Nyárújrahasznosítás – Faludi Ádám versei

Líra, Költészet
NYÁRÚJRAHASZNOSÍTÁS
FALUDI ÁDÁM VERSEI
 
 
 

 

urmuz pénztárgépe és kasszása
 
„Egy szép napon, minthogy Fuchs javítóintézetbe adta / parapléját, arra kényszerült, hogy szabad ég alatt / töltse az éj szakát.” (Urmuz: A FUCHSIÁDA – Méliusz József fordítása)
 
színes dobozokkal teli
bevásárlókocsijából a végtelenített
gumiszalagra rakodik

akad zöldség is
húsárú és zsemlék
zsemlékműveknek
mondja őket
a valódihoz önkéntelen odamérve

újság ceruzaelemek macskaeledel
egyrészt felséges másrészt felesleges
állapítja meg
miként egy adott halmazt
a kívülálló szemrevételez
 
az életemmel szeretnék fizetni ezekért
mutatja a pénztárosnak
esetleg kártyával
de abból
a tulajdonomban
csak hagyományos rendeltetésű van
netán ha valamilyen
közismert utalványt
elfogadna helyettem
elégedetten távoznék ebből a világból
és még egy sportszeletet hozzátesz
meg egy rágógumit is – mentolost
az utolsó leheletem
ha érti hogy mire gondolok
„TANULSÁG
A pelikán vagy a gödény”*
 
* Az idézet Urmuz: KRÓNIKÁSOK – Tanmese – című költeményéből való.
 
 
amíg a »tea for tillerman« végig lemegy
 
amíg a tea for tillarman végig lemegy
megteszek minden tőlem telhetőt neked
a felhőtlen felelőtlenség jegyében
ezeregy éjszakámból
a szerelmes biciklistákat mesélem
komolytalanság nélkül nem ajánlott
készen állok hogy bármikor váltsak
jöhet az oroszlán ugrani készül
patyolat akció táskarádió
kimeríthetetlen készlet
újrahasznosított nyár
a mostani ebből való részlet
a megengedni kifejezésnek nem ismered a jelentését
szótagdallamok ütemére jársz
és a mindennél mindig szeretnél
valamennyivel többet
ilyen nyár ez
ilyen ez a nyár
hallani a lobéliák és muskátlik növését
a bukszusok árnyékában hangfalak
tea for tillerman
és szétáradón a minden mindenütt
ahogyan a felhőtlenségre az egészet
könnyed mozdulatokkal felfestjük
axiómákat gyűjtöttél az elmúlt napokban
lepréselted őket itatóspapír és újságlap alatt
itatóspapírt egy csodával határos helyen találtam
ebből is látni
hogy a minden tőlem telhető
mit is ér a valóságban
ha keresetlent keresek
csodával határos helyekre jutok
a finánc finánclábakon áll ezeken a határokon
és valamit kéreget
bad schandaunál
a vámőr szemében –
példának okáért –
és ezeken a helyeken
végérvényesen haptákban áll az emlékezet
én meg nem ismerek határokat
mert a korlátlan választási lehetőségeket választottam
és ezek nem teszik lehetővé a korlátoltat
keresetlent keresek
rendszerint barátságos képet vágok
integetek legyintek
nekem nincs kijelölt helyem
amit nem hagyhatok el
az áram alatt levő test ugyanolyan
mint amelyik nincs áram alatt
csak más a fogása
ez egy villanyos axióma
közölted velem amikor lepréselted
 
pán imre szobrász alapvetése szikkadt alatta
a minden kőben szobor van kezdetű
bizonyára ő is ugyanúgy gyűjtötte ahogyan te
amíg a tea for tillerman lemegy
megteszed amit megteszek veled
kellős közepe a nyárnak asztalnak diófának
én is kivételesen jól gyorsulok nulláról százra
az ülésembe présel az a minden
amikor mindent lehet
és az is amikor valamivel többet
 
 
 
partraszállási kísérletek
 
– az újsághírben négyezer kátyút találunk tehát minden lakosra egyhuszonhatod jut belőle errefelé / és a kátyúk alatt talán ott a rét  a mező  vagy egy csatatér / egy nap egy életből / meglehet –
 
szereted a sült keszeget a fa asztalnál
lehet hogy rántott keszeg
lényegtelen
egyfajta engesztelés ez a lét partján
visszatér a mozi reklám után
bocsáss meg hogy nem voltam itt
mondod a találkozásnak
elugrottam némely dolgok miatt
eddig tartott
egy hosszú megcibált esztendeig
de akkor most ugyanúgy újra
az utoljára játszott szakasztól
köchel-jegyzékszáma idén
ott található hamvakba tetoválva
harmadik richard megkötözött kezén
harmadik richard mostanig
egy parkoló bitumenje alatt számolta a forgalmat
rózsák háborúja és rőzsék és hatalom
megkeserítjük nektek a továbbiakat
határozott a leszármazottak szövetsége
kalapból húzták a csontokat és a számot
ahogy az újsághírben olvasod
megnézem a naptárt
és megkísérlem kétezer-tizenháromból kivonni
hogy mennyi múlik a köchel-jegyzékszámon
keverjük össze a fontosat a lényegtelennel
mi jöhet ki belőle
 
minden évben egyszer
jó sok pénzt elköltök erre a parti halra
hogy megérkezzek
aztán nem érkezem meg
aztán megint szeptember lesz
rózsavér végvirág
zene szálldossa körül
nem egy hátborzongató ária
két lábaddal kulcsol át a reggel  
olyan pillanat ez is amikor eldöntheted
az öröklét így megfelel neked
és ez nem is olyan nagy ügy
ha meghalsz lélegezz tovább
üzeni neked harmadik richard
 
 
 
vargadal
 
kedvesem hozz kenyeret
a béke presszóban ülök keszthelyen
akár egy jövet-menet
hallgatom a minit
és természetesnek veszem
ezerkilencszázhetvenet
 
a vargadalt írom
a varjúdal egészen más
ballada készül szokás szerint
a múlt századból jöttem jellegű hangfekvés
egészen nyílt hangolás
járdaszegély nyomok a felnin
karcok a festésen
nem érdekel mi történik
nem érdekel mi nem
piszkosan szeretem a tisztát
és nem érdekel hogy ez meg
a tisztát nem érdekli
hallgatom a minit
és természetesnek veszem
ezerkilencszázhetvenet
aztán odamegyek ahhoz a vasasztalhoz
cím és telefonszám pirossal a blokk hátoldalára
a mini egy zenekar volt
adj egy címet adj kenyeret
török ádám melyik ház melyik utca melyik kerület
azt játszották hogy
jaj anyám adj kenyeret
a béke presszó
egy kavicsos kerthelyiség
és te ott vagy akkor és én most látlak
aznap ott aztán máshol másnap 
 
a vargadalt írom
ballada készül szokás szerint
öltögetek varrok
se tű se fonal se firnájsz
az egyidejűség tépőzára ez itt
beloiannisznak hívják a hajót
pedig milyen szép
akár a fehérre festett éjszakák
arrafelé
ahol nem üldözött a messzeség
 
a beloiannisz
este kilenckor indul siófokról
imbolygunk egy óra hosszat
hurkot kötve hullámokból
a beton vagy a korál játszik
mindegy
szól valami hangos a fedélzeten
úszik az éjszaka a színes lámpasorral
és ezt nézed az élő adás helyett
a hullámokon fodrokon
feszes víztükörben
ott vagy akkor és én most látlak
aznap ott aztán máshol másnap 
ne mozdulj el nem menj így maradj
ha meghalsz megöllek
emberáldozatot mutatok be veled
a változatlanságnak
 
kedvesem hozz kenyeret
ott ülök
béke presszó keszthely
vietnámi papucsod neszére várva
akár egy jövet-menet
hallgatom a minit
és a jelenidejű
ezerkilencszáz
hetvenet
 
 
 
sárga nyaralópapír
 
emlékezem hogy milyen volt
és nem emlékezem hogy milyen lesz
nagy sárga papírra írok a kertben
kerülgetem a hangyákat amikor átszaladnak
a betűim között a betűim útjába állnak
és mást íratnak velem más betűket más szavakat
mintha nem szeretnék érteni amit mondok
mintha arra ösztökélnének hogy költözzek ki egy kicsit
magamból közéjük
néha nem vagy mindenható
néha kicsinek bizonyulsz a mindenséghez
és néha túl gyakran emlegeted ezeket
 
a szellem kitátja rám azt az óriási semmit
jegyzed meg amikor a kedved nem neked való
nincs itt a bőröd illata
hol vagy
hol nem
és nem emlékezem hogy milyen lesz
nagy sárga papírral a kertben hangyákat körülírni
 
 
 
ceruzámon halak  és csillagok
 
rohadt nap volt ez de megmentettük
ebben szó nélkül egyetértünk
egymás mellett ülünk a sínen
tikkadt délután porral viaskodó gazok
a sínekben visszafojtottan közeleg a robogás
tonnák mozdony vagonok
krakatau krakatau krakatau
fenyegető vulkánkitörés előtti energiának érezni
 
mégis úgy ülünk rajta
akár egy osztrák vagy svájci szénapadlás
gerendázatán valahol a hegyek között
egy valószerűtlenül zöld legelőre nézve le
gyerekszerelem elszántan semmire irigyen
 
a vonat útjában ülünk
a megmentett nap harmadik szemében ez ragyog
ceruzámon halak és csillagok
Kommentek elrejtése, megjelenítése