"Az se úgy vót"
Minden nappal közelebb az év legjelentősebb könyves ünnepe, a Könyvhét. Mire várnak, mivel számolnak, mit kívánnak, ezt kérdezte az Irodalmi Jelen tizenöt irodalmártól (név szerint: Ádám Tamás, Andrassew Iván, Antall István, Darabos Enikő, Faludi Ádám, Géczi János, Hargitai Ildikó, Jász Attila, Kiss Judit Ágnes, Láng Eszter, Pécsi Györgyi, Podmaniczky Szilárd, Szabó Tibor Benjámin, Tarján Tamás ). És a bónusz interjúk: Anonymus, Boldog Zoltán, Weiner Sennyey Tibor, Mányoki Endre.
„Az se az vót”
Mányoki Endrével a Könyvhétről
Onagy Zoltán: Nyakunkon a Könyvhét (2011.06.02 - 2011.06.06), honnan, hogyan informálódsz, szakmabelinek illik, melyik kiadó mit jelentet meg?
Mányoki Endre: Illik, nem illik, informálódni szinte képtelenség. Már legalább is, ha nem kívánod hagyni, hogy az orrodnál fogva vezessenek. A Könyvhétre az üzletileg vagy informálisan erős cégek képesek már előzetesen fogyasztókat toborozni, a többiek efféle esélyei a nulla környékén mozognak. Szerkesztői és tanári munkámból adódóan meglehetősen sokat és folyamatosan olvasok, de még így sem mondhatom magam tájékozottnak. OZ: Ha kicsit nosztalgikusra veszem, az emlékezet határán a Könyvhét – zsurnaliszta panellal – valóban a Könyv Ünnepe, az olvasó készült rá, fehér inget húzott, úgy indult a Térre, ahol helyileg felverve a helyi könyvesboltok sátrai. Egy időszakban érdemes volt jó viszonyt kialakítani az eladókkal, hogy a kötelező aktuálisokat meg tudja venni az olvasó a pult alól, mint például a Körképet, a Szép verseket, a Rivaldát, ezekből soha nem szállítottak eleget az első menetben. Mostanában valami okból nem érzem a régi áhítatot. Ugyan miért? A Könyvhét nem lehet korfüggő.
ME: Talán régen tényleg a könyv ünnepe volt, de én jobbára csak a tolongásra és a felszínes szóváltásokra emlékszem, áhítatra alig. A „kötelezőket” sosem szerettem, a Körkép vagy a Szép versek – sok közülük most is itt van a szomszéd könyvespolcon – gyakorlatilag használhatatlanok. Ami érdekes volt: a kisebb (vidéki, határon túli, egyházi, szakmai) kiadók pavilonjai, és azok a szerzők, akik ezek előtt ácsorogtak – békésen szemlélve a mindenkori sztárok ünneplését. Találkahelynek volt jó a Vörösmarty tér, összeszaladni csak névről-művekből ismert írókkal, kollegákkal, címet cserélni, kéziratküldést megbeszélni. De az irodalmi élet akkor sem ott zajlott, hanem a szerkesztőségekben, klubokban, kocsmákban, lakásokon, és a folytonos levelezésben. Ez ma sincs másként, noha minden megváltozott.
OZ: Szerinted megmaradt a Könyvhét rangja a két másik könyves akció mellett? Ha három húsvét volna, törhetnénk a fejünket, melyik húsvét húsvét, melyik még húsvétabb.
ME: A Könyvhét sosem volt húsvét. Valami szakralitása Cserépfalviék, Püskiék idején lehetett a könyvnapnak, bár azt is kétlem. Emelkedettebb pillanataiban a Könyvhét emlékeztetett a rítusra, valami polgári közösségre, amely a saját eszményeit ünnepli. De – hogy egy székely vicc poénjával éljek – „az se az vót”.
OZ: Kicsi a piac és minden nappal vékonyodik az olvasói réteg. Szerinted a gyors egymásutánban lenyomott Feszt és Könyvhét nem fosztja-e ki egymást, húzza el a vásárlóerőt egymás elől? Vagy éppen ellenkezőleg?
ME:Vásárlóerő... Lám, a kérdésben a válasz. Ha „vásárlóerő”, akkor „elhúzza”. Mivel nem ünnep, áhítat, meg már nem is rítus, akkor piac. Az meg így működik. Erő, befolyás, információs monopóliumok, szervezettség, píár, marketing, etc.
OZ: Kitől (kortárstól, magyartól) vársz új munkát, kötetet, mi az, amit feltétlenül megnézel?
ME: Kicsi, vékony versesköteteket fogok lapozgatni, jó mondatokra fogok vadászni ismeretlen novellisták szövegeiben. És igyekszem a főszínpad tágabb környékét elkerülni.
OZ: Mi az, amit megvásárolsz, már most tudod, hogy biztosan?
ME: Biztosan semmit.
OZ: Mekkora összeget tartalékolsz könyvheti vásárlásra?
ME: Semekkorát.
OZ: Mi az, amit biztosan megkapsz baráti ajándékként?
ME: Nem a Könyvhéten szoktam könyvajándékot kapni.
OZ: Ki az a fiatal, országosan még nem ismert tehetség, akit szemmel tartasz?
ME: Azoknak biztosan nem lesz a Könyvhéten kötete. Ők most készülődnek, és az első nyilvános publikációiknál tartanak. Remélem, hogy a debütáló könyvük valamikor az „ünnepek” árnyékán kívül fog közönség elé kerülni, amikor talán lesz esélyük némi figyelemre.
OZ: Ha tudsz valamit a könyvheti felhozatalból, szerinted mi lehet a Könyvhét sikerkönyve? Egyáltalán létezik még a fogalom, hogy „sikerkönyv”?
ME: Nem érdekelnek a sikerkönyvek.
OZ: Hagyatkozol a kiadói ismertetőkre, recenziókra, kritikára, vagy pedig évek óta jól bevált íróidat vásárolod?
ME: Mi az ebből a kérdéssorból, amire már nem válaszoltam?
OZ: Ha érintett vagy az idei Könyvhéten: mivel? Kötettel, író-olvasó találkozók, kiadói beszélgetések moderálásával?
ME: Sétálással, ücsörgéssel, szemlélődéssel, diskurálással.
