Visszatérés előtt, kávéházban

A zEtna Fesztiválra az Erdélyi Magyar Írók Ligáját (E-MIL) másodmagával képviselve Orbán János Dénes is ellátogatott. Vajdaság-élményéről, regionalitásról, nagy visszatéréséről és a Bulgakov Kávéházról is kérdeztük.

Visszatérés előtt, kávéházban

Milyen volt az E-MIL fogadtatása az észak-bácskai és a bánáti falvakban (Csókán és Tordán)? Hogyan érezted magad a Vajdaságban?

Az elcsatolt területeken − valahányszor egy másik elcsatolt területről érkező alkotó lép föl − mindig van egy pici fájdalom a kontaktusban, és azon nyomban egymásra tudunk hangolódni. Úgy érzem, nagy örömmel és érdeklődéssel fogadtak mindenhol. Hogy hogyan éreztem magam? Jól, mert mindig öröm kisebbségben élő, érző emberekkel találkozni. És rosszul, mert a félelem és a diktatúra benne van a levegőben. Erdélyben − bár panaszra bőven van ok − mégis sokkal jobb a helyzet és a hangulat. Remélem, előbb-utóbb Szerbiának is sikerül belépnie az Unióba, és mindez pozitívan változik. Az Unió sem egy leányálom, de ahhoz képest, ami van, minden szempontból jobb. Mindenesetre elszorult szívvel távoztam, de szeretnék gyakran visszamenni.

A zentai fesztivál idén az areális kulcsszó köré szerveződött. Ezzel kapcsolatban Beszédes István főszervező így fogalmazott a Magyar Szó című napilapnak: ,,Lehet politikai és földrajzi fogalom is, amelyekkel az irodalom területi határai nem azonosak. Ez azt is jelenti, hogy például a vajdasági magyar irodalom, legalábbis amit én annak tekintek, nem fér meg tartományunk keretei között, s ott vannak ennek az irodalomnak a határai, ahol vajdasági magyar szerzők élnek és alkotnak, s ahol ezzel a régióval foglalkozó művek is születnek.” Egyetértesz-e ennek erdélyi viszonylatát illetően?

Ugyanez a helyzet az erdélyi magyar irodalommal is. Az Erdélyi Magyar Írók Ligájának tagjai kilenc országban élnek, aki itt született, nyilván haláláig kötődni fog ide, és vannak olyanok, akik nem itt születtek, de át tudják élni, mit jelent az erdélyiség. Erdély mindig is egy különleges tartomány volt, ahol a provincializmus az univerzalizmussal keveredett, a népi kultúra az avantgárd és a modern kultúrával. Az erdélyi ember és az erdélyi alkotó sokoldalú és komolyabban veszi mind az életet, mind az alkotást, mint a magyar átlag. Ezt viszi magával, bárhová megy, bárhol él.

Hogyan viszonyulsz az alkotó és az olvasó kapcsolatához? Az interneten nincs OJD-blog vagy rendszeres dokk.hu-jelenlét. Igaz, a Facebookon van folyamatos olvasói oldalad...

Az utóbbi években az üzletelés kissé háttétbe szorította az írást és az olvasókkal való kapcsolattartást. Az az igazság, hogy még nem volt időm különösebben élni a Világháló által nyújtott lehetőségekkel. Van ugyan írói vendégoldalam az Erdélyi Magyar Adatbank keretén belül, de személyi honlapom, blogom még nincs, a Pofakönyvön lévő valamit pedig valaki más készítette, a megkérdezésem nélkül, úgyhogy az nem érvényes. De jövő évre tervezem a visszatérést az irodalomba, legalább három könyvem jelenik meg, és addigra elkészülnek majd a digitális kapcsolattartó felületek, amelyeket nagyon hasznosnak tartok, hiszen lehetővé teszik az olvasókhoz való szinte személyes eljutást.

Annak a székelymagyar antológiának az ajándékpéldányait, amelyből felolvastál, pillanatok alatt szétkapkodta a zEtna-est közönsége. Egyik nagy varázsa, hogy tájnyelven íródott…

Ezelőtt egy évtizeddel Sántha Attila költőkollegám írt egy ciklusnyi verset székely tájnyelvi szavak fölhasználásával. Ez egész kis mozgalmat indított el, többen elkezdtünk, úgymond, székelyül írni. Sántha még Székely szótárat is megjelentetett. Székely témák székely nyelvjárási szavakkal − izgalmas színfoltja az erdélyi magyar irodalomnak. Az Iszkiri a guruzsmás berbécs elől című székely antológia, amelyből a groteszk mesém az esten felolvastam, ötünk ilyen jellegű írásait tartalmazza, és nagy sikernek örvend, mert valóságos irodalmi csemege és ráadásul nagyon vicces is. Persze, nem akarunk külön székely irodalmat, ez csak egy jó kis performansz. Gondozója az Erdélyi Híradó Kiadó volt. Tizenöt éve publikálja a pályakezdő tehetségeket az Előretolt Helyőrség Könyvek sorozatban, ez a fő célkitűzése, de emellett itt publikál az erdélyi derékhad, Fekete Vince, György Attila, László Noémi, Lövétei Lázár László, Molnár Vilmos, Sántha Attila és a már klasszikus idősebbek közül Fodor Sándor, Király László, Mózes Attila, továbbá két-három igényes gyerekkönyvet is megjelentetünk évente.

Milyen munkáid vannak előkészületben?

Előkészületben van három kötet. Az egyik a Swedenborg kávéház című regény, melyet ugyan már rég megírtam, meg kétszer átírtam, de még egyszer át kell. Ez egy furcsa hibridje lesz a filozófiának, ezoterikának, lélektannak és a pikareszknek, és minden bizonnyal botránykönyvnek ígérkezik, de ennél többet nem vagyok hajlandó elárulni róla. A második az Alkalmi mesék idegbeteg fölnőtteknek, mely egybegyűjti a humoros meséimet és novelláimat. Csillag István, aki a Búbocska című ördögregényemet illusztrálta, már szinte kész van az igen huncut rajzokkal. A harmadik pedig a Sándor vagyok én is címet viseli. Az Irodalmi Jelenben, ugye, több évig volt egy olyan rovatom, melyben a dilettáns alkotókat figuráztam ki, ez a könyv szemelget a rovatból, vicces esszék a költészetről, jó kis antológia a hátborzongató gyűjteményemből, ugyanis másfél évtizedes szerkesztői munkám alatt rengeteg röhejes írást kaptam sok száz szerzőtől, aki írónak-költőnek képzelte magát. Ideje volna verseskönyvvel is előrukkolnom, kérdés, lesz-e időm befejezni, de ez a három mindenképp meg fog jelenni.

Továbbá a zajló üzleti élet, a Bulgakov...

A Bulgakov, melyet 2002 júniusában szentelt föl Faludy György, azóta rendületlenül működik és folyamatosan bővül, már két házban terpeszkedik. Nappal kávézó és étterem, este kocsma, éjjel bulizóhely, sokoldalú szórakozóközpont. De amitől igazán híres lett, az a kulturális oldal. Az irodalomtól a tudományos rendezvényekig mindennek otthont ad. Ez a kolozsvári fiatal magyar értelmiségi réteg bázisa. Nagy és színes és zsibongó, úgyhogy van jócskán mivel bíbelődnöm. Voltaképpen nincs nappalom és nincs éjszakám, nincs hétvégém, tulajdonképpen itt lakom, haza csak aludni járok. Időnként még lemezlovaskodom is… Nagyon fárasztó, de nagyon izgalmas is ugyanakkor, ez is egyfajta művészet, hiszen egy ilyen lokálnak olyannak kell lennie, hogy jobban érezd magad, mint otthon. Még néhány hónap, amíg teljesen kiépítem, aztán, remélem, kevesebb bíbelődés lesz vele és több időm jut az írásra.

A leadben található képet Beszédes István készítette.

Lennert Tímea