Leváltja-e a mesekönyveket a babytablet?

Helyszíni

A Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző karán 2014. április 15-én egynapos konferenciát rendeztek az interaktív mesekönyvekről APP-NAP címmel. A félreértés elkerülése végett: az interaktív mesekönyv jelen esetben nem papír alapú könyvtárgyat jelöl, amelyben a történet mellett játékos feladatok találhatók, hanem olyan tabletre vagy okostelefonra letölthető applikációt, ami valahol a könyv, a hangoskönyv, az animáció és a játék között mozog.

Magyarországon még nem terjedt el ez a műfaj, de egyértelmű, hogy rengeteg lehetőség rejlik benne. Ezért is volt meglepő, hogy a közönség sorai között szinte csak kirendelt pedagógushallgatók szerepeltek, a szakmát csupán az előadók képviselték. Bár ha látványosabban meghirdetik ezt az eseményt, hogy ne csak a JGYPK berkeiben tudjanak róla, nagyot lendített volna az arányokon. Például bekerülhetett volna az Egyetemi Tavasz programjába. Akkor talán nem csak az óvónőjelöltek alszanak a padokon – ami persze nem az egyébként izgalmas konferenciát minősíti.

Az előadások apropóját a MOME TechLab által kifejlesztett kísérleti interaktív mesekönyv, A kiskakas gyémánt félkrajcárja szolgáltatta. Dr. Marsi István, a SZTE JGYPK dékánjának megnyitóbeszéde után Dr. Ruttkay Zsófia, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem docense, a TechLab vezetője általánosságban ismertette a műfaj adta lehetőségeket, irányelveket. Maga az eszköz (legyen az iPad, tablet, telefon) eleve rengeteg új megközelítést adhat az interaktív könyvekhez, hiszen mindegyikben van kamera, érintőképernyő, mikrofon, amelyeknek az adottságait vétek lenne kihasználatlanul hagyni. A mesekönyveken túl tanítási segédeszközként is használhatjuk ezeket az alkalmazásokat. Bár Ruttkay nem említette, de jó példa erre a – szintén MOME-hez köthető – Czémán Zsófia Arany János balladáihoz készült diplomamunkája.

Arany János Balladák applikáció tesztelés from Zsófi Czémán on Vimeo.

De a reáltárgyak könnyebb megértésében is segíthet, akár egyetemi szinten (https://www.youtube.com/watch?v=rwEqBayi9dw). A már említett használati módokon túl speciális igényű gyermekek fejlesztésére is alkalmas lehet egy rájuk szabott applikáció: autistáknál a motorikus képességekre lehet jótékony hatással az érintőképernyőre tervezett feladat.

Megtudhattuk, hogy a fejlesztőknek nehézséget okoznak a különböző operációs rendszerek, és noha maguk a letölthető kész termékek nem olyan drágák, az eszközök még mindig nem mindenki számára elérhetők. Ráadásul egy ilyen tárgyat (tablet, iPad stb.) nem szívesen adunk gyerekek kezébe, ami egy interaktív mesekönyvnél hátrány. (Valójában léteznek gyerekbiztos babytabletek, de szinte csak interaktív könyvek olvasására használható, internetelérésre nincs lehetőség.) Az előadás zárása tovább erősítette azt a jövőképet, hogy talán ez az új műfaj lehet az olvasóvá nevelés egyik mentőöve.

Az ezt követő nemzetközi kitekintésben Sándor Csilla a Csodaceruza főszerkesztője az internetfüggőségről beszélt: Dél-Koreában már 160 ezer gyermeket kezelnek emiatt. De szó esett a pozitívumokról is, arról, hogy ezek az új kütyük mekkora örömöt tudnak szerezni a gyerekeknek. Megmutatta a kislányáról készült videót, amin véletlenül felveszi magát; önfeledten használja a számítógépet vagy éppen mikrofont ragad, és végül még egy tabletet is bevon a játékba. Wittmann Ildikó, a gyermekirodalmi magazin szerkesztője a Bolognai Nemzetközi Gyermekkönyv- és Illusztrációs vásáron szerzett tapasztalatairól beszélt. Már ez a rendezvény is nyitott az ebook felé, harmadik éve díjazzák a legjobbat, idén az argentin NIÑO Studio által készített Love című applikációt találták erre érdemesnek.

A fesztiválon konferenciák keretében beszélheti meg a szakma a vitás kérdéseket. Ilyen volt például 2011-ben az az eset, mikor Julia Donaldson, a világsikerű A Graffaló szerzője megvétózta az ebook kiadást, miután megmutattak neki egy Alice Csodaországban applikációt. Az egész műfajt károsnak ítélte, mert fél, hogy ez az új fejlesztés átveszi a nyomtatott könyvek helyét. Bár a Macmillan Kiadóé a jog, az 1999-es Graffaló szerződésében nem szerepelt még az elektronikus formátum, így nem biztos, hogy megjelenhet. Ez általános problémává válhat a kiadók körében, főleg, mert az ebook sokkal olcsóbb, mint a print változat, így az adott szerző részesedése is lényegesen alacsonyabb összeget jelent egy-egy eladás után. Ebből adódóan többen megtagadhatják. Kate Wilson (aki kiadta a  Macmillannél A Graffalót) most saját könyv- és ebookkiadót vezet. Megérti Donaldson álláspontját, de véleménye szerint haladni kell a korral, mert ha nem szolgálják ki az olvasói igényeket jó ebookokkal, akkor helyettük ellepik a piacot a silány applikációk. A problémán úgy lehetne segíteni, hogy a folyamatokból nem lenne szabad kizárni a készítőket: az író, illusztrátor és a programozó együtt kell, hogy dolgozzanak, különben nem születhet meg az elgondolt mű. Wittman előadásának tanulsága, hogy ami most történik a könyvkiadással, az meghatározza a szakma jövőjét, ezért törekedni kell az igényes kiadványokra, hogy iránymutató mintákká váljanak.

A hazai kínálatról Mayoría Stefánia, a MOME design- és művészetmenedzsment MA szakos hallgatója tartott bemutatót. A TechLab keretén belül az ő feladata volt összeszedni a magyar nyelvű interaktív mesekönyveket. A gyűjtés nem teljeskörű, ő 16 darabot számlált. Ebből is látszik, nálunk még tényleg gyerekcipőben jár ez a dolog. A Lolamesékből készült applikációt pozitív példaként említette.

Ezután dr. Bárdos József, a Kecskeméti Főiskola tanárának előadása következett. Bárdostól megszokhattuk az éles kritikai hangot, talán a már szereplő Wittmann Ildikónál is jobban földbe döngöli Bartos Erikát minden adandó alkalommal. Kapott egy kicsit a rosszból Nyulász Péter és Berg Judit, de végül elhangzott más is Varró Dániel dicsőítésén kívül. Bárdos főként a megfelelő szöveggondozás és fordítás fontosságáról beszélt.

Két költő „kiskakasa”

A második blokkban ténylegesen a MOME interaktív könyvére koncentráltak az előadók. Kivéve Dr. Dombi Józsefné dr. Kemény Erzsébet főiskolai zongora- és szolfézstanárt, pedagógia szakos előadót, aki saját bevallása szerint is inkább mint nagymama vett részt ezen a konferencián. Komolyzenei tételeket javasolt a jelenetekhez.

Dr. Daróczi Gabriella, az ELTE adjunktusa arról beszélt, hogyan segíti az interaktív könyv az olvasóvá válást. A 3-7 éves gyerekeknél a mesék intonációs mintáinak követése még akkor is felidézi a mesetevékenységet, ha játszanak, és nem a történetre figyelnek. A gyerekek, akiknek sokat meséltek, az iskolában sokkal fogékonyabbak, mert ezekből az akusztikus sémákból építkeznek tanuláskor. A MOME „kiskakasa” tartja ezt: a képi és a tipográfiai kiemelések segítik a megértést és a kognitív készségek fejlesztését, az interaktív részek az összefüggések megértését. A kukorékolás szintén hozzájárul a mentális leképezéshez.

Dr. Varga Emőke, a JGYPK oktatója és a Művészettel az Oktatásért Kutatócsoport alapítója A kiskakas gyémánt félkrajcárja szöveg- és képvariációiról tartott előadást. Arany László változatát szerencsésnek tartja, mert valóban ez az egyik legelterjedtebb. Nehéz megtalálni a variációknak azt az egyvelegét, ami kellően redukált, de még nem kevés, viszont a kiadványnak sikerült. Dicsérte az illusztrátor munkáját: a narrátorhoz viszonyulnak a mesében a nézőpontok, a kiskakas ábrázolása inkább reálisnak mondható, egyértelműen kiderül, hogy ő a főszereplő, vele kell azonosulnia a gyerekeknek.

A „kiskakas” a vásznon

Az interaktív könyv elkészítésének folyamatáról a MOME TechLab fejlesztői, Karasz Dániel programozó és Sárközi Zsolt projektmenedzser beszéltek. Elmondták, hogy mivel ez egyetemi projekt, nem a profitra hajtanak, van lehetőségük kísérletezni. Fontosnak tartották, hogy élő hangokat használjanak (darázs, kakas). A tesztelés több szempontból is hasznos volt, a gyerekek egy logikai hibára is felhívták figyelmüket. A letöltések és a visszajelzések is azt bizonyítják, hogy a közönséget sikerült megnyerniük, és a konferencia résztvevői is eredményesnek ítélték ezt a fejlesztést.

A harmadik szekcióban JGYPK-sok kerekasztal-beszélgetése zajlott az applikációs tapasztalatokról.  Feltűnő, hogy a gyerekkönyvkiadók hiányoztak a konferenciáról, érdekes lett volna az ő álláspontjukat is megismerni. Minden bizonnyal érdemes nagyobb figyelmet fordítani erre a műfajra, hiszen láthatóan sok kétes színvonalú „kísérleti” tankönyv kerül az iskolások kezébe.

Új Krisztina

Kapcsolódó cikk: 
Kommentek elrejtése, megjelenítése