágytam egy olyan élet után amit nem is ismertem. Sok év után megint Magyarországon. Ismeretlen volt, furcsa volt a magyar anyanyelv hallása. Idegesített, hogy értem és ismerős, de idegen.  Szembesültem őseim tanával, halottaim ismerősként emlékeztettek a fejfákra. Valami megmozdult bennem, de nem a honvágy. Nem tudom mi, de könnyeket csalt a szemembe a tény, anyám és apám sírja magyar földben, míg én idegenként imát mormolok felettük. Éheztem a szeretetet, szomjaztam a boldogságot. Valami a lelkemre nehezedett, nem tudtam megmondani mi is az, de nem értettem még mindig, mi az, hogy Magyarország, haza! Újra elindultam, vitt a sorsom, Betzdorf,  majd Geislingen, ám egy fénysugár már jelezte, vissza is lehet fordulni mert vár a haza, Magyarország. Sosem örültem a magyar földnek amikor másik ország földjéről ráléptem. De most, vártam a magyar határt, mikor érek arra a földre mit sosem vágytam. Nyugodt lett a szívem dobbanása mikor ismerős de elfeledett emlékek mellett haladtam el. Magamba szívtam azt a levegőt amit pár évtizede anyám és apám is belélegzett. Tanultam a vágyat, azt a vágyat amit csak magyar magyartól kaphat. Megtanultam az érzelmeket magyarul elmondani és szívvel elküldeni annak akit szeret a szívem. Értelmet kapott  az az üres lelkem ami hiányzott belőle. A szeretet teltsége és a boldogság ittassága. Igen, a boldogság részeges ittassága ami érző emberré tett és nem üres lelkű magyar idegenné. Már tudom, mi az, hogy Magyarország, haza!  Egy olyan érzés amit nem hogy kiirtani nem lehet, de a felejtés sem kezdi ki a magyarnak született idegenné vált lelkét.

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.