Labdajátékok József városában – Dezső Márton versei

Líra, Költészet
LABDAJÁTÉKOK JÓZSEF VÁROSÁBAN
DEZSŐ MÁRTON VERSEI
 
 
Négysörös
 
Örs vezér tér, Budapest.
Kőbányai oldal.
Bennem van négy Ászok, meg
egy félig se kész bordal.
 
 
 
Norman
 
Nemigen szeretek senkit,
anyura gondolok inkább,
anyu ha teheti, felhív,
fogamon hordom a rúzsát.
 
Legyeket köpök a falra,
lelakom hamar a testem,
ki vagyok egyedül, mondjad?
anyu csak mosolyog csendben.
 
 
 
Badla
 
Ezt nagyanyám ültette.
Erről anyám szedett.
Ebből én is ettem.
Egy vörös szemet.
 
Ez az út fehér.
Mellette kereszt.
Hova vezet ez az út?
És hova a kereszt?
 
Ez én vagyok mind.
Az én vállam. Az én karom.
Mögöttem a Nap.
Árnyékom a falon.
 
Ez volt az a park.
Ez még a te lépted.
Erről nem beszélünk.
Ettől még ez élet.
 
Erre mentem tegnap.
Izzadtságtól vakon.
Előttem a Nap.
Mögöttem a napom.
 
Ez én voltam mind.
Az a nap. Az a vakság.
Ettől még ez élet.
Ettől még szabadság.
 
 
 
Szoba kiáltással
 
kérdezte mit akarok
semmit mondom semmit
akkor jó helyen vagyok
mondta és otthagyott
 
én csak néztem utána
a jó helyre beállva
vártam valakire talán
vagy rám várt valaki
 
estére visszajött
mondom ideköltözök
az utcára? nevetett
és megfogta a kezemet
 
szívjunk el egyet előbb
elszívtuk a ház előtt
és néztük fent a Holdat
a homlokunkra olvadt
 
 
 
Rajtaütés
 
Él erre egy született partizán,
síneket robbant fel, és éjszaka
vállig növeszti gubancos haján
a terepszín foltokat.
 
Ilyenkor körbeállják az őzek,
rejtőzködése feltűnő nekik,
de ő, mintha meg se látná őket,
drótokat vág reggelig.
 
Ezen a résen fogunk előre...,
ezen a résen, bajtársak, ezen!,
de nincs mivel, vagy akit lelőne,
és bajtársak sincsenek.
 
Körbenéz a született partizán,
szemében sárgán fénylik egy vonat,
és kifakítja gubancos haján
a terepszín foltokat.
 
 
 
Vihar előtt
 
a keletinél déli-
bábként kóricálnak
viselt szirénjei 
az eufóriának
 
vízillatú szél kel
mintha ruhát teregetne
esőcseppek fekszenek 
kitartott kezemre
 
berepülök mélyen
könyököm a szárnyam
toporgok a megálló 
spontán sorfalában
 
micsoda egy társaság
meztelenek, holtak
nyitva volt a szánk, mikor
szembeszart a holnap
 
 
 
Labdajáték József városában
 
Az életszínvonal esik
édes angyalom.
Meleg helyére vár 
seggünk a padon.
 
Pardon: a színvonal esik
sötét éjszakán.
Világít belázadt szemünk
és elnyeli a szám
 
a szájszagot. Felvesszük 
utcára eső ruhánk.
Már csak csokoládé kell 
vagy tenger és nyugágy.
 
Tenyereden a kosz élet-
vonala, angyalom,
kulcsold nyakamra, mikor
egy pingpong-asztalon
 
 
 
 
Kommentek elrejtése, megjelenítése