A kortárs író karácsonyi levele – I.

Helyszíni, Fűalatt

Milyen levelet írna a Jézuskának/Angyalnak a kortárs szerző, milyen könyveket ajánlana háziolvasmányként, illetve karácsonyi ajándékként azoknak a gyerekeknek és felnőtteknek, akik eltávolodtak az irodalomtól – lapunk szerzői válaszolnak ünnepi körkérdéseinkre.

Körkérdés 

 

A kortárs író karácsonyi levele – I.

 

• Melyik kortárs költő művét ajánlanád háziolvasmányként, ha magyartanár lennél, és az volna a célod, megszerettesd az olvasást, a költészetet azokkal a nebulókkal, akiknek mindez kínszenvedés?

 

 Vörös István

Vörös István

Ha alsósok:
Tóth Krisztina, Szabó T. Anna, Tandori Dezső, Varró Dániel gyerekverseit.
Ha felsősök:
Oravecz Imre, Jász Attila indiános verseit, Székelyhidi Zsolt vámpír-verseit, Lackfi János dalátiratait, Erdős Virág komolyan játékos verseit.
Ha gimnazisták: Takács Zsuzsát, Tolnai Ottót, Kemény Istvánt, Győrffy Ákost.

 

Izsó Zita

Izsó Zita

Nem hiszem, hogy lenne az irodalom megszerettetésére recept vagy általánosan alkalmazható megoldás. Persze nyilván vannak jó pedagógiai módszerek, és, mondjuk úgy, olvasóbarátnak tartott – vagy rosszabb esetben szánt – szövegek, de szerintem összességében a legtöbb, amit tehetünk, hogy hozzáférhetővé tesszük az irodalmat – a kortárs és a klasszikus műveket egyaránt –, hogy mindenki megtalálja azt, ami neki tetszik. Volt egy olyan időszak az életemben, amikor néhány évig hivatalban dolgoztam. Az egyik munkatársam egyszer azt mondta, hogy szerinte a kortárs költészet nagyon rossz. Tudtam, hogy ezt nyilvánvalóan azért mondja, mert nem ismeri napjaink irodalmát. Lehet, hogy belelapozott valamikor néhány művészeti magazinba, de átfogó ismeretekkel nem rendelkezik. Ezért kimásoltam neki egy word-dokumentumba egy csomó kortárs verset különböző stílusú és életkorú költőktől. Átnézte, és megtalálta azt a néhány szerzőt, akiknek azóta is rendszeresen olvassa a verseit.

 

Ayhan Gökhan 

Ayhan Gökhan

Lanczkor Gábor és Pollágh Péter versesköteteit, illetve Tolnai Ottó Gogol halála című könyvét.

 

Döme Barbara  

Döme Barbara

Fekete Vince Vak visszhang Fekete Vincecímű kötetét ajánlanám, annak összes versével. Nemcsak azért, mert a kötet idén elnyerte az Év Legjobb Könyve elismerést, hanem azért is, mert ezek a versek visszaadták a kortárs költészetbe vetett hitemet, amely az utóbbi időben már eltűnőben volt a gyakran rím nélküli, öncélú, művészieskedő versek miatt. (Nem csoda, ha a fiatalok nem akarnak több verset olvasni, ha ilyenekkel találkoznak lépten-nyomon.) Ha velem megtörtént csoda az erdélyi magyar költőknek köszönhetően, akkor másokkal miért ne történne meg?! Ezek a versek klasszikusak és modernek is egyszerre, de ami talán legfontosabb, könnyen befogadhatók, miközben magas nívót képviselnek. A kötet minden verse minőségi útmutatás, egyszerre fohászkodik, szól az Istenhez és az emberhez. Adhatunk ennél többet a következő generációnak?

 

Dimény Árpád 

Dimény H. Árpád

Olyan gazdag a kínálat, sokszínű a kortárs költészet, hogy nem egyet, hanem legalább egytucatnyit tudnék ajánlani. Könyvlicitet tartanék, ahol egy-két érdekesebb, jellegzetesebb versét olvasnám fel az adott szerzőnek, majd a diákok kellene kiválasszák, hogy mely szerző kötetét akarják hazavinni. A licit abban állna, hogy végül az térhetne haza kortárs kötettel, aki több vers elolvasását vállalta.

 

Hevesi Judit

Fotó: Bali Sándor 

Hevesi Judit

A kérdés már csak azért sem egyszerű, mert nem tudom, milyen korosztályról van szó. Az óvodásoknál lenne jó kezdeni, mondjuk Varró Danival, aztán pedig lehetne Bognár Péter, Erdős Virág, Karafiáth Orsi, Nádasdy Ádám, Simon Marci, Tóth Krisztina.


Szokolay Zoltán

Kitérek a kérdés elől, mert sok kortárs költő versét tudnám ajánlani, de nem szeretném, ha megharagudnának rám, akikét valamilyen okból kifolyólag mégsem. Vőfélyrigmusokat, blődli dalocskákat, lírai jópofizást meg semmiképp se népszerűsítenék, azok úgyis ott vannak a tankönyvekben. Inkább a technikai megoldáson töröm a fejem. Minden nebuló mellé odaülnék, úgy ejtenénk szót – önmagunkról szólva, négyszemközt, irodalomterápiaként – a versekről is.

Tudom, ez nem lehetséges. Akkor viszont sürgősen keresnék egy gáláns szponzort és egy jó programozót (ez itt a reklám helye).

Szaporodnak a táblagépre, okostelefonra letölthető alkalmazások, amelyek verseket kínálnak. Szabadon, interaktív módon lehet böngészni akár egy költő életművében, akár antológiaszerűen egy korszak versei között. A bökkenő csak az, hogy a programok, miként maguk a versek is, idegen nyelven íródtak. Már nemcsak a nagy világnyelveken érhető el ilyen alkalmazás, hanem például urdu, pastu és több tucat más nyelven is. Magyart nem találtam, holott büszkén szoktuk emlegetni, hogy a mi költészetünk milyen gazdag.

Nos, ha segítene valaki, szerkesztenénk egy verses programot, és eljuttatnánk a „nebulókhoz”. Mostanában erről ábrándozom. Meg arról, hogy minden embernek minden napra jusson legalább egy vers. Hajdan volt egy internetes verstanodám, 17-en csatlakoztak hozzá, velük sok vers mélyében bújócskáztunk együtt. Aztán két év múltán szétszéledtek, de a költészet szeretete bennük maradt. 

 

 

 

• Milyen kortárs könyvet vásárolnál egy olyan embernek karácsonyra, aki eltávolodott az irodalomtól, nem szeret olvasni? 

 

 Vörös István

Vörös István

Kéne egy ilyen könyvet szerkeszteni. Ami elindítana az olvasáshoz visszavivő úton. Ha van ilyen út. Az lehetne a címe: Bevezetés a szépirodalomba. Különben a Javított kiadást sokaknak tudnám ajánlani. (Mármint EP-könyvét, mint önvizsgálati alapvetést.)

 

 

Izsó Zita

Erre nagyjából ugyanaz a válaszom, mint az előző kérdésre. De azért leírom, mely könyvek voltak nagy hatással rám az utóbbi hetekben, hónapokban (ezeket bármilyen körülmények között ajánlanám bárkinek): Orhan Pamuk Furcsaság a fejemben című regénye,  Tolnai Ottó Gogol halála – Virág utca 3. című kötete a Jelenkor Tolnai-életműkiadásából, valamint egy fiatal költő, Nagy Hajnal Csilla nemrég megjelent, Miért félünk az őrültektől című verseskötete.

 

 

Ayhan Gökhan

Jódal Kálmán Die Liebe és Mucha Attila Konyha, sör, főzés

 
Dömbe Barbara

Két könyvet is ajánlanék.

Lázár Ervin: Buddha szomorú című novelláskötetét ugyan nem könnyű beszerezni (tapasztalatból mondom), de végső esetben, PDF formátumban az interneten is megtalálható. A kötet 1973-ban, születésem évében jelent meg, de nem ezért a kedvencem, hanem azért, mert mesterien elegyíti a mese és a valóság elemeit. Mesét olvasni talán még azok is szeretnek, akik eltávolodtak az irodalomtól, így Lázár Ervin novelláival ők is visszavezethetők az útra, melyről letértek. Azt sem tagadhatom, hogy a kötet néhány írása alaposan képes megfeküdni az avatatlan olvasó gyomrát (pl. A nagy madár, Stregovác), de ilyenkor érdemes újra és újra átrágni az ominózus novellát, és előbb-utóbb megvilágosodunk, eljutunk a katarzisig. Kiváló olvasmány a ráérős karácsonyestékre.

Száraz Miklós György: Apám darabokban című regénye első látásra haladóknak való (csaknem 550 oldal, ami miatt a szerző már a dedikálásnál elnézést kért tőlem), ugyanakkor éppen a „darabokból” összeállított szerkezete miatt még a gyakorlatlan olvasók számára is emészthető. Nem kell szégyellni azt sem, ha több hónap alatt jutunk a végére! S bár ez a regény igen komoly témát dolgoz fel (1956-os forradalom), mégis olvasmányos, mondhatnám azt is, olvasóbarát. Napló- és levélrészletek teszik izgalmassá a történetet (persze van benne kaland és szerelem is), egyszóval szinte képtelenség letenni, ha az ember belemerül. Legalábbis én így jártam vele.

 

 Dimény Árpád

Dimény H. Árpád

Nagyban függene az illető alaptermészetétől, de aki szereti a nagyívű, szép történeteket, annak Oravecz Imre regényeit ajánlanám. Aki szereti a borzongató, bújtatott történeteket, annak Bodor Ádámot és Tar Sándort ajánlanám. A Bartis–Háy–Grecsó kombó is segíthet az eltévelyedőknek visszatérni az irodalom gyepesedő ösvényére. Ha pedig a humor a csali, akkor Rejtő Jenő a nyerő, mert ő annyira üde, hogy még bátran tekinthető kortársnak, és munkássága irodalmi értéke sem kérdőjeleződik meg manapság.

 

Hevesi Judit 

Fotó: Csicsák Bori

Hevesi Judit

Ha tud angolul, és nemcsak magyar irodalmat ér említeni, akkor Wendy Cope Two Cures for love című kötetét mondanám. Ennyi iróniától, humortól és hétköznapi, mégsem közhelyes érzelemtől még annak is meglágyul a szíve, akinek nincsen. Na de vissza az irodalomtól eltávolodott emberekhez, illetve azokhoz, akik nem szeretnek olvasni, meg a kortárs magyar irodalomhoz: Kun Árpád Boldog északját, Ilma Rakusa Love after love kötetét és Oravecz Imre Távozó fa című könyvét venném meg nekik.

 

Szokolay Zoltán 

Fáy

Szokolay Zoltán

Nincs olyan barátom, aki eltávolodott volna az irodalomtól, hiszen akkor tőlem, sőt önmagától is elidegenedett volna. Az ilyen embereken úgy segítsünk, hogy beszélgetünk velük, s nem hagyjuk magukra őket egy akármilyen könyvvel. A könyv biznisz, Magyarországon és az egész világon már rég nem az emberekről szól, hanem a profitról és a fogyasztókról. Ennek peremén battyog a magamfajta régimódi, és már nem néz a középen piruettezőkre. Most egyébként Fáy Ferenc összes versét olvasom éppen. Nehéz volt megszerezni.

 

 

• Ha újra gyerek lennél, és levelet kellene írnod a Jézuskának/Angyalnak, mit kérnél tőle karácsonyra? (Próbálj gyerek lenni, pár sorban fogalmazd meg a levelet!)

 

Vörös István 
Fotó: Vass Tibor 

Vörös István

Egy laptopot. (De egyébként is azt kértem.)

 

Izsó Zita
 
Fotó: Dézsi Judit

Izsó Zita

Azt hiszem, azt kívánnám, hogy minden olyan vezető pozícióban lévő embert, aki súlyos következményekkel járó, rossz döntéseket hoz – ha újra gyerek lennék, akkor valószínűleg úgy fogalmaznék, hogy minden gonosz embert –, változtasson vissza gyerekké, és adjon még egy esélyt nekik és nekünk is.

 

 

Izsó Zita

Fotó: Hegedűs János

Ayhan Gökhan

Kedves Jézuska, kérlek, hozd vissza a havat, nagyon hiányzik! Csók. Göki

 

Döme Barbara

Döme Barbara

Kedves Jézuska!

Nincs szükségem Legóra, kérlek, idén ne hozz nekem újabb dobozzal. Amit kérni szeretnék, az nem csomagolható be, és csakis tőled kaphatom meg. Szeretnék menő lenni az iskolában, azt szeretném, ha nem néznének át rajtam a többiek, nem csúfolnának nap mint nap.

Szerintem te nagyon menő voltál, és még ma is az vagy. Arra gondoltam, ha megtanítanál mindarra, amit tudsz, én is népszerűbb lehetnék az iskolában, vagy a csajoknál. Megtaníthatnál például vízen járni, vízből bort csinálni, érintéssel gyógyítani vagy holtakat feltámasztani. Neked ez biztosan nem nagy ügy, de nekem sokat jelentene, mert te vagy a példaképem. Szóval, én ezt szeretném kérni karácsonyra. Ha személyesen nem tudsz velem foglalkozni – gondolom, nagyon sok a dolgod –, akkor nekem az is jó, ha Facebookon beszélünk, tudod, ott is be lehet már jelentkezni élőben. Nem vagyok buta gyerek, ha megmutatod, mit, hogyan kell, biztosan meg tudom tanulni.

Sajnos, nem tudom a pontos címedet, de megpróbálkozom a jezuska@gmail.com címre elküldeni ezt a levelet, aztán majd imádkozom, hogy megkapd.

Addig is sok puszit küldök, szeretettel: Öcsike

 

Dimény Árpád 

Dimény H. Árpád

Mit kíván a magyar költő?
 
Kedves Jézuska,
bár egy vigaszdíjat adj, vagy csak küldd a vastag honort,
te nem érzed azt a kínt, nem értheted a horrort,
mit költő átél, mikor pályatársa művét
dicsérik orrba-szájba, a lőrét mint küvét
akarják eladni, csak mert ő a klikkhez klappol.
(így bőg mind, s nem olvas másokat haragból…)
 
Názáretim, oly díjat adj, amin eléldegélünk
mi öten, csendesen és szépen,
nem elég a plecsni, s hogy vállvereget Orbán,
babérkoszorúzd meg picikét a tortám.
Ja, hogy előbb egy J. A., oké, jöhet,
adhatsz egy kardot is, kötöttem hozzá övet,
majd a Kossuthot, és beléptetés a DIÁ-ba,
csak előbb iratkozzam be az akadémiába?
 
Az nem jó, Jézuska, mióta szabsz te feltételt?
Ne packázzál egy amúgy is szétpackázott versgéppel!
Mert ki imád, ha végleg lemerülsz,
és létedben tücskölsz-hegedülsz?
S ha kilehelsz a szivárványra?
Feszít fel a deres ágra?
S foga közt tartva ki visz át, na, ki viszi ma?
Biza jól látod, ez minimum Prima Primissima…
 
Hevesi Judit 

Fotó: Szőcs Petra

Hevesi Judit

Próbáltam megfogalmazni a levelet, aztán újra és újra kitöröltem. Nagyon szeretnék egy virágzó pitypangos akrilgömböt, de azt hiszem, ez a válasz itt kevés. J

Tulajdonképpen azt hiszem, pillanatnyilag azt kérném, hogy meg tudjam fogalmazni és el tudjam mondani (másoknak és magamnak is) olyan őszintén és tisztán, mit is szeretnék, ha tehetném, mit is kérnék, ahogy azt egy gyerek biztosan meg tudná tenni egy ilyen levélben. Nekik nem esne nehezükre úgy, mint most nekem. A nővérem kislánya december 26-án lesz egyéves. Még nem beszél, és titkokban azért szurkolok, hogy minél később tegye, mert most ő a legeslegőszintébb ember, akit ismerek. Szóval sok-sok hallgatást kérnék azért, a jófajtából, nem az elhallgatósból, azt lehet?

 

Szokolay Zoltán 

Szokolay Zoltán

Gyerek ugyan sajnos nem lehettem már, de íme a levél:

„Nem tudom, hol vagy, internetezel-e és olvasod-e az Irodalmi Jelent. Tedd meg gyakrabban, kérlek, mert érdemes! Nem szólítalak egyik neveden se, mert esendő emberek már mindegyikkel visszaéltek, pedig Te jó vagy, és azt hirdetted, hogy nincsenek kiváltságosok.

Add, hogy gyermek lehessek újra, négyéves kisfiú, aki épp most tanul olvasni a nagymamájától. Aztán, ha lehetséges, add, hogy az a nagymama ne haljon meg. Emlegette, hogy szeretne elutazni Kézdivásárhelyre – add, hogy felnőjek, de ő ne öregedjen meg, és legyen elég pénzem, hogy elvihessem. Aztán add, hogy szerencsésen hazaérjünk. Bognármester nagyapámat is támaszd fel egy kicsit, kérlek, legalább látogatóba hadd jöjjön el hozzám most, a születésnapodon.

Add, hogy édesanyámnak ne fájjon semmije, és szeressék egymást jobban az édesapámmal. Add, hogy éljenek újra ők is, és látogassanak meg karácsonykor!

Add, hogy tanuljak szorgalmasabban, és diákéveimben se csak a kocsmákba csámborogjak.

Add, hogy mindazokat a hibákat, mulasztásokat, amiket életem 60 éve alatt elkövettem, jóvátehessem valamiképp. Kérlek, legalább Te ne hidd, hogy gonosz voltam.

Add, hogy meg tudjak bocsátani azoknak, akik bántottak.

Add, hogy aki valaha szeretett, ne bánja meg.

Add, hogy aki a legjobban szeretett, jöjjön el újra, repülje át a lehetetlent.

És végül, de nem utolsósorban: add, hogy a lányom boldog legyen.”

 

Kérdezett: Varga Melinda 

Fotók forrása: a szerzők Facebook oldala

 

 

 

 

Kapcsolódó cikk: 
Kommentek elrejtése, megjelenítése