Terjed az elmélet: Petőfi Széchenyi fia volt

Tárca

Könnyelműen azt hihettük, hogy Petőfi Sándor feltételezett barguzini hamvainak kudarccal végződő vizsgálata után nem lehet hasonlóan hajmeresztő elmélettel előállni. (A feltámasztott, majd újra elhantolt Petőfi-legendáról részletesen itt olvashat). 2014 márciusában azonban nagy lendületet kapott egy új összeesküvés-elmélet, amely szerint Petőfi Sándor gróf Széchenyi István fia volt, és a szabadkőművesek mindezt a mai napig igyekeznek titkolni a rendelkezésükre álló tudományos eszközökkel és szervezetekkel.

A feltételezés Drábik János újságíróhoz kötődik, aki gróf Széchenyi István döblingi emlékirataiban találta a következő sorokat: „és az összes látnok, akik az utóbbi időben támadtak, mint például Petőfi, aki a fiam, akinek az anyját, mint annyi mást hagytam megdögleni”. Az idézett részletet Drábik 2014. március 14-én elhangzott előadásában úgy értelmezte, hogy Petőfi Sándor vér szerinti gyermeke volt gróf Széchenyi Istvánnak. Ezt azzal próbálta bizonyítani, hogy a költő édesanyjának évekig nem született gyermeke. Széchenyi viszont gyakran fordult meg egy, az előadásban meg nem nevezett, közeli kastélyban, s ott pásztorórákat töltött Hrúz Máriával, aki tőle teherbe esett. Második számú érve, hogy Petrovics István gyakran fattyúnak nevezte gyermekét. Az előadás teljes terjedelmében itt érhető el.

Drábik János újságíró Spira György akadémikus egyik könyvéből meríti forrását, de elhallgatja, hogy a teljes idézet valójában így hangzik: „Mint a látnok, aki az utóbbi időben támadt, mint például Petőfi — aki az én fiam s akinek anyját én, mint sok mást is éhen halattam — pontosan eltalálta az én arcképemet a »Felhők«-ben.” (Levél Tasner Antalnak. 1851. március 14. Közli: Spira György: Széchenyiről. Logod BT, Budapest, 2005. 186-187. oldal)

Széchenyi tehát a Petőfi-olvasás hatására említi a szellemi rokonságot, feltételezhetően metaforikusan használva a „fiam” kifejezést. A költő édesanyjával és a Petőfivel kapcsolatos állítás Széchenyinél mindössze arra az önvádra korlátozódik, hogy miatta haltak éhen – ahogy sok más ember is. Drábik János még közvetett forrást sem idéz arra, hogy mi bizonyítja Széchenyi István és Hrúz Mária feltételezett kapcsolatát. Lőrinc László viszont ezek hiányában is alaposan körüljárta Drábik elméletének vakfoltjait.

Lőrinc azonban kihagyja a talán legfontosabb ellenérvet: gróf Széchenyi István Petőfi Sándor fogantatásának időpontjában, pontosan 1822. március 1-je és szeptember 26-a között Wesselényivel együtt külföldön tartózkodott.

Az alapos ellenérvek dacára az elmélet lelkes követőkre talált az egyes alternatív hírportálokon. A HírAréna névtelen újságírója egy finomított fajelmélet jegyében megjegyzi: furcsállotta is, hogy „a szerb hentesmester” és a „szlovák cselédlány” gyermeke ilyen nagy költővé lett. A Széchenyivel való szoros rokoni kapcsolata viszont a cikk szerzőjének magyarázatott adott arra, miként lehetett Petőfiből nemzeti hős.

Az apa-fiú viszony a címlapon

Az apa-fiú viszony olvasóközönségre talált a világhálón kívül is. Például címlapjára tette legutóbb a Leleplező, amely saját meghatározása szerint a „legnagyobb alternatív folyóirat”, és DNS-vizsgálatot szeretne Széchenyi és Petőfi rokonságáról. A lapban a Magyarok Világszövetségének elnöke népszerűsíti az elméletet. Partubány Miklós István Ádám A bizonyítás befejeződött: Petőfi Sándor Szibériában hunyt el, de mi lesz a hamvaival? című cikkében a korábban említett Drábik-gondolatmenet mellett „az egyik legrégebbi és legfelkészültebb Petőfi kutató, a burjátországi akadémikus Alekszej Vasziljevics Tyivanyenko” két hónappal ezelőtt budapesti sajtótájékoztatójából indul ki. Tyivanyenko professzor több magyar városban is ismertette bizonyítékait arra nézve, hogy Petőfi az 1849-es forradalom után Szibériában élt. Patrubány mindezen felbuzdulva nyílt levelet is írt a Petőfi Bizottság Egyesület elnökéhez, amelyben kijelenti, hogy Petőfi Szibériába hurcolása már „kész tényként” kezelendő. Az írásban kitér arra is, hogy a bizottság tulajdonában lévő „szent hamvak” a magyar nemzet tulajdonát képezik, és felszólítja őket: készülődjenek az ezzel kapcsolatos elszámolásra. Patrubányt láthatóan nem zavarja, hogy a korábbi vizsgálatok kiderítették: Petőfi feltételezett hamvai egy nőhöz tartoznak. A Magyarok Világszövetségének elnöke ezt is szabadkőműves politikai összeesküvésnek tartja. Amíg azonban a Szibériában található hamvakat nem férfiasítják, a rendelkezésre álló lelet nem lesz elegendő Széchenyi és Petőfi apa-fiú kapcsolatának bizonyításához. Mint ahogy gyenge fogódzónak mutatkozik a Petőfi-kutatás továbbgördítéséhez az az elveszett levél is, amelyben Putyin állítólag megírta a magyaroknak, hogy „kellene egy nagy nemzeti temetést csinálniuk a magyar Puskinnak”.

A rendszerváltás után nagy média- és tudományos visszhangot kiváltó „Petőfi-ügy” tehát korántsem zárult le. Suta szójátékkal azt mondhatnánk: feléledt hamvaiból. Bár idézhetnénk a Magyarok Világszövetsége elnökének szavait is: „Petőfi Sándor szibériai utóéletének ügye az idén túljutott a delelőn”. Talán ezután már a napnyugta időszaka következik, amely lehűti az összeesküvés-elméletek felhevítette kedélyeket is.

Boldog Zoltán

Kommentek elrejtése, megjelenítése