„A szerkesztés olyan, mint a takarítás: a hiánya feltűnő”
Turi Tímeát, a Magvető új szerkesztőjét kérdeztük munkájáról, a kiadóhoz kapcsolódó terveiről, és arról: miért ír mostanában inkább verset.
Kapcsolódó: Turi Tímea versei
„A szerkesztés olyan, mint a takarítás:
a hiánya feltűnő”
Hogyan lesz valaki szerkesztő a Magvetőnél? Pályázik, felkérik?
Felkérik. Ugyanakkor először csak egy munkára, Darvasi László Pálcika-meséinek szerkesztésére kaptam felkérést, így azt próbamunkának is tekinthetjük.
Korábban Péczely Dórának a kortárs magyal líra volt a szívügye. Erősíted ezt a vonalat, amely inkább misszió, mint gazdasági megfontolásokon alapuló döntés, vagy a divatosabb próza mellett kötelezed el magad?
A szépirodalommal való foglalkozás maga lassan egyre kevésbé lesz gazdasági megfontolásokon alapuló döntés, ugyanakkor én is azt gondolom, hogy a keresletet nem csak kiszolgálni, hanem alakítani is lehet. Magyarországon sokan írnak verset, miért ne olvasnának is? Ugyanakkor, úgy vélem, sokféle színre van szükség egy kiadó kínálatában: versre, prózára, sőt, még drámára is. És természetesen arra, ami iránt nem egyértelmű az érdeklődés, különösen figyelni kell.
Mint említetted, először Darvasi László új mesekönyvét (Pálcikatörténetek) szerkeszted. Hogyan talált rád ez a mű?
Darvasi László prózáiból írtam az egyik szakdolgozatomat, több tanulmányban foglalkoztam az írásaival, örültem a feladatnak.
Turi Tímea és Darvasi László egyik korábbi találkozása
Mi a jó mesekönyv titka a 21. században?
Együttolvasás és sokszínűség. Hogy ne csak a gyereknek szóljon, de a felnőtt is örömét találhassa benne, hiszen a mese alapvetően családi műfaj. És – ez létező tendencia – hogy a humor, a vidámság mellett szólni tudjon a szomorúságról, a félelmekről is. Hogy a kép és a szöveg szerves egységet alkosson. Darvasi Pálcika-történetei – Koncz Tímea illusztrációival – ilyenek lesznek.
Mekkora mozgástere van egy szerkesztőnek a Magvetőnél?
A munkám elején vagyok, erre kicsivel később könnyebben felelnék. Most annyit tudok mondani, hogy mivel Morcsányi Géza igazgató mellett három szerkesztő dolgozik a Magvetőnél (Király Levente és Szegő János mellé érkeztem), vagyis jelenleg nincs főszerkesztő, a döntések közösek.
Hogyan fog kinézni egy munkanapod? Mi lesz pontosan a feladatköröd?
Reggel bemegyek a kiadóba, sokat olvasok (azt, persze, otthon is), és a munkám végigköveti egy könyv életét a kézirat elfogadásától a szöveggondozáson keresztül a megjelenésig, és azon is túl. A szerkesztő tevékenysége nem túl látványos, éppúgy, ahogy általában a szövegközeli munkák: a munka eredményének kell látványosnak lennie. A szerkesztés viszont alázatos munka, és mindig arra fogok törekedni a szerzőkkel együtt dolgozva, hogy az elkészült könyvek a saját lehetőségeik és célkitűzéseik szerint a legjobbak legyenek. A szerkesztés – úgy vélem –, olyan, mint a takarítás: a hiánya az, ami feltűnik.
A napjaimhoz most hozzátartozik az is, hogy vannak folyamatban lévő munkáim a Bartók Rádióban, ahol külső munkatársként kezdtem dolgozni másfél éve. Az Irodalmi Újság nagyon fontos műhely nekem, csupa számomra fontos emberrel. És még együtt tudtam dolgozni olyan nagyszerű rádiósokkal is, akiket a közelmúltban számomra érthetetlen módon eltávolítottak az intézményből.
A Magvető olyan tradíciókkal, szerzőgárdával és kapcsolatrendszerrel rendelkezik, hogy azt hihetnénk, egy új szerkesztőnek csak bele kell ülnie a készbe. Így van?
Hát, nagyon erős megszorításokkal. A Magvető hagyományai tényleg impozánsak, de ez inkább a felelősségérzetet növeli, és tettvágyra sarkall. Ami van, nem marad magától az, ami.
Melyik az a terület, ahol a Magvető még fejlődhetne?
Úgy vélem, a Magvetőnek abban kell még inkább „fejlődnie”, amiben eleve erős. Amit pedig más tud jól, azt csinálja más. Talán távolról indulok. Két, látszólag ellentmondásos tendenciát érzékelek ma: egyrészt beszélünk arról, hogy a kultúra teret veszít, egyre kevésbé becsülik meg, ugyanakkor akik olvasnak, színházba vagy kiállításokra járnak, azok számára hirtelen megnövekedett a kultúra jelentősége. Az irodalom egyre inkább nem csak ornamens. Úgy lesz szabadidős tevékenység, esély a feltöltődésre, hogy egyre kevésbé kérdés, mi közünk van ahhoz, amit olvasunk. A Magvető eddigi szerzőgárdája pedig tele van olyan írókkal, akik ilyen irodalmat írnak, hogy csak az e félévben új könyvvel jelentkezők közül párat említsek: Darvasi László, Dragomán György, Szálinger Balázs vagy Kántor Péter. A színházban is ezt a tendenciát érzem, és ezért tartom fontosnak, hogy Esterházy Péter drámái vagy Parti Nagy Lajos Moliére-fordításai is megjelennek az idén. És nagyon remélem, hogy sikerül olyan szerzőket találnom – vagy olyan szerzők találnak meg engem –, akik a saját hangjukon tudnak válaszolni a ma aktuális kérdésekre úgy, ahogy csak az irodalom képes.
Milyen stratégiát dolgoztál ki a Libri és a Magvető láthatóan feszült viszonyának rendezésére (lásd Morcsányi Géza megjegyzését Sárközy Bencére a Prae.hu interjújában)?
Nem érzékelek feszült viszonyt. Az általad idézett interjúból is számomra a Magvetőből távozók elismerése volt kiolvasható. És személyesen is csak annyit tudok mondani, hogy nagyra tartom azoknak a munkáját, akik ma a Libriben dolgoznak. Ugyanazért a magyar irodalomért és ugyanabban a magyar irodalomban dolgozunk. Nyilván mindegyik kiadó profilja más, de ezzel csak jól járhat az olvasó.
Turi Tímea a József Attila-szobornál
Labdába rúghat-e az e-book Magyarországon?
Az efféle tendenciák az irodalmiaknál is nehezebben jósolhatók, de azt gondolom, hogy ha lennének átlátható e-könyvtárak, ingyenes vagy olcsóbb hozzáféréssel a különböző könyvekhez, akkor lenne rá remény. Magam is lelkes e-book-használó vagyok, de ettől függetlenül eléggé régivágású, és úgy gondolom, a nyomtatott könyv, ha teret veszít is, nem fog eltűnni. Aki e-könyvön olvas, olvas papíron is.
Lemondtál a prózaírói babérokról?
Az utóbbi időben észrevettem, hogy amit írok, jobban működik versként, mint prózaként. Vagy inkább: rövidebb, tagolt szövegként, mint epikus szerkezetként. Persze, továbbra is fontos, hogy mindazt, amit észlelek a világból, meg tudjam fogalmazni a lehető legpontosabban, és ezt, úgy érzem, az irodalmon keresztül vagyok képes. És ebből a szempontból mindegy, hogy van-e sortörés.
Főleg verseket és kritikákat, recenziókat lehet olvasni tőled mostanában számos folyóiratban. Születik-e belőlük kötet?
A versekből biztosan, lesz majd egy kötet a Kalligramnál. Mindazokat a kritikákat pedig, amiket eddig írtam, talán összegyűjtöm, de az értekező próza szempontjából a tanulmányok és az esszék fontosak most. Lassan be kell fejeznem a disszertációmat a tárcairodalom és a zsurnalizmus témájában, és terveim vannak azutánra is.
Boldog Zoltán
Kapcsolódó:
