A hónap költője - Vass Tibor: < Bibinke és > az áprilisi tréfák I.
VASS TIBOR< BIBINKE ÉS > AZ ÁPRILISI TRÉFÁK I.
Készecske A Nagy Bibinből
Favorit évszaka ősz, hónapja szeptember.
Favírit évszakja tél, hónapja február.
A lágyjeltől tart, keményítővel nem kezel.
Böszmeséget büszkeségnek orront, egres szúrja szőrét és köszméte,
szerinte ilyfajta, tiszta büszkeséget lovas nemzet
nem egrelt még szőr mentén, mint amit mi csináltunk,
fiúk az árfolyamgáton.
Közmétely, azt is szereti mondani. A kövérre, hogy köszmételt.
Földszint az ég, az is. Köröttem rég Binkéről beszélek,
Bibinke közel se távoli vasszobrász rokonáról.
A látszó társam akarsz-e lenni, vallat,
évnap, hószak, élénken kever szótagokat. Vállat
von, elcsöszöd vagy nem csöszöd, gyakran ken lószőr ecsettel,
pipázik közben, kedvence a hemörájt és a holland vaníliás,
hamurojt közvetlenül rozsdára. Elvagyunk, mint be-
és hajadonfőttek. A rezsicsökkentést Erzsicsökkentésnek,
a pártost honfivérnek hallja.
Körbetartozást nőbetartoszásnak, sampányt kampánynak.
Tesséket lásséknak, Krímet kínrímnek.
Ruszliból a hagymát elvből nem eszi, skandálja: ruszlik haza.
A bolygóját elöl írja pontos jével, a gólyát jól tudta az életiskolákban.
Iszkol a sok lyukasórás helytől, időt nem kótyál, nem vetyél,
olvasta kőbe vésve:
ha a félek zengi be az iskolát, az élet is derűs iszkola lesz.
Félsze érthető, amíg képbe nem jön a hollandi,
aztán maga Vágner, cipőalsórész-készítő az Ötödik Ricsárd utcából,
öreg volt már gyermekkorunkban is,
mi is lassan öregek leszünk, akkor hány éves lehet. Országomat egy ló ért.
Szépkoromra lovas szobrot ígért nekem, léleknagyságút.
A szépkorúság szép szó, Binkének az jut róla eszébe,
hogy a kurvaság szó szépkorúak körében szép, ha áhítattal adja elő.
Így: kúr vaság, s közben lendít a szabad kezével.
Szerinte a kiállítás-megnyitó az ősbemutató és némahás szó,
elölről marad le há, iába beszél neki az ember, lendítene jobb eszével,
ogy ez nem az az eset, ogy válogassa meg a szavait.
Bebeszélte, bibiszólta magának a hőst, hőskórság emészti,
vaskorúság és vasskúrság, elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon.
Nyilvánvalóan végighazudtunk pár szoborpercet,
az utolsó másfél-két évet. Hazugság alatt azt értem,
hogy nyilvánvalóan és hogy végig, hogy párat,
és hogy reggel, éjjel, meg szenteste.
Napközben néha mondhattuk volna az igazat.
Füvet kövérebbnek, ebeket hitványabbnak.
Teljesíthettünk volna évszakot jobban,
túléltek volna több időt a párválasztási malacok.
A volna az előbb kétszer játszott,
a következőkben egyszer sem fog. Nem is lesz következő mondat,
nem is volna félelme. (Lám, megint hazudunk, mint a vízfojás.
Megéri a világ, ha ember marad, aki volt,
nemes, küzdő, szabad lelkű leokádiák.)
nemes, küzdő, szabad lelkű leokádiák.)
A címoldalon szereplő fotót, amelyből részletet közöltünk, Hegedűs János készítette.
Az adatlapon szereplő fotó Vass Nóra felvétele.
