Ugrás a tartalomra

Bibinke és a darulás – Vass Tibor verse

 Vass Tibor

 

Vass Tibor

Bibinke és a darulás

Készecske A Nagy Bibin és a műlovarnőből

 

Egyszerű kedd, a daru dolgozik, darul.
Darul van, de dolgozik a keddmunkán, dolmunkul.
Van a munkájának felügyelője, van a dolgának.
Munkál a daruldolgán, dolgul a munkán, felügyelőül.
A darukezelő rádióösszeköttetésben áll a földön dolgulókkal,
kézjelekkel csak akkor állnak neki, ha elromlott a rádiója,
vagy ha jó a rádiója, de rosszul áll neki valaminek,
és azt csak elmutogatni lehet, lentről fölfelé.
Az például három kézjel, hogy jódaruldolmunkult,
keddenként ezzel nyit a kommunikáció.
Azt hiszik, jól látják egymást a hóesésben,
de inkább csak kikövetkeztetik, amit kell, ki a jeleket,
van a dolmunkadarulásban rutin. A jelek az egyszerű kedd jelei,
ha valaki rosszul következtet, annak annyi,
egyszerűtlen lesz a keddje. Rutin például,
hogy keddre vasárnap jön, ebben a rendszerben
az utóbbi pár évben nem rendeltek el kommunikációváltozást.
 
Hol darulás van, ott darulás van.
Darukezelőül jó páran tudnak a földön dolgulók közül,
ők megtanulják felügyelni a jelnyelvet, ami nem bővül jelentősen,
a munka monoton út, hol ront holt korokon, fájón,
hol épít élőn, épül az ország, jobb lesz nekünk,
keddé válunk minden kedden, a maga nemes egyszerűségében.
Jó tudni, hogy másnap nagy eséllyel vasárnap lesz,
ez ad némi biztonságérzetet a jelnyelvromlás ellen.
 
A fagyszünet az szónak hülyeség, hasonló a szénszünethez,
nem a fagy szünetel, s nem szünetel a szén.
Nem szünetel a dolog, darulás van, dolgulás,
boldogulás a nem szűnő, nemes hóesésben,
épülésben, jobblesznekünkségben.
Épül a sátor, nem csoda, hogy daruval, ez a sátor nagy,
kell a tér a műlovarnőnek, ki kell a hóesést, a fagyot jól szorítani,
nem szabad szennyezni a szenet,
szünet nélkül kell helyet  szorítani egyszerű, nemes dolgulóknak,
 
hiszen az ország épülésben, a rádió összeköttetésben,
a szünet kikövetkeztetett jel a hóesésben.
A szén, a fagy tud felügyelőül, felügyeli a jelnyelvet,
nem mondhat, mutathat akárki akármit,
pl. nem jönne be, hogy keddi köd, köddi ked,
mert az holt vasárnaprokon a korokon,
holt vasárnaprokonokra nem szabad jelnyelvemlékezni,
az emlékező máskülönben megfagy, kővé vál, derm,
egyszerű köddé, annyi lesz a munkakeddnek,
már vasárnap elkezd az ország csúszni lefelé a lejtőn,
hacsak nem változik a kommunikáció, a vál, a derm,
nem lesz más a rutin, boldogulás nem lesz, megállás,
nem lesz cirkusz, szőlő, nem lesz kenyér, lágy,
nem lesz nemes, nem lesz egyszerűség,
annyi lesz, mint a botnak, vége, kettő is.
 
                       ***
 
Szerűke, doldar. Gozdar dedol lamunkám, zkulvan
a lője, mun dolgának. Darmun darul, darmun dol
mun, gye lőül. Előszök tetésben szeráj dön gulók,
dön galókal, jelekkel akkocsa, haromója, haója, de
 
dellá neki a mutminke, leről lefelé. Romjel, háhogy
a káció. Apiszi hisz, hojólszóra másahó. Benesé.
Incsa tikamit, jeleket, rutinkedd. Nyámnyi ha la
vetkez, szerűkedd leszneki aszerda. Hm, ennyirut,
 
benne mennyimindazi dőben. Mennyidá ókeddre
ma dájön, szerben, pévben nem káció a romjel,
hiánynem lesz mibense. Hja, jónak lenni megje
ajónyelvet. Megjea tannyelvet vültősen munmon
 
tú, megje munmonút. Olyank orpülpít, szebble
akedd, szeble aszer. Keddszerű, szerlás érzete
aszün. Aszün hol hossz, hol szűnben, ami jóellen
jórom anyel vérzete, az szünhüly, az szünsószün.
 
Széndol ahó, széndol a szószén, ésszündol, inem
hó alevés, ésszündöl anemhó. Donmo, honemhó,
hánemhó. Bolszűn, boldar anethó, anetgéj. Anem
bol azholdol, no azholduglás, no képme: dicsben.
 
Ajjaj pülator, ajjajaműan, ajajjőnek, szénszenny
szaszün ésaszorszer adol, ésagül, aszerszág pópül,
ésszerszál atetésben, ésaszün mega mindasésben.
Ajjaj győül győzdgyűlni azelvet. Aszénfa, ha duttala
 
győ, ha ölbeülla nyelve, ölbea kármi, haakések. Ha
ajjaj atőszén, gyagyőül dondmaha kármi, dondma
ha dárki jönkedd aszer, holdkor korbe apázsit. Oly
kornyír lék vála déka, ha egyszer aködd, egyszera
 
korholt.  Nemrut mega cirsző, nemrut mega végtő.
Jünk szívvaa soseha, térjünk mindéla kettőszer.
Tér, hisz űbotüt, űbothogy hiszzeretla. Hisz donmo,
hoszeretla. Hisz ajjaj pülator, ajjaj győül azelvet.
 
                           ***
 
Az nem úgy van, hogy műszak,
és a darukezelő négy előtt tíz perccel leindul,
hasmagához szíjazva a másfél literes, telehugyozott palackkal.
Az úgy van, hogy amíg fel nem áll, akinek és aminek fel kell állnia,
addig darulás van. Néha análfogva szarni is odafent muszáj,
de erre is ott a megoldás, rongyra dolgul a dolog, olajosra,
jobb esetben félkemény, nem a rongyról beszélek.
 
A dolog jobb esetben a hasmaghoz szíjazva leindul a palackkal együtt.
Előfordul azonban, hogy kirepül, teszem azt, az ablakon,
igyekezne a felvonulási területen túlra,
vagy ha nem, akkor csak odáig, ahol a lószart gyűjtik,
vagy legalább a közelébe. Fennáll a veszély, hogy hullás közben szétpereg,
olyankor a szokottakon kívül mást is jelnyelveznek lentről,
a daruló úgy tesz, mintha kijönne bér és fizetésből, béketűrésből,
meglengeti a kötelet. Táncolni, lábtolni látszik a szerkezet.
 
A darulás nem szünetelhet, a kezelőszerveket kezelni kell,
análizálni a lentiek jeleit,
nem állhat le egy rosszabb esetben eltérő állagú dolgmány
vagy bevérző aranyér miatt,
amíg kész nincs a sátor, darulás van, munka ezerrel.
A vér, ha fröcsögve is fröccsöget, nem lehet a leállás oka,
még ha ezer sebből, egy fontos seggből is. 
 
Ezer esetből, bár ezt még csak taksálni tudják,
ezerszer még nem állítottak sátrat,
kétszer lehet maximum előfordulnia olyannak,
hogy emésztési zavar miatt áll le a darulás,
egyéb belső szervi nézeteltérések akadályozzák a rutint,
rossz a vérbeli tájékozódás. Az ezer esethez való viszonyítást
cirkuszi dinasztiák és diagnoszták évszázados
feljegyzéseiből taksáltudják, bár sokan nem értik,
hogy lehetett a darulás feltalálása előtt darulni,
nem értik sokan a csörlő fogalmát,
egyesek csőrlovat, mások lovas csendőrt hallanak. Bejön még a csűrló is.
 
Előfordul, hogy sok dolgulás után nem csillagokat lát a daruló,
hanem szaros fenekű varjakat,
viszontlátja szaros fenékkel azokat, akik nap mint nap,
karnyújtásnyira odatelepednek a kabin közelébe, szinte kézből esznek,
szar cserél gazdát és élelem, vér és arany, félkemény vagy egészen az.
Engem csak a semmi ért egészen, mondja a daruló, Lócicnek hívják.
Egyébként minden nevet megenged, ami lóval kezdődik,
a lókabin például ezer fontos sebből jöhet.
A másfél literes, telehugyozott palackról
is csak szép jut eszébe, egy egészen szép a szépek között,
a szaros fenekű főszárnyasok  lóháton ülő címerállata,
mely ebben az argóban dolgmányos varjúként tisztelt.
Meg lehetne koszorúerezni minden vasárnap,
ha nem lenne előtte rendre a kedd.
 
                             ***
 
Az építkezdés hangja jó, az építkezdés hangja szép.
Megnyugtató, útravalóul szolgál, ha építkezdik az ember.
Ha nem építkezdik, feldúlt is lehet a hangoktól,
feldőlt hangosan, akarva olyan dolgokat,
amelyeket máskor nem, vagy halkan, akaratlan dőlt fel,
feldúlják a nem kívánt, úttalan utas hangok.
 
Egy feldúlt ember sok olyan dolgot kezdél, amit nyugodtan,
ha nem zavarnák az építkezdési hangok, egyébként nem kezdélne.
Ott van például a feldőltésen túl a durva, hangos beszéd,
a verséletút sorszerű része,
durvákat kezdélbesz a feldúlt feldőltő, hangosan,
ami olyanokat tesz feldúlttá a környezetében,
akik egyébként az építkezdéstől nem lennének azok.
 
Régen rossz az építkezdés hangjaitól egyébként
nem feldúltaknak, akiket nem az építkezdés hangjai dúlnak fel,
mert kezdél őket zavarni a feldőlések, a durva, hangos beszédek
mellett az építkezdések hangjai is, melyek egyébként nem zavarnák.
 
Ember kezdj, és kezdve kezdjél,
védekezésül kezdjen építkezdésbe az ember, vagy ha nem tud,
tárazzon be feldőlteni kívánt olcsóbb dolgokból,
újdurva, hangosan is beszédesen előadható szavakból,
például ne válassza a hangfoszlány szót,
mert az hangmáslánynak hallható, ami durva, hangosan meg pláne,
durvább, mint az építkezdés bármelyik hangja,
az aránypárokra márpedig ügyelni kell,
csak olyan durván szabad dőlteni és kiabálni fel,
ami nagyjából megfelel az útban álló, sorsban következő hangoknak.
 
                           ***
 
Pítkez a jóang, pítkez a pész. Nyútló akéz.
Hahet tólle, lúdlik tólle, dősan dolga takota,
gyo nekorlan felánt a hanttalan kanhala.
Gye berdolg tannem dőlalé, gye berdolg
 
csinnák, ha vagosz szil nemdúlti köttében.
Dedúlti. Odául andeszéde, gyo sészére men
dedúl adől, men dedúl adél, kében kébként
atólle kennélek tébenszé szea tú szosszában.
 
Szea tú ébenszél, szi pítkez a jóang, szi pítkez
pész ábbaris, mintta hannák hosszasat széde.
Gye nennák durbea szérsze, durbea a sút
sosszhati szérsze, túlvana délvurv, túlvana
 
a déldér. Répíta dúla, répíta délnem, hater
gyértől éneka kezek, éneka kenek. Gyít
hommond ébkénta jédés. Tettébent kiisz
pítkez a jóan,g kiisz pítkez a pész. Nyútló akéz.
 
                           ***  
 
Ma tiszta, száraz, napos az idő, a darulás megy, mint a karikacsapás.
Ma ezt felvesszük innen, ezt letesszük oda,
tisztán, szárazon, naposan láthatóak a jelek,
élvezetesen működik a kommunikáció, az emésztés normális.
 
Ma csak ezek a varjak, ezek a dolgmányosok,
ezek ne ülnének csapatostul az orrrészen,
ezt most két errel kell vagy külön,
csapatuk néha, rosszabb forduláskor eltakarja a napot,
nedvessé teszi az időt, árnyékossá, élvezhetetlenné a kommunikációt,
ezt nem onnan vesszük fel, ezt nem oda tesszük le, borul az emésztés.
 
Az a rutinszerű, ha jobb napokat jobbá tesznek a varjak,
rosszabbakat rosszabbá,
jobbakat rosszabbá nagyon ritkán szoktak tenni, most a nagyon ritkán van,
orrrészes, két errel vagy külön.
Jobbak rosszabbá tevő napokon a varjak boldogok,
ma tudják, hogy köröttük forog a világ, vagy legalább egy daru,
a darunál fémesebben, minden másnál fényesebben csillog a dolgmány.
 
                          *** 
 
A lényvisszaverő mellény kötelező,
lényt ver vissza és lényegibbé teszi az embert,
lényegibbnek kell lenni a balesetek megelőzése érdekében,
a darulás az balesetforrás, a dolgmányos az lény,
a lénytámadást vissza kell verni.
 
A visszavert lények naponta
ellentmondást nem tűrve ellentámadásba lendülnek,
a lényvisszaverő mellények nélkül dolgmányolókat
választások elé állítják,
pénzt, életet, iszik, vezet, állj, lövök,
a választások szerint alakul aznapi estéjük,
elosztják egymás közt a szajrét,
egyes visszaverőknek életük lesz több, mások vezetnek,
ki lőni áll neki, ki inni, másoknak pénz áll a házhoz,
műszakkezdésig egymás orrrészein
két errel vagy külön mulatnak.
 
Hívónevekkel illetik egymást,
a leglényesebb Lényissza, a leglányosabb Verővisz,
köztük két Lónyegibb, hogy az igazgató ne magányban háljon,
a sziámi ikreket átnevezik Darullénynek és Lénydolgmának,
a bohóc Életiszt alakítja, a kötéltáncos Lőállót.
A légtornász fejfájásra hivatkozva a játékból gyakran kimarad,
az erőművészt a műlovarnő adja.
Több réteg mellény, felfújható súlyok.
A visszavert fények, az elhárított támadások győzelmi kupái
a vitrinben sűrűlnek, mint a dolgmányos varjak az orrrészen,
két errel vagy külön, veszélyforrás lesz a győzelem,
türemkedő halmaz, egy reggelre kinyomja a szemlélő szemét,
ma reggelre nyomja ki.
 
 
 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.