Nagy Zopán: Látens, No. II. – Ötödik rész
Nagy Zopán
Látens, No. II. – Ötödik rész
(A „Regény” mögött. Szimultánok szinopszis-lapjai, mint esetlegesség-rétegződések.)
A Fiú, az egyik év utolsó éjszakáján, egyféle körforgást, vagy profán mantra-szerű helyben toporgást is szemléltetve, a következő „asztro-lírikus” irományát küldi el szeretteinek:
Kecskebak a nagyvárosban
Baktat ködös hegy felé
Zord-rétegzett fagy-kedvében
Emlékeit nem lelé…
Gyomor-köves térd-patkolta
Szúrós-szemű éber-álma:
Őt január nagy királya
A hegy belsejében várja…
Amott sötét Vízöntés-ár
A híd alatt folyó-mocsár
Halak habzó pikkelyeit
Szelíd szabad gnómok isszák…
(Kronosz lánya Szép Melankólia –
Kasztór és Pollux hős Zeusz fia…)
Két légi bébi Mars-Kosokon
Iker-fiúk Bika-lovakon
Holdfényben hátrál Ollós kis lény
Nagyvad-Nap ragyog sörény-dicsfény…
Kalászban hajlong és besimul
Sarlós menyecske Szűzi ficsúr
Ismét összeér jövő – jelen
A folytonosság van Mérlegen…
Vörös bolygó Skorpióban áll
Nem pusztítja sivatag-halál
Bátran marja meg (bárki is az)
A Kentaurt ki Napot nyilaz…
Bakkecske a nagyvárosban
Rém-ősökkel italozgat
Gondolva vért mindenha(ha)tót
Kétségekkel nyalja a s(arl)ót…
*
A férfi ismét az ápolók oldalán alkot. Jelenleg egy holttestet fotografál. A beteg fiút a reggeli órákban az intézet istállója mögötti tóból halászták ki. Az állatgondozók találtak rá. Szakadt, csíkos pizsamában, hátra kötözött kezekkel fulladt a vízbe. A súlyos osztály egyik rácsos ágyából szökhetett ki. A körülmény ismeretlen. Ápolói mulasztás történt, ez bizonyos. Az új igazgatónő (egyházi és politikai körökben is) befolyásos. Az esetet elsimították…
Az „éneklőmester” tolószékből prédikál. Ő a szellemi- és testi fogyatékosok (mélyen vallásos) intézetének egyik szószólója, ápoltja, vajdája, aki költőnek és filmrendezőnek vallja magát, és aki most, a második sikertelen gyógyszeres öngyilkossága után így beszél: „… hamisságot forgattok a ti szívetekben! A ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön. Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelyegnek a hazugok anyjok méhétől kezdve. Mérgök olyan, mint a kígyónak mérge; mint a siket áspisé, a mely füleit bedugja. A mely nem hallja a bűbájosoknak szavát, sem a bűvölőét, a ki bűbájakban jártas. Isten, rontsd meg az ő fogaikat az ő szájokban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram! Olvadjanak el, folyjanak széjjel, mint a víz… Legyenek, mint a csiga, a mely szétfolyván, elmúlik; mint az asszonynak idétlen szülötte, a mely nem látta a napot. Örül az igaz, mikor látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében. És azt mondja az ember: bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélő Isten e földön!” – Zsoltárok Könyve, 58. 3–12.
*
Az olvasóhoz most egy Felhő beszél.
Angyalököl. Légzési szorongás, mellkasi rög. Sűrű hártya-görcs, száraz hörgés-fonat. Vérlemezke zörej, gyomor hang-hörg rengés. Mohás, göröngyös tüdő-felhő…
A férfi, napközben abszurd ábrándokba, szimultán történetekbe, éjszakánként olvasmányokba és emlék-töredékekbe menekül. Aposztrofál, távolba merül…
Balra hegyek és sziklák. A hatalmas tömbökből természetes és mesterséges barlangok rétegződnek egymás fölé és egymás mellé. A barlangokat számtalan kapaszkodó és ösvény köti össze. Egyes barlangokat szikladarabok torlaszolnak el, másutt a barlangnyílásokat kapu és rácsozat zárja le. Mindez nyers és darabos. Itt-ott szabályszerű építkezések is láthatók. Ezek főként a hegytömbök alátámasztására és összekötésére épültek, bár van közöttük olyan is, amely már kényelmesebb lakásra utal, de semmiféle szimmetria nincs bennük. Futónövények, egyes sziklafokokon bokrok; feljebb sűrűsödik a növényzet, s végül az egész erdős hegycsúcsban fut össze.
Prometheus:
Ez istengyermek, e csodás leány ki volt?
Pandorához hasonlít, ámde bájosabb,
Szendébb. Az ő szépsége szinte rémített.
Jobbra az ősi módon épült, komoly faépület, fatörzs-oszlopokkal, alig gyalult gerendákkal és párkányzattal. Az előcsarnokban bőrökkel és szőnyegekkel borított fekhely áll. A főépület mellett – hátrafelé – kisebb, hasonló lakások sorakoznak, kopár falakkal, körülvéve kerítéssel vagy sövénnyel, a különböző tulajdonosok ízlése szerint. Mögöttük gyümölcsfák lombkoronái jól ápolt kerteket sejtetnek. A háttérben rétek, dombok, bokrok és ligetek váltakoznak. Egy kanyargó folyó vízesésekkel a tengeröbölbe ömlik. Az öblöt meredek sziklák veszik körül. A láthatárt a tenger zárja le, amelyből szigetek emelkednek ki.
Epimetheus:
Pandoráé s az enyém e drága leány.
Epimeleia – így hívjuk a mélabúst.
(A sötétlő ligetben tévelyegve, a démonok suttogó kórusát elnyomva, jő.)
Epimeleia:
Tönkrementem.
Mikor meghalt
Az a pásztor (Pán?),
Sorsom eldőlt.
Bosszu őrjöng,
Ellenünk jön
Egész törzse.
Sövény omlik,
S az erdőben
Láng lobog fel.
Füst s korom közt
Gyanta csordul
A fenyőből.
A tető is
Lángra lobban,
A gerendák
Beszakadnak
Már fölöttem.
Lesujtanak
Messziről is.
Vétkem éget,
Szemek mondják,
Kikiáltják
Rám a törvényt…
(Goethe: Pandora, montázs-részletek.)
*
A Lány narkolepsziás (is). Bizonyos napokon és állapotokban: ornitológus, darugép-kezelő, origami-kedvelő, fotómodell, statiszta, gésa-tanfolyamos szusi-kóstoló, web-szexmunkás, szabadbölcsész filmesztéta (egyik szeretője homiletika-professzor, a másik pultos-díler)… A nő állatvédő, etnográfus, angórakecske-tartó, éjjeliőr, asztrológus, nemibeteg-gondozó (akinek melankolikus kamaszlánya régi fotográfiákat és plüsspéniszeket gyűjt)… A Fiú színházi fény- és hangtechnikus tanuló, balettruhák tervezője, talajtornász lánykák koordinátora, szaxofonos, preparátor, reneszánsz drámák megszállott olvasója (az apja nemrég, autójában ülve, szemből: egy vadászpuskával fejbe lőtte magát)…
A férfi bekapkodja vitaminjait, és szórakozottan a dobozon olvasható ígéretekre tekint, melyek szerint: a tökmagolaj (cucurbita pepo) hozzájárul az alsó húgyúti rendszer és prosztata megfelelő működésének fenntartásához és a vizelet áramlásához, az E-vitamin pedig a sejtek oxidatív stresszel szembeni védelméhez. A megfelelő hatékonysághoz hozzájárul még a glicerin, a szorbit, a hidroxi-propil, a zsírsavak mono- és digliceridjei, vagy az euchema-moszat és a karnauba viasz…
És immár (ismét) gondok nélkül kelhet föl (a napon belül is) a nap.
A szöveget a szerző fotói illusztrálják
