Ugrás a tartalomra

A hónap költője – Vass Tibor: < Bibinke és > az áprilisi tréfák II.

VASS TIBOR
< BIBINKE ÉS > AZ ÁPRILISI TRÉFÁK II.
Készecske A Nagy Bibinből
 
 
 
Vigyázó szemetek Kakra versétek,
kábé egyórás, újmósdi operát írok. Igen, zenéjét is én szerzem.
Herman Ottó (továbbiakban HO)-emlékévben
tanújeladom, hogy (továbbiakban: hO)  polihisztor vagyok.
Tanúj tinó, ökör lesz belőled.
hO hO nem Lillafüredről és a Hernádról folyószól,
mintha a valóságban összeérnének,
 
mederben tartván a dolgokat. hO mennyit sír életből,
hO mennyit vesz el, hO odaátról mennyit isz, mennyit ársz,
hO írsz, folyósz vissza, mennyire ferde és mennyire parti az ember,
mennyire ári,
ki egyenes, tiszta vizét kínja, kábé erről szól a komoly cucc,
évekig élvezni fogjátok.  Négyig lega, négyig láb. Lásd alább,
 
a horgot hO bekapjátok. A száj széléről ott a szokásos, a felvérző víz.
Merről merre folyik, milyen irányba, viszályba.
Kivel ki fog kiszúrni, ez van, ezt kell szerezni.
Könnyen ehető, szaporán halálra keresem magam,
tanítót, népművelőt étkezem, velük futottam idáig.
A pénznek tudvaevőleg nincs szaka. Éj-
 
szaka kínmentes, kegyfelvonásos. K. magamról Kékpersze,
főszerelemben velem. Judittal az első öt percben ránk illőn meghalunk,
majd kigondolom, hO a Hernád partján vagy Lillafüreden lenne jobb.
Vagy ahol valósággal összeérnek a dolgok,
ahol alulról végzettségeinknek legmegfelelőbben
 
szakolhatjuk az ibolyát.
Még nem döntöttem, hO Juditot a kopasz tánctanár szakhajszolja,
vagy a vörös, lófarkas lőoktató hasaltatja sárba,
a sár a lényeg, a hasaltatás, a lófarok, meg az ibolya.
Kitüntetéses mell-ék szereplők.
Azt tudom még, hO bús szövegkönny jövel a maradék időben:
majdnem-víg sirámok, s hO a legtöbb hangulat áriaszegény.
Szóval inkább dalbetétes.
 
***
 
Van benne egy olyan rész, egy vagy öt hajkut,
kiülünk a cseresznyefa alá, ami japólag virágzik.
Még nem tudom, hO oldom meg öt percen belül.
Unom ugyan ezt a virágzó csereszenyefahangulatkeresést,
egyszer vagy ötször japólag hozzáírni vagy elvenni belőle valamit,
például most azt, hO nincsenek méhek, s hitel terheli, aki várat
 
egy óránál többet magára. Kötelességtudóan várok egy Holdat,
a cseresznyefát is megvártam, a kirázót,
a rezsicsökkentést kiárzót.
Takarítást kérek, gyakorta hiába lóg tábla így
a több passzt fogott mint kilincsen.
Frászt mégsem mondhatok, azt a napi penzum kitiltja.
A minibárt hamar felélem.
Felőlem így-úgy összejön, hozzákínják a számlához,
szervezek egy szarvasbőgést a közepére, viszem az ölelkező prímet.
Ugye, hO izgalmas a cselekmény.
Judit beszerzi a Fájdalom-díjat, HO adja át. Virágokat a költőnőbe.
Honorral nem jár, ez a nap már az ördögé, kopár szik sugára,
sarját nem mondhatok, az már majdnem szarja.
Az oklevél  különben is szép,
szóval ha zokon vettem, mégsem ócskapiacon.
Ócsakpiacot akartam írni, de az olyan formajapános.
Most menjünk a sznobjapán elnöki lakosztályba,
hátha azért külön fizetnek.
A darab egyfelvonyításos, mondom,
de itt azért a tojások mellett némi törést érzé-
 
keltetek. Egy virágzikó cseresznyefa alá kiülni sok munka kezdete,
elterelő hadműveletek, például ha az ember ötméteres övezetben
nehezen szenved el kutyaszart, spaklit mindjárt kettőt is kell keresni,
egyikkel a kutyákéit, másikkal a madarakéit szedni össze,
hát ezt hO is kell mondanikó helyesen,
szóval kettő kell, egyikük finomabb,
azzal a kacsaszarokat épen le kell tudnom kaparni a műanyag asztalról,
amin a virágzó cseresznyefa alatt dolgozom,
annak szaga ugyan már nincs,
a kacsaszarról beszélek, inkább csak dombora,
szeretem bámulni nyomát gépelés közben,
amit hátrahagy a száradás után,
épen meg azért kell, mert a szomszéd kertben áthordás,
hosszas vizslatás után megrajzolom őket,
krétákkal kiülök egy másik virágzó cseresznyefa alá,
zsír, szén, pasztell,
ötméteres körzetben feleannyi a kutyaszar,
ott egy kutya van és a kréták,
kacsaszarokat rajzolok krétákkal,
a kacsaszar a világ második legszebb szara,
a bárányganéj a havon után jön,
egy lillafüredi koszorúzás után jön,
muszájt érzek ideológiát gyártani belőlük, képeket,
istenem (korr.: Istenem), ha tudnám,
hány munkám alapját képezte szar,
ötméteres övezetben, legalább igazodni tudnék,
ha Ónodra megyek, az ócsakpiacra,
egy nyitott kapuszárnyon a madunk olvasható,
ha hazafelé, akkor a feltá.
A kaput összecsukva még sohasem láttam.
Na erről is folyószól újmósdi operám a maradék ötvenöt percben.
Ha túlhúznám, majd rám szól HO,
és Judittal feltámadunk, akár a szél, vagy felvérzünk,
mint szájszélen a víz.
 
(Ilyen és hasonló, édeskés képzavarok
is csak hozzáértésemet bizonyítják. Vagy iszonyítják,
mit tudom én. Függöny, taps, irány kerülővel haza,
látnom kell, hogy feltá, aztán meg hogy madunk.)
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.