„Az alázat felől írtam”

Lovas Ildikót kérdeztük a vajdasági irodalom Csáth-komplexusáról, a Spanyol menyasszonyról, a Rotary Díjról, a történelemhez és a nyelvhez fűződő viszonyáról.

„Az alázat felől írtam”

Mennyire van túl a vajdasági irodalom Csáth Gézán? Kimerült a csáth-i kút, vagy lehet még belőle felszínre hozni valamit?

Talán nem tévedek sokat, amikor azt mondom, egyetlen irodalom sincs túl egyetlen szerzőjén sem, így a vajdasági magyar irodalom sincs túl Csáth Gézán. Nem valami titkos szál köti össze egy irodalom íróit, akik a korszellem, a divat, iskola, ízlés – és még sok más meghatározó elem – szerint visszanyúlnak alkotásokhoz, megszólítanak elfeledett szerzőket, hanem az irodalom természetéből fakadó természetes igény ez. Odafigyelés, kíváncsiság, megérteni vágyás, szavak és jelentések továbbgondolása. Közösség. Ez már inkább belső dolog, minden alkotó legbelsőbb dolga, hogy kivel, mely szerzővel ,,üldögél ugyanannál az asztalnál.” Ezek értelmében felszínre hozni mindig van mit. Nem csak Csáth Gézából, hanem abból, amit másként és újraolvasunk (magunk miatt, a saját tapasztalataink okán), amikor az ő szövegét olvassuk.

Miért tartotta fontosnak a Spanyol menyasszonyban új nézőpontból közelíteni Csáth életéhez?

A Spanyol menyasszony főhőse nem Csáth, hanem Jónás Olga. Ami egyszerre igaz és hamis állítás, hiszen Jónás Olga nem létezik a fejünkben Csáth nélkül. Ez talán új szempont, talán nem az, csak olyan, mint amikor az egészből egy részt jobban kiemelünk. Három okból tartottam fontosnak, hogy róluk írjak. Talán húsz éve is van már, hogy olvastam egy riportot azzal a cselédlánnyal, aki náluk szolgált, szemtanúja volt a gyilkosságnak. Nagyon a riport hatása alá kerültem. Megrázó volt és felrázó, az emberi indulat pusztító ereje. És min múlik, hogy pusztító lesz? Ezt akartam tudni, megérteni. Ehhez meg kellett írnom így ezt a könyvet. Másrészt rendkívül nehezen fogadtam el, hogy akkor is része vagyok a gender-kérdésnek, ha kézzel-lábbal tiltakozom ellene. Ha nem értek egyet. Ha másként gondolom. Ha nem vagyok a témában elég jártas. Akkor is. Most már tudom, hogy a skatulyázás így működik, amikor a „spanyolt” elkezdtem írni, még nem tudtam. Harcoltam, a gender-közelítés ellen írtam, az alázat felől írtam. Olga alázata felől. Örülök, hogy akkor még nem tudtam, hogy a skatulyázás elkerülhetetlen, és megírtam ezt a regényt. A harmadik okom pedig az volt, hogy megmutassak valamit abból a pokolból, amelyben szerintem Csáth létezett.

Elégedett legutóbbi regényének, A kis kavicsnak recepciójával a Rotary Díj tükrében?

Biztos voltam abban, hogy nem kapom meg ezt a díjat. A jelölést követően sok e-mailt kaptam, amiben mosoly-jelek közt biztatnak és tudatják, hogy nem sok esélyem van. Nem az az istálló, mondták. Emiatt aztán rettenetesen megdöbbentem és megörültem. És, ha jól értettem az indoklást, akkor annak az is része, hogy a regény tükrözi, megfogalmazza a Rotary által képviselt szellemiséget. Ez megtisztelő, örülök ennek. A díj előtti és az azt követő kritikák megosztottak voltak. Volt kritika, amely nem annyira szerette ezt a regényemet, mint a „spanyolt”. Volt, amely jobbnak tartja a „kavicsot”. És volt olyan mondat, amelyik kizárólagosságával sokat segített nekem. Biztos nem örülne, aki leírta, ha ezt tudná.

Lovas Ildikó átveszi a Rotary Díjat (Kép forrása: www.rid.hu)

A vajdasági lírában erősen körvonalazódik egy sajátos nyelv. Elmondható ugyanez a vajdasági prózáról? Vagy nyelv és regionalitás kapcsolata nem ilyen erős?

Alkotói nyelv van, úgy vélem. Nem kötném műfajhoz és régióhoz sem. Mert az azonnal fölvetné az elkülönbözést, a „miben más” kérdését. A „miben más” kérdése nagyon fontos, de alkotáshoz kell kötni, és nem régióhoz. Amikor nem így tettek, annak nagyon sok következménye volt. Amikor a vajdasági magyar nyelv kapcsán, a rontott nyelv kapcsán egyik legnagyobb költőnk elragadtatott hangon beszélt, akkor ezt mindenki az elkülönbözés, a jugoszláv különutasság, a modernség megvalósulásaként élte meg és zengte. (Nem Domonkos híres verséről volt akkor szó, nehogy félreértés essék.) Biztos, hogy sok igazság volt abban, amit akkor az alkotóink éreztek és mondtak, nem kétséges, hogy az egyetemes magyar irodalom alakulásába is beleszólása volt/van alkotásaiknak. Azonban ez nem a régió nyelvének volt köszönhető, hanem a tehetségüknek. Persze, nem mindenki egyformán tehetséges, de barátságok, szövetségek, elkötelezettségek is alakítják a dolgokat, így aztán kialakul egy szélesebb mezőny, amiről elkezdik mondani, hogy ez a mi régiónk (alkotói) nyelve. És aztán hosszú ideig ezt nem vizsgálják felül, nem kérdeznek rá, nem pontosítják. Ami jól van így, csak a kép nem teljes. Éppen ezért én tartózkodnék attól, hogy ekképpen általánosítsak.

Történelem, személyes sors, írói válaszkeresés. Hogyan függenek össze ezek a fogalmak?

Minden összefügg mindennel, élhetünk ezzel a közhelyszerű fordulattal, ha meg akarjuk úszni, hogy válaszoljunk olyan horderejű kérdésre, mint az emberi sorsok összefonódása vagy az alkotói válaszkeresés. Nem akarom megkerülni a választ. Amire gondol, amikor a történelem által összefüggésben látja az emberi sorsokat, arról nem csak a regényeimben mondtam el a magam verzióját, hanem, például, egy nagyszerű könyv, a szlovén Drago Jančar, A névtelen fa című kötetének utószavában is. Talán ez önmagában mutatja, miképpen fonódnak össze a dolgok, ha irodalomról beszélünk. Egy térség irodalmáról. Amiben úgy a magyar, mint a szlovén és a vajdasági magyar irodalom is benne van. De említhetek más példát is. Kőrösi Zoltán vagy Grendel Lajos regényeit, amelyek egy másik (magyar) és egy másik (szlovák-magyar) világban, de hasonló kérdésekre keresik a választ.

Ugyanakkor a világnak van egy másik fele is: egy rádiós-beszélgetésben hallottam, hogy egy szerző és egy kiadó véletlenül, a Facebookon keresztül ismerkedtek meg egymással, és innen indult az egymás kéziratának kiadásán alapuló munkakapcsolat. Ez is megjeleníti a valóságunkat, az irodalmi tér alakulását és irányait is jelzi. Ugyanakkor a Facebook – ahogyan a gyerekeink jelzik (miközben használják természetesen) némi távolságukat ezen találmány irányában – által  gyors vélemények mentén, vagy  ízlések és erővonalak rendeződése, szekértáborok  mentén is történik az alkotói válaszkeresés összefonódása. Az én válaszom erre az előző bekezdésben van, de ez nem jelenti azt, hogy bármi bajom lenne ezzel az utóbbival.

Jelentkezik-e valamilyen művel 2012-ben?

Nem lesz kötetem az idén. Írom a before/after szövegeket tovább, hagyom, hogy alakuljanak. A saját szövegeim szétírása vagy az a tény, hogy ,,ez mind én voltam egykor”, jó kiindulópontnak tűnik nekem. 

Lennert Tímea

Kapcsolódó anyag:

Recenzió A kis kavicsról

Helyszíni tudósítás az ÉS-kvartetről

Mészáros Sándor bemutatja A kis kavicsot