"Váratlanul is megugorhat egy-egy mű”
Minden nappal közelebb az év legjelentősebb könyves ünnepe, a Könyvhét. Mire várnak, mivel számolnak, mit kívánnak, ezt kérdezte az Irodalmi Jelen tizenöt irodalmártól (név szerint: Ádám Tamás, Andrassew Iván, Antall István, Darabos Enikő, Faludi Ádám, Géczi János, Hargitai Ildikó, Jász Attila, Kiss Judit Ágnes, Láng Eszter, Pécsi Györgyi, Podmaniczky Szilárd, Szabó Tibor Benjámin, Tarján Tamás ).
Minden nappal közelebb az év legjelentősebb könyves ünnepe, a Könyvhét. Mire várnak, mivel számolnak, mit kívánnak, ezt kérdezte az Irodalmi Jelen tizenöt irodalmártól (név szerint:
„Váratlanul is megugorhat egy-egy mű”
Tarján Tamással a Könyvhétről
Onagy Zoltán: Nyakunkon a Könyvhét (2011.06.02 - 2011.06.06), honnan, hogyan informálódsz, szakmabelinek illik, melyik kiadó mit jelentet meg?
Tarján Tamás: Egyenesen a MKKE folyamatosan alakuló listájáról – hiszen idén is feladatom lesz az ún. „központi” sajtótájékoztató megtartása (május 31-én 11 órakor a PIM-ben).OZ: Ha kicsit nosztalgikusra veszem, az emlékezet határán a Könyvhét – zsurnaliszta panellal – valóban a Könyv Ünnepe, az olvasó készült rá, fehér inget húzott, úgy indult a Térre, ahol helyileg felverve a helyi könyvesboltok sátrai. Egy időszakban érdemes volt jó viszonyt kialakítani az eladókkal, hogy a kötelező aktuálisokat meg tudja venni az olvasó a pult alól, mint például a Körképet, a Szép verseket, a Rivaldát, ezekből soha nem szállítottak eleget az első menetben. Mostanában valami okból nem érzem a régi áhítatot. Ugyan miért? A Könyvhét nem lehet korfüggő.
TT: Ez a te személyes benyomásod. Én érzem az „áhítatot”, magamban is, másban is. Ugyanakkor a könyvhét jellege (akár ünnepisége) sem lehet épp olyan, mint ifjabb korunkban volt, amikor még egy 10 forintos könyvsorsjegy 5 forintos nyereményének is örültünk. Nem kezdeném el magyarázni, hogy a nyomtatott szép- és szakirodalom pozíciója, használtsága – megbecsültsége is – módosult, tudvalevően.
OZ: Szerinted megmaradt a Könyvhét rangja a két másik könyves akció mellett? Ha három húsvét volna, törhetnénk a fejünket, melyik húsvét húsvét, melyik még húsvétabb.
TT: A könyvhét nimbusza szinte az egész „könyves év”-et átfogja, a kiadók munkájának pedig centrumát képezi. Inkább az érdekes, hogy idén – a Márai-programmal itt nem részletezendő összefüggésben – belépett a „könyves tavasz” vagy milyen nevű, a fesztivált és a könyvhetet összekapcsoló rendezvény, ami (könyvbemutatók sorozataként) eddig sem hiányzott, csak nem kényszerült nevet kapni.
OZ: Kicsi a piac és minden nappal vékonyodik az olvasói réteg. Szerinted a gyors egymásutánban lenyomott Feszt és Könyvhét nem fosztja-e ki egymást, húzza el a vásárlóerőt egymás elől? Vagy éppen ellenkezőleg?
TT: A könyvfesztiválon nincs igazán nagy – ú j és ü n n e p i – kínálat.
OZ: Kitől (kortárstól, magyartól) vársz új munkát, kötetet, mi az, amit feltétlenül megnézel?
TT: Ilyen módon évtizedek óta nem listázom a könyvtermést. Ha mégis válaszolok: szakmai kötelesség, hogy ha egy könyvhét 350 újdonságot tartalmaz, abból legalább 100-at valamiképp áttekintsek.
OZ: Mi az, amit megvásárolsz, már most tudod, hogy biztosan?
TT: A különféle tudományterületek – főleg az irodalomtörténet – egyes szakkönyveit. De, mi tagadás, a jelzett könyvheti kötelezettség miatt sok könyvet nem vásárolok, hanem a kiadóktól kapok.
OZ: Mekkora összeget tartalékolsz könyvheti vásárlásra?
TT: Ötletszerűen vásárolok, tüntetem el könyvtáram fehér foltjait. Másképp: amennyit rá tudok szánni.
OZ: Mi az, amit biztosan megkapsz baráti ajándékként?
TT: Nem nevek, hanem szám szerint: egy könyvhéten kb. 20 dedikált könyvet kapok, főleg nemzedéktárs íróktól.
OZ: Ki az a fiatal, országosan még nem ismert tehetség, akit szemmel tartasz?
TT: Akiket az egyetemről, tanítványként ismerek. Például Nyerges Gábor Ádám, a tudós Hoványi Márton, Szegedről Tóth Ákos és Bíró-Balogh Tamás kollégák; és mások.
OZ: Ha tudsz valamit a könyvheti felhozatalból, szerinted mi lehet a Könyvhét sikerkönyve? Egyáltalán létezik még a fogalom, hogy „sikerkönyv”?
TT: Ma a siker még jobban függ a menedzseléstől, mint régebben. A Magvető, a Kalligram, a Jelenkor, a Palatinus (stb.) tud elsősorban aurát teremteni, ám (talán a Magvető kivételével) különösebben nagy példányszámot ez sem jelent. S persze minden könyvhétnek van bestsellere, sőt hisztériája: a bevált nevek művein kívül váratlanul is „megugorhat” egy-egy mű.
OZ: Hagyatkozol a kiadói ismertetőkre, recenziókra, kritikára, vagy pedig évek óta jól bevált íróidat vásárolod?
TT: „Hivatásos” vagyok, tehát többnyire már előzetesen – folyóirat-közlésekből, informális utakon etc. – nagyjából tisztában vagyok az értékek 85-90 %-ával.OZ: Ha érintett vagy az idei Könyvhéten: mivel? Kötettel, író-olvasó találkozók, kiadói beszélgetések moderálásával?
TT: Irodalomtörténeti, kritikai köteteim kiadója, a PONT lehetőséget adott egy esszé-, tanulmány-, kritikagyűjtemény megjelentetésére (címe: Hegyre szőlőt) – amikor még, egy téves hír alapján, úgy tudta: kapott erre az NKA-tól támogatást. Mire kiderült, hogy ezt a valóban megszavazott támogatást valakik valahogy elcsaklizták, szegény kiadónak már késő volt, derékig járt a munkában.
S amiben „családilag” még nem volt részünk: párom, Follinus Anna második verseskötete is könyvheti könyv lesz (Stádium Kiadó).
Kapcsolódó:
