"Megjósolni képtelenség"
Minden nappal közelebb az év legjelentősebb könyves ünnepe, a Könyvhét. Mire várnak, mivel számolnak, mit kívánnak, ezt kérdezte az Irodalmi Jelen tizenöt irodalmártól (név szerint: Ádám Tamás, Andrassew Iván, Antall István, Darabos Enikő, Faludi Ádám, Géczi János, Hargitai Ildikó, Jász Attila, Kiss Judit Ágnes, Láng Eszter, Pécsi Györgyi, Podmaniczky Szilárd, Szabó Tibor Benjámin, Tarján Tamás).
Minden nappal közelebb az év legjelentősebb könyves ünnepe, a Könyvhét. Mire várnak, mivel számolnak, mit kívánnak, ezt kérdezte az Irodalmi Jelen tizenöt irodalmártól (név szerint:
"Megjósolni képtelenség"
Podmaniczky Szilárddal a Könyvhétről
Onagy Zoltán: Nyakunkon a Könyvhét (2011.06.02 - 2011.06.06), honnan, hogyan informálódsz, szakmabelinek illik, melyik kiadó mit jelentet meg?
Podmaniczky Szilárd: A véletlenre bízom, semmiféle illedelem nem irányít, megpróbálom fölvenni az olvasóperspektívát, és meglepni magam.OZ: Ha kicsit nosztalgikusra veszem, az emlékezet határán a Könyvhét – zsurnaliszta panellal – valóban a Könyv Ünnepe, az olvasó készült rá, fehér inget húzott, úgy indult a Térre, ahol helyileg felverve a helyi könyvesboltok sátrai. Egy időszakban érdemes volt jó viszonyt kialakítani az eladókkal, hogy a kötelező aktuálisokat meg tudja venni az olvasó a pult alól, mint például a Körképet, a Szép verseket, a Rivaldát, ezekből soha nem szállítottak eleget az első menetben. Mostanában valami okból nem érzem a régi áhítatot. Ugyan miért? A Könyvhét nem lehet korfüggő.
PSz: De, pontosan korfüggő, mármint nem életkor, hanem hogy a mai korban máshová kerül a könyv, mint a fehéringes, ünneplős időkben. Nincs az a heroizmus, hogy megírtál valamit, és a könyv már-már megtörtént. Ma médiaszereplés van, reklám, súlytalan lebegés és tétnélküliség. Kevés megrázó vagy elementáris hatású művel találkoztam mostanában, azok is inkább valamiféle csöndesség irányából, az elhallgatás felől jöttek.
OZ: Szerinted megmaradt a Könyvhét rangja a két másik könyves akció mellett? Ha három húsvét volna, törhetnénk a fejünket, melyik húsvét húsvét, melyik még húsvétabb.
PSz: Valahogy radikálisan át kellene ezt az egészet gondolni, és a nosztalgia nem a legmegfelelőbb kiindulópont ehhez. Rangja annak van, ami egyediségével megteremti magának. A könyv ma egy a sok biznisz közül.
OZ: Kicsi a piac és minden nappal vékonyodik az olvasói réteg. Szerinted a gyors egymásutánban lenyomott Feszt és Könyvhét nem fosztja-e ki egymást, húzza el a vásárlóerőt egymás elől? Vagy éppen ellenkezőleg?
PSz: Ennek a megítéléséhez számokra lenne szükség, kipróbálni egyiket a másik nélkül, ami lehetetlen. Másfelől érzésem szerint nem az olvasói réteg vékonyodik, ez csak optikai csalódás, egy vetülete annak, hogy a beszélt és az írott nyelv közötti olló nyílik, és a hétköznapok felől nézve olykor megfejthetetlen kódrendszer a műnyelv, amit antikos áhítattal magánmitológiának szokás nevezni, de attól még működésképtelen.
OZ: Kitől (kortárstól, magyartól) vársz új munkát, kötetet, mi az, amit feltétlenül megnézel?
PSz: A nevek nem érdekelnek, a hiteles nyelvet és megszólalást keresem, és inkább arra számítok, hogy valaki fölbukkan a semmiből. Mert van ilyen, csak nem akarom fiatal koruk miatt rájuk terhelni ezt az állítást a megnevezéssel. Ha valaki elhiszi magáról, hogy író, be is fejezheti.
OZ: Mi az, amit megvásárolsz, már most tudod, hogy biztosan?
PSz: Michel Houellebecqet biztosan megnézem: A térkép és a táj. Ezzel együtt van valami különös a fordításnyelvben, amit magyar szerző soha nem tud produkálni, valószínűleg a fordító távolságtartási technikája teszi ezt a hatást.
OZ: Mekkora összeget tartalékolsz könyvheti vásárlásra?
PSz: Idén több mint százezer forintot, mert a terjesztési anomáliák miatt vissza kell vásárolnom a könyveimet, hogy eladhassam őket a Szegedi könyvhéten, ahová nagyon barátságosan meghívtak, visszahívtak, és adtak egy standot a könyveink árusításához. Főleg Benda Balázs Kalandos történetek című könyve miatt megyek. Húsz éve nem él a barátunk, most sikerült összegyűjteni és kiadni a munkáit.
OZ: Mi az, amit biztosan megkapsz baráti ajándékként?
PSz: Valami vírust esetleg. Ajándékozni szép gesztus volt, az ünnep része, és ahogy ez az ünnep kicsorgott a háttérből, így az ajándékozás gesztusa is más. De, mondom, ennek nem feltétlenül kellene ilyennek lennie, szembe kellene nézni a kortárs írói attitűdök megváltoztatásával.
OZ: Ki az a fiatal, országosan még nem ismert tehetség, akit szemmel tartasz?
PSz: Ezt a fent említett okok miatt elhallgatom, de ha megnézi valaki a www.librarius.hu oldalt, kellemes meglepetésekre bukkan.
OZ: Ha tudsz valamit a könyvheti felhozatalból, szerinted mi lehet a Könyvhét sikerkönyve? Egyáltalán létezik még a fogalom, hogy „sikerkönyv”?
PSz: Most létezik csak igazán. Megjósolni képtelenség. Talán az a könyv számíthat sikerre, ahol a promóció, a témaválasztás és a nyelvi feldolgozottság tisztasága fölerősítik egymást.
OZ: Hagyatkozol a kiadói ismertetőkre, recenziókra, kritikára, vagy pedig évek óta jól bevált íróidat vásárolod?
PSz: Gyakorlatilag egyikre sem, és épp ez az olvasói perspektíva ismeretlen a számunkra, mert nem tudjuk előre megmondani, hogy mi köti be a könyvet a figyelembe. A kritika és recenzió a legritkább esetben, ilyet ritkán olvasok, és ezzel együtt ritkán írok. De lehet úgy beszélni egy könyvről, hogy az aktuális kíváncsiságomat fölébressze. Másfelől egy írónak nincsenek jól bevált írói, inkább arra figyel, ki tud hozzá közeli hangon megszólalni.OZ: Ha érintett vagy az idei Könyvhéten: mivel? Kötettel, író-olvasó találkozók, kiadói beszélgetések moderálásával?
PSz: Ja, a szegedi könyvhéten csütörtöktől vasárnapig írok, olvasok és találkozom, végül hétfőn Cegléden egy záró könyvbemutató a Döglött kutyával őrzött területről.
Kapcsolódó:
