Rohamoztak az első kötetesek

Helyszíni

Kiállítások, felolvasások, koncertek helyszíne volt a Roham Bár egykori helyén, a Vas utcában, szerettük, szívesen mentünk mindig. Most a Roham új, Dohány utcai otthonába lépve reménykedünk abban, hogy megőrzi a kulturális befogadó tér szerepét. Akkor és ott a pinceszerű rendezvényterem és a groteszk falfestmények teremtettek különleges atmoszférát, itt és most a sok üvegajtó és ablak: az utca népe sűrűn leskelődik befelé. Odabent pedig már zajlik a könyvbemutató, Kata és Kinga olvasnak fel néhány verset.

 

Aztán Balogh Endre beszél a két kötettel kapcsolatos benyomásairól. Evellei Kata Álombunkeréről megjegyzi, hogy nem sodródik a kortárs költészet áramlataival, bár bizonyos versek mintha slágerek dalszövegei lennének, szerinte mégis komolyak, amellett, hogy könnyen értelmezhetők az olvasó számára. Pál Dániel Levente a versek szomorú hangulatát emeli ki, sőt egyenesen József Attilához hasonlítja Kata költészetét, aki ezen meglepődik ugyan, de egy kicsit örül is neki. Így legalább nem igazolódik be az a félelme, amit az előző könyvbemutatón is hallhattunk, vagyis hogy kívülről kamaszos nyavalygásnak tűnhet a költészete.

 

Ennél valóban többről van szó, a könyvet kezembe véve, még ki sem nyitva, a komolyság nekem is az első benyomásaim közé tartozik. Az ajánlóban Margócsy István a kétértelműséget emeli ki, az élet mindennapi és egyetemes problémáinak keserű szemléletét, ami mellett jelen van a hétköznapiság unalma és kifigurázása is. A képzeletbeli bunker valós elzárkózást jelent, menekülést a külvilágból. Ez a zárkózottság is alapélménye a könyvnek, nem is olyan meglepő tehát, amikor Kata saját életének különösebb tragédiák nélküli, ugyanakkor sohasem felhőtlenül boldog voltáról beszél…

 

Balogh Endre szerencsére szándékosan kerüli, hogy összehasonlítsa a két verseskötetet, az egyidejű megjelenésen kívül valóban nehéz lenne közös vonásokat találni. Tóth Kinga Zsúr című könyvéről a svéd gyerekversek jutnak eszébe. A felnőtteknek és gyerekeknek is címzett mondókák mellett saját rajzok találhatók, és további érdekessége a könyvnek, hogy fehér, illetve fekete borítós változata is létezik. A más mondókák alcím is izgalmas, rögtön belőhetjük a műfajt, és sejthetjük azt is, hogy itt valami újdonságról van szó. Pál Dániel Levente szerint a kötet darabjai kevésbé kegyetlenek a szóban forgó svéd gyermekversekhez képest, a minimalista rajzok pedig arra ösztönzik, hogy kiszínezze őket.

Aminek Kinga csak örülni tud, és igaza van, a könyv máris elindított valamit az olvasóban. Foglalkozik társadalmi problémákkal is, a szegénység, az egyenlőtlenség, a kirekesztés és a gyűlölet különböző témaköreivel, elsősorban a felnőtteket megszólítva, a gyerekeknek sokkal kevésbé direkt módon adagolva az üzeneteket. A szerző egyébként maga is csodálkozik, hogy első kötete éppen ezekből a mondókákból és képekből állt össze, mert alapvetően máshogy ír és máshogy rajzol, ugyanakkor Kinga sokoldalúságát ismerve mindez annyira nem is meglepő. Irodalmi, képzőművészeti és zenei tevékenysége mellett tanít is, és a könyvet lapozgatva úgy tűnik, ebből a sokféleségből minden benne van.

 

Szöveg és fotók: Szarka Károly

 

Kapcsolódó anyagok Tóth Kingától az Irodalmi Jelenen:

A szerző költői estje

Versposzterek

Tollasbál - versciklus

Versrajzok

Verstörténés

 

Kommentek elrejtése, megjelenítése