Fordítások Anna Santoliquido Schirone verseiből

Líra, Költészet, Olvastam, költőtárs
NYERSKŐ HÁZ
MANDICS GYÖRGY FORDÍTÁSAI
Anna Santoliquido Schirone verseiből
 
 
 

ANNA SANTOLIQUIDO SCHIRONE

Olasz írónő, aki 1948-ban Forenzában, Potenza tartományban született, s Bariban él, ahol angolnyelv-tanár. A Délvidék egyik jelentős költőjeként tartják számon. Veseskötetei 1981 óta jelennek meg, de novellákat, színdarabokat is közölt, nagyszámú nyelvészeti tanulmány mellett. Jelenleg a tizenhatodik versesköteténél jár. A Nők és a Költészet nemzetközi mozgalom megalapítója, az Olasz Írószövetség vezetőségi tagja, az Olasz Pen Klub regionális vezetője. Költészetében a dél izzó napsütése, kemény árnyai, feszült szenvedélyei vibrálnak.
 
 
A jóllakottság érzései
Momenti di sazietà
 
Ily élvezet megkóstolni
a szegénység
gazdagságát
a füsttől barna
nyerskő házban.
 
 
A homály
Il buio
 
Ha a nap
meg tudná világítani
az emberi lélek
homályát
felfedezné
a saskeselyű fészkét
egy száraz tüskefán
mely megnőtt
Káin sírján.
 
 
Édes rítus
Dolce rito
 
Az én nemzetségem
szíve a föld  verítékes és
alázatos illata
mely lágy mint az Izabella-szőlő
amikor apám
a fáradt estben
elindul haza
összeszedelőzködik
a cserjékkel nádassal
határos szőlők édenében 
hogy  ajándékba vigye
lágyan  összehajtogatva
az ő fehér virágos
vörös zsebkendőjében –
s barna fürtökkel keretezett
villogó szemekkel
csintalan mosollyal
vigye az ő kisfiának
aki mint egy édes rítusban
szaladva és ugrándozva
jön fekete lova felé
mind ezt mondja, mondja:
Papa
ma mit hoztál
nekem haza?
 
 
Krisztus Forenzában
Il Cristo di Forenza
 
Igen, Levi,
Krisztus megállt Ebolinál,
de utána folytatta Forenza felé,
utána megkapálta felszántotta bevetette,
utána megsütötte a kenyereket a mezítlábas gyermekeknek,
utána felszárította a kétségbeesés könnyeit,
utána ostyává alakította a parasztok lelkét,
borrá az elesettek vérét,
és létrehozta a kolostor
testvéreinek alázatát.
Könyörög tágra nyílt karokkal.
Lecsuklott fejjel.
Rajta a fájdalom jeleivel és
a megváltáséval.
Testvéreim, jöjjetek, és nézzétek
a mi hatalmas szerencsénket,
ez élő képe
a fáradozásnak,
a föld fiai várakozásának,
Forenzának.
 
 
Az én apám
Mio padre
 
Az én apám üzen
némaságaival
tekintete
mélységeiről,
hajlottságaival
immár beteg
testéről.
Az én apám ír
a föld arcára
lassú
ritmikus
ütéseivel
görbebotjának.
 
 
A nyerskő ház
La Casa di pietra
 
Láttam
évek múltán
a nyerskő házat
napba és némaságba
hajtogatva.
Az idő
némán
történetét
a külső homlokzatra
faragta,
ajándékul
távoli látogatóknak.
Az öreg platánfa
most is festi
hideg árnyait,
pont úgy, ahogy azokat
évek óta kente
a forró kövekre,
s arra a helyre
hol egykoron
a kapu nyikorgott.
A padka
kőbe fagyott
méltóságát
mutatja.
De a rajta ülő már nincs itt:
sötét arccal
fehér hajjal
kérdezi az eget
mint imában…
Minden olyan
mint egy sajnált
múlt idő.
De megláttam az életet újra
egy fűcsomóban,
mely csodamódra
sarjadt egy repedésben.
És én beszélni kezdtem a köveknek
az élet és a szerelem
szépsége nevében.
 
 
 
Kommentek elrejtése, megjelenítése