Síktalanság - Tárca egy szegedi könyvesbolt hattyúdaláról
Aki végigsétált már Szegeden az Oskola utcán, tudhatja, hogy a Somogyi utcával és a Dóm térrel való találkozása nemcsak azért különleges, mert a Szegedi Akadémiai Bizottság épületének udvarán biciklizik Einstein, a srégen lévő városi könyvtár és megyei levéltár pedig ijesztő külseje ellenére meglepő kincseket rejt, hanem egy könyvesbolt miatt is, melyet Sík Sándorról neveztek el.
Széles és két utcasarkot összekötő kirakata a slágerkönyvek helyett mindig a divat határain kívül eső újdonságokat kínált, nehezen beszerezhető ritka köteteket, melyekre a Somogyiból hazainduló igazgatónő is irigykedve tekintett, amikor elfogyott az állománybővítésre szánt évi keretösszeg. Annál büszkébbek voltak az arra sétáló akadémiai doktorok, akik nyakkendőbe bújtatott álszerénységgel ajándékozták meg egymást legújabb műveikkel a bolt falai között, jól tudva, hogy máshol egyébként sem lehet kapni kötetüket. De ide jött először a szemfüles bölcsész, aki tanárai mestermunkáit vagy éppen a legújabb helytörténeti kiadványokat próbálta beszerezni a tisztelet és a kíváncsiság vegyes érzelmeivel, irányuljon az a professzor vagy az egykori szabad királyi város felé. A szegedi lakos pedig, ha már minden reményét elvesztette a monstre könyváruházak vállvonogató eladóiban, ide ballagott, hogy térdre ereszkedve könyörögjön egy beszerezhetetlen kötetért, melyet a könyvesbolt természetesen heteken belül szállított.
A könyvipar nagyhalai vásott fogaikkal azonban nem kímélték a Sík Sándor Könyvesboltot sem, és tizennyolc év után felfalták, akár egy kishalat, nem törődvén azzal, hogy a bolt mindig inkább aranyhal szeretett volna lenni a könyvterjesztés balkáni pocsolyájában. Bár sokan nevezték a szegedi Írók Boltjának is, valójában soha nem tudott azzá válni, és azt sem tanulta meg, hogyan kell egy aranyhalnak életben maradnia, és a valóban gerinctelen könyvlobbi, valamint az egyetem ellehetetlenítő politikája mellett végül saját fejlődésképtelensége is a vesztét okozta.
Hiszen a Síkba nem a gyorsvásárlók jártak instantkönyvekért, hanem az ínyencek, akik gyakran helyet foglaltak volna egy-egy asztal mellett, ahol belelapoznak a Szegeden egyedülálló folyóiratkínálatba, vagy egy-egy beharangozott kötetbe. Néha kávéval kísérték volna a sorokat, máskor csak egy-egy pohár vízzel, és pár gondolattal, melyet az asztalon található jegyzetpapírra írnak. Bár közel a könyvtár, de a bolt sok téren naprakészebb lehet, akár egy honlappal vagy egy facebook profillal, mely lájkoló olvasóját szinte csábítja a frissen megjelent ritkaságokhoz. A bookline szolgáltatás pedig az utolsó kétségbeesett, a 21. század felé mutató kísérletnek tekinthető.
Furcsa, hogy néhány évvel ezelőtt Petró János éppen e lap nyomtatott hasábjain búcsúztatta a Bécsi Kávézót, amely Szeged utolsó klasszikus, a dualizmus korának polgári légkörét idéző kávéháza volt. Most gyógyszertár üzemel a helyén. 2010. augusztus 31-én a Sík Sándor Könyvesbolt is bezárja kapuit, és kíváncsian várjuk, hogy az új tulajdonos kinek adja bérbe az épületet. Egy banknak vagy egy újabb gyógyszertárnak? Utóbbira minden bizonnyal nagyobb szükség lenne. Igen beteg a könyvszakma.
