A prózaíró egy enyhén balhés, bájosan kópés férfi

Szabó Tibor Benjámin író-szerkesztő volt a Prózarázás sorozat első vendége. A fiatal prózaírókat bemutató estek házigazdája, Falvai Mátyás kérdezte a hangulatos Púder Bár pincehelyiségében.

A prózaíró egy enyhén balhés,

bájosan kópés férfi

A kultutcának számító Rádayban új gyöngyszem a tágas, sokasztalos Púder, közel a Kálvin térhez, jó választás. Az est után akár be lehet ülni a hangulatos fenti vendéglátó helyiségbe, amely kellemesen zsongott le a beszélgetőkhöz, annyira csak, hogy nem teljes csendet észleltünk magunk körül.

Falvai Mátyás bevezetőjében a nagyközönség körében keringő sztereotípiákat vázolta fel, mely szerint a prózaíró egy enyhén balhés, bájosan kópés férfi, akinek azért szurkolunk. Alkotói válsággal küzd, majd egy ihletett pillanatban egyvégtében leírja regényét klasszikus Remington-írógépén, és látjuk fürdőköpenyben, kialvatlanul és boldogan, amint egy hajnali órán befejezi az utolsó mondatokat. A hollywoodi meghatározottságú klisé női változata, azaz az írónő életközépi krízis nyomán elutazik egy egzotikus helyre, Indiába vagy Toszkánába, ahol spirituális megújhodásban lesz része, újra felfedezi az élet örömeit és regényt ír. A sorozat ezen sztereotípiákat igyekszik árnyalni fiatalabb íróink portréival, az alkotástól akár személyes vonatkozásokig. Az első kérdés mindjárt ehhez kapcsolódott, az est vendége hogyan viszonyul ehhez, például, amikor be kell mutatkoznia, mint író, és mi az ő valósága ehhez képest?

Szabó Tibor Benjámin szerint az íróság köré rendezett populáris mítoszt nem kell feltétlenül megdönteni, ez része annak az elképzelésnek, amit az est folyamán többször hallhattunk tőle, hogy nemcsak az olvasónak kell megküzdenie a könyvért, hanem az írónak is az olvasóért. A bemutatkozáskor nem szokta azzal kezdeni, hogy ő író, viszont ha új ismerősnek kell számot adnia családi körből, mivel is foglalkozik, az íróhoz hozzáteszi, hogy lapszerkesztő, mert ez mégis megfoghatóbb, polgári foglalkozás, kevésbé „gáz”.

Az alkotói folyamat nehézkes, le kell ülni, és folyamatosan írni – ennyivel a prózaíró nehezebb helyzetben van, mint költőtársai, és a folyóiratok is több verset tudnak közölni, mint prózát. Saját magáról pedig elmondta, nehezen ír, több napig csak gondolkodik, mire kezd kialakulni, és látja maga előtt, amit végül megír. Olyankor nem szabad kizökkenni, mert ha kiesik belőle, az egészet elölről kell kezdeni. Ez életmódváltással is jár, hiszen folyamatosan, azaz napról napra kell írni, haladni, másfél millió karakterig akár.

 Pályakezdéséről elmondta, nem a szokványos úton haladt, ami tizennyolc-húszévesen folyóiratbeli publikálással kezdődik.  Intézményvezetőként dolgozott, nappal a polgármesterrel tárgyalt, teremőrökkel veszekedett, esténként írt, és harmincéves korára lett egy szöveg, amely könyvként jelent meg: A ciprusi király. Erre, egy egyházi iskola tanári közösségében játszódó regényére kapta a máig legtöbb reagálást három eddig megjelent könyve közül.

Szabó Tibor Benjámin szerint a prózaírás három alappillére a mondatok, a történet és a felismerések. Példákat említve: Esterházy Péter a mondatok, Grecsó Krisztián a történetek, Nádas Péter a felismerések felől közelít, de mindhárom elemre szükség van. Falvai Mátyás kérdésére, hogy Szabó Tibor Benjáminnak melyik a legfőbb összetevő, az író megfordította a dolgot, és arra válaszolt, mi a legfontosabb számára, mint olvasónak: legyen erős hangulata a műnek, mozgassa meg az olvasót. Korábban azt gondolta, lát valamit, amit mások nem, és ezt el akarja mondani, de egyre fontosabb, mit visz át a szöveg, azaz törődni kell az olvasóval is.

Ugyanakkor el tudja fogadni az olyan álláspontokat is, mint Centaurié, akit nem érdekel sem az irodalmi élet, sem a közönség, csak a tény, hogy van ő és a szövegszerkesztő – amit alkot, az a fontos.

Írói indulása a békéscsabai Bárkához kötődik, ahol a legizgalmasabb időszakot Elek Tibor és Grecsó Krisztián együttese, kettejük egyéniségének, néha ellentétének dinamizmusa jelentette. Az író kiemelten sokat köszönhet Elek Tibornak, aki, bár nem ír sem verset, sem prózát, irodalomtörténész, és biztos kézzel választja ki a tehetséget. Például a József Attila-díjas Kiss Ottót, aki eredetileg gyárban dolgozott.

Terveiről szólva Szabó Tibor Benjámin elmondta, hogy az Új Könyvpiac felelős szerkesztőjeként Pécsi Györgyinek köszönhetően maximális támogatást kap, és elégedett a munkájával, melyről úgy érzi, megérdemelten kapta. Előzőleg ugyanis két évig úton voltak Csapody Kingával a Kárpát-medencében irodalmi helyszínekről – konferenciákról, felolvasásokról, találkozókról – tudósítani Székelyföldtől Miskolcon át Dunaszerdahelyig. Kinga jelenleg a Líra könyvcsoportnál gyerekkönyvek szerkesztőjeként dolgozik (ő is a sorozat vendége lesz). Szabó Tibor Benjámin új könyve egy kisprózákból álló kötet, melyek mégis egy történetté állnak össze, és nem olyan komorak, mint korábbi írásai. Reményi József Tamás gondozza a Palatinus kiadónál, terveik szerint a Könyvhétre már kapható lesz, de legkésőbb őszre, ha technikai okok közbeszólnak, mert a szöveg már elkészült.

A felolvasásokkal tarkított beszélgetések következő vendége ugyanitt, a Púderben Gerőcs Péter lesz, akinek a Scolar Kiadónál jelenik meg könyve hamarosan, esszéje pedig az Új Könyvpiac következő számában olvasható.

Szöveg és fotók (2., 3.): Csanda Mária