"Kár, hogy elstabilizálták"
Minden nappal közelebb az év legjelentősebb könyves ünnepe, a Könyvhét. Mire várnak, mivel számolnak, mit kívánnak, ezt kérdezte az Irodalmi Jelen tizenöt irodalmártól (név szerint: Ádám Tamás, Andrassew Iván, Antall István, Darabos Enikő, Faludi Ádám, Géczi János, Hargitai Ildikó, Jász Attila, Kiss Judit Ágnes, Láng Eszter, Pécsi Györgyi, Podmaniczky Szilárd, Szabó Tibor Benjámin, Tarján Tamás).
”Kár, hogy elstabilizálták”
Szabó Tibor Benjáminnal a Könyvhétről
Onagy Zoltán: Nyakunkon a Könyvhét (2011.06.02 - 2011.06.06), honnan, hogyan informálódsz, szakmabelinek illik, melyik kiadó mit jelentet meg?
Szabó Tibor Benjámin: A Könyvhét leginkább munka, és mivel saját könyv most nem jön – ezúttal csak munka. Informálódás a hivatalos kiadványlistából meg a kiadói marketinges kisasszonyok leveleiből. Utóbbiak "kiajánlás" tárggyal szoknak érkezni, aminek (a szónak) önmagában is van némi prostituatív nyálassága. De hát, ilyen ez.OZ: Ha kicsit nosztalgikusra veszem, az emlékezet határán a Könyvhét – zsurnaliszta panellal – valóban a Könyv Ünnepe, az olvasó készült rá, fehér inget húzott, úgy indult a Térre, ahol helyileg felverve a helyi könyvesboltok sátrai. Egy időszakban érdemes volt jó viszonyt kialakítani az eladókkal, hogy a kötelező aktuálisokat meg tudja venni az olvasó a pult alól, mint például a Körképet, a Szép verseket, a Rivaldát, ezekből soha nem szállítottak eleget az első menetben. Mostanában valami okból nem érzem a régi áhítatot. Ugyan miért? A Könyvhét nem lehet korfüggő.
SzTB: Pedig (valószínűleg) nagyon is korfüggő. Csak nem a te korodtól függ, nem az enyémtől (akárkiétől), hanem a kor(szak)tól, amiben élünk. A Vörösmarty téren, ha valaki ma fehér ingben, arról tudható, hogy ő a pincér. Vagy önéletrajzíró politikus. Nekem, sajna, nincs már meg az a könyvünnep, amit rajzolsz a régi időkről. A Könyvhét tűző nap, por, elveszettség a bazárban. Szerencsére mindig összefut az ember valakivel, aki szintén jobban örül egy pofa Gössernek a közeli sörözőben. Most ketten megyünk Kingával, így eleve könnyebb. Az eladónőkkel viszont ma már nem az olvasók, hanem maguk az írók keresik a jó kapcsolatot – vélhetően irodalmon kívüli szándékokkal (mikor épp szándék van). A reprezentatív könyves rendezvényekben egyedül az a szerethető, hogy olyankor látni lehet a nagy öregeket. Nyilván a sznobizmusom miatt, de jó végignézni az idolokon. Hogy na, itt vannak, élnek - tehát van még mihez képest. Meg a hajókázás, ha összejön (azt máskor nem szoktam).
OZ: Szerinted megmaradt a Könyvhét rangja a két másik könyves akció mellett? Ha három húsvét volna, törhetnénk a fejünket, melyik húsvét húsvét, melyik még húsvétabb.
SzTB: Ma is Könyvhétre jelennek meg a kiadók a legtöbb új címmel – ez adja, tartja, megőrzi a rangot.
OZ: Kicsi a piac és minden nappal vékonyodik az olvasói réteg. Szerinted a gyors egymásutánban lenyomott Feszt és Könyvhét nem fosztja-e ki egymást, húzza el a vásárlóerőt egymás elől? Vagy éppen ellenkezőleg?
SzTB: Ha nem döglik meg a Márai-program, a kettő között folyamatos hacacáré tartotta volna fent az érdeklődést, felolvasások, bemutatók, író-olvasó találkozók az ország sok pontján (Könyvek tavasza). Jó gondolat, kár, hogy elstabilizálták mögüle a forrásokat. A Könyvhét ugyanis furcsa helyen van, a vége után az emberek rögtön elmennek nyaralni, horgászni, és mire nyár végén visszatérnek, addigra elfelejtődik, mit lett volna érdemes megvenni.
OZ: Kitől (kortárstól, magyartól) vársz új munkát, kötetet, mi az, amit feltétlenül megnézel?
SzTB: Amiket megkaptam levonatban, már olvasom is, üvegről. És Babiczky, Orcsik jön egy-egy verseskönyvvel, ezeket például kifejezetten várom. Tóth Kriszta prózakötetét (Pixel) szintén. Buda Feri bácsi prózáját biztosan megnézem. Kiss Laci barátomnak megjelenik egy kritikagyűjteménye, pazar kis anyag, ajánlom mindenki figyelmébe.
OZ: Mi az, amit megvásárolsz, már most tudod, hogy biztosan?
SzTB: Most óvatosabb duhaj leszek. Meg elhozzuk a recipéldányokat. Ha vásárlás, az csak szerelem lehet – megakad a szemem rajta, akarom. De ez meg nem látható előre.
OZ: Mekkora összeget tartalékolsz könyvheti vásárlásra?
SzTB: Fél vagyont. A kérdés mindig az, mekkorának a felét lehet. Majd látjuk.
OZ: Mi az, amit biztosan megkapsz baráti ajándékként?
SzTB: Nem tudhatni előre, de van elképzelésem.
OZ: Ki az a fiatal, országosan még nem ismert tehetség, akit szemmel tartasz?
SzTB: Már ismert, de még fiatal: jön Miklya Anna második regénye (A hivatásos) - ezt biztos elolvasom.
OZ: Ha tudsz valamit a könyvheti felhozatalból, szerinted mi lehet a Könyvhét sikerkönyve? Egyáltalán létezik még a fogalom, hogy „sikerkönyv”?
SzTB: Szalai Vivien második bestsellerét (Drága kéj) fogják a legtöbben megvenni, nem vitás. Kondor Vilmos újabb Budapest-noirját (Budapest romokban) szintén sokan veszik majd. A finomabb orrúaknak meg ott lesz Nádas esszékönyve.
OZ: Hagyatkozol a kiadói ismertetőkre, recenziókra, kritikára, vagy pedig évek óta jól bevált íróidat vásárolod?
SzTB: Jól bevált íróim nincsenek. Mindig azok okozzák a csalódást a következő könyvükkel, akik nagyon beváltak. A kritikákat olvasom, nem is lehet másképp, a világon annyi idő nincs, amennyi az összes új kötet elolvasásához kellene, valahogy muszáj orientálódni. Meg én szeretem is a jó kritikusok szövegeit. Itt is van egy szűrő. Amelyik kritikust egyszer is hazugságon kapom, attól soha többé nem olvasok semmit. Egyre bővül a lista.OZ: Ha érintett vagy az idei Könyvhéten: mivel? Kötettel, író-olvasó találkozók, kiadói beszélgetések moderálásával?
SzTB: Szerzőként nem vagyok érintett. Szerkesztettem három könyvheti könyvet. Kiss Laci könyvét már emlegettem, jön még egy gyerekkönyv Fellinger Károlytól, és egy útinapló Bors Adriántól, mindkettő Lilium Aurum.
Kapcsolódó:
