A tábor, ahol büntetik a ragrímeket

Helyszíni

Szigorú szabályokkal rendelkező tábort tartott Felsőörsön a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (KMTG) által indított Előretolt Helyőrség Íróakadémia 2016. augusztus 15-e és 17-e között. A házirend szerint délután 6 óra előtt nem lehetett alkoholt fogyasztani, egyik felszólalásában pedig Orbán János Dénes projektvezető megtiltotta a ragrímek használatát. Erre azonban nem volt különösebben szükség, mert a nagyjából félszáz résztvevő (oktatók, mentorok és diákok) közül a legtöbben frappánsan oldották meg a Nagy Koppány Zsolt kijelölte feladatot.

Orbán János Dénes megnyitja a tábort

Kik az oktatók, a mentorok és a diákok?

Az Előretolt Helyőrség Íróakadémiájának felépítése ugyanis a következőképpen néz ki. A projektvezető után következnek a hierarchiában az oktatók, többek között Nagy Koppány Zsolt, Pál Dániel Levente, Farkas Wellmann Endre, Szilágyi Tamás és Ugron Zsolna (sőt Orbán János Dénes is ellát ilyen feladatot). Az ő munkájukat segíti 14 mentor (a teljesség igénye nélkül: Ármos Lóránd, Bálint Tamás, Csender Levente, Kubiszyn Viktor, Márkus András, Noszlopi Botond, Szabó Borbála), akik a KMTG honlapja szerint „szakmailag már elismert fiatal írók”, ezenkívül a februárban kiírt pályázati feltételek alapján legalább 2 kötettel rendelkeznek, és 40 év alattiak.

 

Amíg az oktatók a szemináriumi foglalkozások főbb csapásirányait jelölik ki, addig a mentorok az írások finomhangolásában segítenek az akadémiára felvett 22 diáknak. A jelentkezők között szép számmal vannak erdélyiek, de megtalálhatók közöttük az anyaország nagy egyetemeinek bölcsészhallgatói, mint ahogy felvidéki, vajdasági és kárpátaljai résztvevők is. Ez utóbbi régió felkarolását Orbán János Dénes fontos küldetésének tartja, hiszen – ahogy ez a rendezvény megnyitó beszédében elhangzott – körülbelül 6 fő tagja a KMTG-nek.

Márkus András a zöld karszalaggal, amely a mentorok színe volt

Ki visz a vécére laptopot?

Az oktatók, mentorok és diákok már májusban megkezdték a munkát a KMTG belvárosi tantermében, az adott hónap foglalkozásait egy-egy szakmai hétvége zárta, ahol a résztvevők megvitatták az elkészült szövegeket. Így összeszokott közösség érkezett a Malomvölgy Oktatási és Szabadidő Központba, ahol elsőként az online és nyomtatott folyóiratokkal ismerkedhettek meg a diákok, kiemelt helyen a Prae-vel és az Irodalmi Jelennel. A Pál Dániel Levente vezette beszélgetés egyik fő vitatémája volt, hogy szépnek kell-e lennie egy folyóiratnak. Farkas Wellmann Endre szerint kizárólag a szövegek minősége számít, mert aki a színes, csillogó fotók miatt venné meg például a Prae lapszámát, annak inkább ott vannak a szórakoztató magazinok. Az íróakadémia oktatója ezenkívül kifejtette, hogy túl sok irodalmi folyóirat van ma forgalomban Magyarországon, és véleménye szerint egy-egy szellemi műhely felértékelődését hozhatná magával, ha számuk csökkenne. A beszélgetésből megtudhatták még a diákok, miért és hogyan érdemes irodalmi folyóiratban publikálni, és ők is kifejtették az online és a nyomtatott megjelenéshez fűződő viszonyukat, miközben Pál Dániel Levente idézte kedvenc mondatát az idei Tokaji Írótáborból: „Úgy elszaporodtak ezek az internetes folyóiratok, de ki olvas azokon komoly irodalmat… ki visz magával laptopot a vécére?”

 

Vita a folyóiratokról (a képen jobbról balra: Pál Dániel Levente, Farkas Wellmann Endre és Boldog Zoltán), Fotó: Nagy Koppány Zsolt

Így latorkodtak ők

A beszélgetést Nagy Koppány Zsolt szépírói mesterkurzusa követte, aki azt a feladatot adta a mentoroknak és a diákoknak, hogy egyénileg írják át Marin Sorescu A két lator című, alábbi versét:

 

A két lator se
kismiska
gyertyatartót lopott az egyik
a másik elvert egy barmot.
Szóval a két lator se kismiska.
 
De milyen nagy tolvaj
ez a közbülső
elorozta minden dicsőségünket.
Ha nem papolnak róla szüntelen
meglehet jut hely számunkra is
akik ferdén vagyunk megfeszítve.
(Balogh József fordítása)

Sokan papír helyett telefonon dolgozták ki a feladatot

A diákok és a mentorok negyvenöt percet kaptak a Sorescu-utánérzések elkészítésére, majd következett a szövegek felolvasása, amelyet Szilágyi Tamás oktató értékelt az előadásmód alapján. Ne hadarj, ne fújd a levegőt a mikrofonba, túlzottan beleszerettél a saját szövegedbe – sorjáztak a színésztanár instrukciói. A több mint kétórás szekció ideje alatt az összes írás elhangzott, amelyek bemutatása előtt Nagy Koppány Zsolt kért fel a jelenlévők közül három embert (vegyesen diákokat, mentorokat, oktatókat és meghívott előadókat), hogy értékeljék a műveket. A mentorok szövegéről érthető módon kevesen mertek véleményt nyilvánítani, de a diákok nem kímélték egymást, mint ahogy a tanárok sem tanítványaikat. Farkas Wellmann Endre összegzésként szigorú pedagógusként szólalt meg, szerinte sokan csak letudták a feladatot, és hangsúlyozta, még komolyabb, még inkább minőségi munkát várnak el a diákoktól. Pál Dániel Levente ezzel szemben az írások erényeit emelte ki, míg Orbán János Dénesnek az erős felhozatal ellenére leginkább a ragrímek bántották a fülét, és büntetést helyezett kilátásba, ha valaki mégis élne ezzel.

Csender Levente az alábbi szöveget rögtönözte A két latorra:

„Ilonka ott feküdt a bőr- és nemibeteggondozóban. Elment a fürdőbe, és összeszedett valamit. Egész nap vakarózott. A folyosó végén volt egy ajtó. Nem nagyon volt ott ki-bejárkálás, de mindenki tudta, hogy ki van ott. Egy sztárügyvéd, a felesége meg a szeretője.

Az ügyvéd néha azért kijött, végigsétált a folyosón, és stírölte az ápolónőket. Ilonka lánya ment látogatni az anyjához. Az ügyvédúr felszisszent a látványtól.

Maga hiába sziszeg, le van rothadva a fasza – kiabálta ki Ilonka.

Ebben a pillanatban fordult be a folyosón egy csokor virággal a szerető szeretője. Ilonka pont a két férfira látott a kórteremből, amint egymással szemben állnak. – A két lator – mosolyintotta el magát.”

Csender Levente olvassa fel írását (jobbra), mellette Nagy Koppány Zsolt

 

Pejin Lea, az akadémia diákja a következőképpen oldotta meg a feladatot az egyszerre a slamre, Erdős Virág költészetére és a Sorescu-versre is hajazó művével.

„Jobb
bal
Jobb
bal
Vagy
középen
Kétszer
 
Fel
le
Fel
le
Vagy egy helyben
Egészen
 
Jobb oldalt egy repülő
egy bombával húz csíkokat
Balomon egy csiga fut
A csíkok elöl hátrálva
Jobb oldalt egy iszlamista
Terror veszély fentről
Balomon egy délibábot kerget
Néhány festő fess hölgy
 
Jobb ma délben néhány pici
bombabiztos ötlet
Mint holnap balról közelítő téli
álmos közhely
Jobb oldalon falat húz fel
néhány parti tuskó
Baloldalon virágokból épül fel a kordon
Cordon bleu-vel egyensúlyoz néhány parti fecske
Baloldalon menekül meg néhány szaros kecske
 
Jobbomon pár nagyuracska köszöntőket mormol
Balomon a tömeg hajból kötelet horgol
Középen két ember valami nagyon nagyot gondol
Melyik pózban csinálják, ha kell napi nyócszor
Hogy jobb világban éljen az a nem kívánt kis gyerkőc
Ha már a koton drága, az abortusz meg tiltott.
 
Jobb
bal
Jobb
bal
Vagy középen
Kétszer
Fel
Le
Fel
le
Vagy egy helyben
Egészen”
 

Szilágyi Tamás fejben oldotta meg a feladatot

 

Adjunk esélyt a klasszikusoknak!

 

Az íróakadémia a már klasszikussá vált irodalmi táborstruktúrát alkalmazta, amikor a beszélgetések és az alkotásra épülő foglalkozások mellé előadásokat is beiktatott a programba. A második napon Nényei Pál, Az irodalom visszavág című sikerkönyv szerzője bizonyította inspiratív előadásában, hogy a klasszikusok, például a kötelező olvasmányok ideje egyáltalán nem járt le. A középiskolai tanárként dolgozó előadó Dante Isteni színjátékának néhány részletével, a Babits Mihály és a Nádasdy Ádám féle fordítások sajátos olvasatával igazolta, mennyire élővé és közelivé tehető egy 14. századi szöveg. Megtudhattuk többek között, hogy a szállóigévé vált mondat („Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!”) a középkori zarándoklatok célja felől olvasva inkább az újrakezdés lehetőségét ígéri, mint a szörnyűségek kezdetét. A posztmodernről elég kritikusan nyilatkozó előadó a könnyűzenével megengedőbb volt. Bereményi Géza dalszövegéről (Megyek az utcán) is meggyőzően bizonyította, hogy számos ponton érintkezik Dante Isteni színjátékával, az abban felfedezhető struktúrával.

Aki tovább maradt a táborban, mint jelen beszámoló szerzője, az megismerkedhetett Makkai Ádámmal – költő, nyelvész, az Irodalmi Jelen főmunkatársa –, akit Orbán János Dénes faggatott izgalmas alkotói pályájáról és életéről. A projektvezető nyitó beszédéből ugyanis kiderült, hogy a további táborokba is szeretnének meghívni egy-egy nemzetközi viszonylatban is meghatározó alkotót. Ezt követően Szabó Borbála mentor beszélgetett Zalán Tibor költő-író-drámaíróval. Ennek során felszínre kerültek a Magyarország Babérkoszorúja díjjal kitüntetett szerző keserű színházi tapasztalatai, aki legutóbb éppen a Bánk bán szövegét írta át. Beszélgetőtársa ezután bevallotta, hogy 18 éve, a Papírváros című regény bemutatóján férjével ők voltak azok, akik kemény kritikájukkal annyira felbosszantották Zalánt, hogy elhagyta a rendezvényt. Ez most nem történt meg, sőt a nap végén bemutatkoztak a kárpátaljai irodalom fiatal tehetségei, Lőrincz P. Gabriella, Marcsák Gergely és Shrek Tímea. A napot a Loyal blues-rock zenekar koncertje zárta.

A szigor ellenére egy kis tánc is belefért

A szigorú szabályok némileg indokoltak voltak. A KMTG tevékenységét ugyanis a kezdetektől nagy sajtóérdeklődés övezi, hiszen a szervezetnek juttatott összeg messze meghaladja a fiatal írószervezetek (FISZ, JAK) működésére szánt állami támogatás mértékét. Pál Dániel Levente oktató hangsúlyozta, hogy a tábor a májusban megkezdett munkának csak egyik helyszíne, állomása a sok közül, és a diákokkal hamarosan turnézni indulnak. Arra pedig Orbán János Dénes egyértelműen utalt, hogy az Előretolt Helyőrség Akadémia nyári kurzusainak jövőre mindenképpen lesz folytatása.

 

Boldog Zoltán

Fotók: Pál Dániel Levente

 

Kommentek elrejtése, megjelenítése