FŰALATT

Nemzetközi szimpózium foglalkozott az emberi jogok magyarországi helyzetével Bécsben, 2013. április 25-én. A magyar megszólalók egyik fele a hazai állapotokkal, másik fele magával a szimpóziummal volt erősen elégedetlen – derül ki a Magyar PEN Club alelnökének, Csicseri-Rónay Erzsébetnek a beszámolójából.

„A magyar PEN Club mindkét oldalt képviseli”

Az osztrák PEN Club elnöke, Helmuth Niederle azzal nyitotta meg a szimpóziumot: az osztrák, svájci és német PEN Club aggódik, hogy egy szomszéd országban retro-nacionalista szellemiség van kibontakozóban.  Például június 4-én megemlékeztek Trianonról. Nem szeretné, ha Németország megemlékezne Versailles-ról.  Felhozta Nyírő esetét, aki képviselő volt a nyilas Parlamentben. Idézte Bogdán Jánost, aki szerint szellemi holokauszt van Magyarországon. Vagyis elindult egy vonat, amelynek nem kellett volna elindulnia.

Hans Wiesner, a német PEN Club főtitkára elmesélte, hogy Koreában beszéltek – Szőcs Gézával és velem – a magyar helyzetről, de sajnos nem sikerült szót értenünk. Tervezték, hogy egy kis kongresszust tartanak a művészi, sajtó- és szólásszabadságról. Európának segítenie kell ezeket a szabadságjogokat megőrizni. A PEN-nek nem kellene a kormányt támogatni.  És hogy Koreában azt mondtam, a nemzetközi média hazudik a magyar helyzetről. (Én arról beszéltem, hogy megosztott a magyar társadalom, és ők csak az egyik oldalt hallhatják. Részemről mindig próbálom meggyőzni a másik oldalt, de nem sok sikerrel, úgy látszik. Nincs fülük hallani.)

Aztán jöttek a meghívott előadók: Ungváry Rudolf, Radnóti Sándor, Gregor Mayer, Nádori Lídia, Fischer Ádám és Dalos György.  Először csak pár szót szóltak, aztán megtartották az előadásukat. (Tehát ezen a „beszélgetésen” nekik sokkal több időt adtak, mint nekünk, PENeseknek és másoknak, akiknek kegyesen megengedték, hogy felszólaljunk, de röviden!)  Mint várható volt, Ungváry Rudolf volt a legélesebb. Kifogásolta, hogy a Médiatanácsnak mind a kilenc tagja fideszes, és kilenc évre szól a megbízatásuk. Megvonhatják a financiális támogatást, és bírságolhatnak. Azt állította, hogy az egyetlen ellenzéki rádió, a Klubrádió, eltűnt a kormányváltásnál.  (Aztán bevallotta, hogy visszatért.) A tévéből eltűnt a politika. Egyetlen ellenzéki csatorna van, az ATV. Az írott sajtó pedig az utolsó harcát vívja. Ha nem felel meg a Médiatanácsnak, elhallgattathatják. Egy állami hírügynökség van, amely egyoldalú híreket terjeszt. Még az ellenzéki médiában sem jelenhetnek meg kormányellenes hírek. Ez egy illiberális rendszer, amely úgy terjedhet Európa-szerte, mint a spanyolnátha.

Radnóti Sándor szerint hideg polgárháború van Magyarországon. Kivették az alkotmányban a „köztársaság” szót az ország nevéből.  Szitokszó lett a liberális. Megszüntették a bírói függetlenséget és a gazdasági függetlenséget is beszűkítették. Megszüntették a külön kulturális minisztériumot, amely most alá van rendelve az emberi erőforrások miniszterének, a sporttal és az oktatással együtt. Az alaptörvény erősen nacionalista. Előhozták a magyar– nem magyar kérdést.  Hidegháború dúl a magyarok és a nem magyarok, de magyarul beszélők között. Egy pártot egyenlőnek tartanak a hazával. Úgy zárta a mondanivalóját, hogy Orbán Viktor egy rosszkedvű, vidéki autokrata rendszer felé vezeti az országot. Gregor Mayer osztrák újságíró radikalizálódásról beszélt, és arról, hogy erősödik a Jobbik.  Fischer Ádám szerencsére nagyon röviden beszélt. Felhozta Schiff András esetét.

A nagykövet, Szalay-Bobrovniczky Vince szót kért. Elmondta, hogy a sajtószabadságot nagyon fontos értéknek tekintjük, és igen egyoldalú ez a beszélgetés. Nyolc ember a másik oldalon, nekünk meg csak felszólalni van jogunk. A felszólítás, Jelinek aláírásával, hogy lázadjanak fel, uszítás egy demokratikus állam ellen. A 2/3-os többséget megszavazták a magyar szavazók. Trianonnal kapcsolatban pedig nem értik a magyar történelmet. Trianon a mi gyászunk. És ha Dél-Tirol autonóm lehet, akkor miért ne lehetne a külföldre szakított magyar kisebbség is az? Nem érti, miért probléma, hogy a kormány támogatja a PEN Clubot, hiszen az osztrák kormány is támogatja a művészeteket. Nincs cenzúra Magyarországon. A baloldali média élesen bírálhat bármit, és ezt meg is teszi.  (A nagykövet szavait többszöri bekiabálással zavarták. Például amikor azt mondta, hogy nem hallotta az osztrák kancellárt elhatárolódni a Parlamentben elhangzott antiszemita kijelentésektől. Erre a közönségből üvöltöttek. Mi órákon át fegyelmezetten hallgattuk a rágalmaikat, pedig ez egyáltalán nem volt könnyű. Legszívesebben kimentünk volna a teremből, de nem tettük meg.)

Nádori Lídia műfordító és újságíró azt állította: a kormány elrendelte, hogy 50%-ban magyar zene legyen a médiában, minden műfajból. Dalos György hangsúlyozta, hogy patriotizmus igen, nacionalizmus nem. Nem szeretem, mondta, ha különbséget tesznek magyar és nem magyar között. A művészeti akadémia eredetileg nem kormányzati szervezet, a PEN Club miért nem tiltakozott? Nyomasztó atmoszféráról panaszkodott.

A szünet alatt beszéltem Radnótival és Dalossal.  Mindkettő meglepően szívélyes volt.  Kértem, hogy üljünk le együtt Budapesten egy kávé mellett és beszélgessünk. Le kell csitítani ezt a hisztériát. Ez senkinek sem jó. Mindkettő beleegyezett. Dalos panaszkodott, hogy a kormány nem kommunikál velük. Egyetértettem vele. A kommunikáció már évek óta nagyon gyenge pontja az Orbán-kormánynak. Dobesch asszonyt kértem, hogy felolvashassam Szőcs Géza levelét. Azt válaszolta, hogy nincs rá idő. Erre felkaptam a vizet, ők órákig beszélhettek, micsoda dolog, hogy erre meg nincs idő? Azt válaszolta, hogy a közönség elolvashatja. Tehát csak felszólalhattam. Megköszöntem Radnótinak, hogy megemlékezett édesapámról, akivel egyébként jó viszonyban volt. Azért felhívtam a figyelmét, hogy édesapám sokkal inkább Orbán-párti volt, mint én.

Kifejtettem, hogy Magyarország két diktatúrát vészelt át, túlságosan is jól tudja, mi az a diktatúra. És ez nem az.  Hogy így nevezik, sértés az egész magyar népnek. Elmondtam, hogy a magyar PEN Club mindkét oldalt képviseli, és májusban, például, Konrád 80. születésnapját fogjuk ünnepelni. Különben cáfoltam a sajtó- vagy szólásszabadság hiányát. Tájékoztattam a plénumot, hogy éppen a magyar kormány dolgozta ki a romastratégiát az EU-nak, és arról is, hogy mit tesz a kormány az antiszemitizmus és rasszizmus ellen. Felhívtam a figyelmet, hogy nem szabad összemosni a Jobbikot a Fidesszel. Elmondtam, hogy a kommunista diktatúra alatt elnyomták a hazaszeretetet, ami szerintem természetes dolog és nem tévesztendő össze a nacionalizmussal. Még a kokárdát is betiltották március 15-én. Természetes, hogy most némelyek túlzásba esnek.

Szöőr Anna pszichológus és jogász bírálta a bekiabálásokat a nagykövet beszéde alatt. Ez udvariatlanság, mondta. (Itt is erősen bekiabáltak.) Mi meg végighallgattuk őket. Beszélt a 2006-os rendőri brutalitásról, amely akkor hidegen hagyta az emberi jogokra annyira kényes Nyugatot. Antalóczy Péter alkotmányjogász és dékán elmondta, hogy bár a szólásszabadságról beszélnek, itt pont az ellenkezőjét hallja, bekiabálásokat, türelmetlenkedéseket. Nem ismerik a mi országunkat és problémáinkat. Csak általánosságokról, veszélyes irányról, populizmusról, demokratikus deficitről volt szó, de egyetlen egy szakmailag vagy jogilag megalapozott érvet sem hoztak fel.

A moderátor, Dobesch asszony mondta, hogy ők nem bíróság, és nem akarnak bűnösségről ítélkezni. Ezután valamelyest enyhültek a hozzászólások. Már nem diktatúráról beszéltek, hanem autoriter tendenciákról stb. Ungváry leszögezte, hogy egy párt nem azonos az állammal. Ők nem az országot támadják, hanem a kormányt.

Akkor szó esett a művészetek támogatásáról. Egy fiatal színész a Krétakörtől panaszkodott, hogy az alternatív színházak nem kapnak pénzt. Felszólaltam, hogy amikor az Orbán-kormány átvette 2010-ben a hatalmat, a gazdaság romokban hevert. A devizahitelesek helyzetén sürgősen segíteni kell, különben több mint egymillió ember az utcára kerül. A művészetek, sajnos, a sor végén állnak. Ez egyébként más országban is így van. Amerikában pl. a művészetek vagy egyáltalán nem, vagy alig kapnak támogatást a kormánytól.  Balázs F. Attila megemlítette, hogy Romániában és Szlovákiában sem más a helyzet.

Végül a német PEN Club főtitkára elmondta, hogy a művészeteket nem lehet háttérbe szorítani. A szabadságért harcolni kell. A következő PEN Kongresszuson Reykjavíkban tovább tárgyalják ezt a témát.  Bejelentette, hogy jelentést fog írni a Nemzetközi PEN Club elnökségének.  (Én is.)

Csicsery-Rónay Erzsébet,
a Magyar PEN Club alelnöke