A mondókáktól Faustig

Mann Lajos sokoldalú költő-író-műfordító, aki szinte kedvtelésből ültetett át magyarra sok ezernyi sort angol és német szövegekből: köztük tréfás gyermekmondókákat, veretes nyelvezetükben is üdén humoros, 16. századi vásári komédiákat, vagy épp egy 19. századi Faust-drámát. A kifogyhatatlan munkakedvű alkotóval 80. születésnapja alkalmából beszélgettünk.

A mondókáktól Faustig

– Ha visszagondol eddigi pályájára, melyik munkája a legemlékezetesebb?

A legemlékezetesebb a Magellán című drámám, ami még mindig nincs befejezve. De hogy kész helyzet elé állítsam magam, megpályáztattam a Magyar Napló Kiadóval, úgyhogy ezt most be is kell fejeznem ebben az évben. 1957-ben kezdtem el, négy felvonás már húsz éve kész van, az ötödikkel vannak megoldatlan dramaturgiai problémák, de ezzel már kezdetben is szembesültem. Ez lenne a nagy truváj, amit meg kell tudnom csinálni ahhoz, hogy a darab elkészüljön. Először a negyedik felvonás volt kész, ezt spontán magamtól írtam meg, azután egy ’62-es irodalmi pályázatra készítetem el az elsőt. Majd ezekhez csatoltam a második és a harmadik felvonást is. De nem vált kárára az eltelt fél évszázad: sok gondolata csak mostanra érett meg, mostanra vált igazán aktuálissá.

– Az ön nevével legtöbben rögtön az angol mondókák, gyermekversek fordításait azonosítják. Hogyan került ezekkel kapcsolatba?

– Nagyon régóta foglalkozom velük, úgy a hatvanas évektől kezdve. Kint voltam egy barátomnál Angliában, már ott is „ellopkodtam” este lefekvéskor a gyerekektől a mesekönyveket. Kézzel írtam ki egy csomót. Gyűjtögettem, és ezekből lettek az első megjelent köteteim. A legelső ’89-ben jelent meg, angol gyermekversek magyarul. A legutóbbi 2007-es kötet már kétnyelvű. Ezen kívül két másik kötet anyaga van készen, vagy kilencszáz gyermekverset fordítottam le eddig. Arra törekedtem, mint általában: szeretek learatni egy adott területen mindent, amit találok, és teljes munkát végezni. Talán itt ez sikerült is. Újdonságnak számít a kötetek összeállításában, hogy az anyagok szerkesztésekor követtem az életkori fejlődést: a versek először az egészen kicsiknek szólnak, majd a kamaszoknak, egészen a házasságig, aztán következik a „savanyúbb” korszak, ami valójában a legizgalmasabb. Az öregeknek is van humoruk, de ha nekik nincs is, jót lehet mulatni rajtuk.

– Német nyelvből is fordít: volt-e, hogy valaha felülkerekedett önben az angol vagy a német szeretete?

– Gyerekkoromban már a nagyszüleim próbáltak németre fogni, ami ment is az első években, de aztán „kitört belőlem a magyar” és hátat fordítottam a németnek. Középiskolában persze tanultam a nyelvet. Érdekes, hogy amikor a Szinkronban voltam fordító, elkerültem a német anyagokat, mert voltak olyan kollégák, akik jobban tudtak németül. Hans Sachsba viszont beleszerettem. Tanulmányokat kellett folytatnom, hogy meg tudjam közelíteni. Az volt a szerencsém, hogy még az NDK adott ki felújított Hans Sachs-okat, 22 darabjának felújított változatát. Én tovább mentem: az általam fordított kötetben már 33 farsangi komédiája szerepel, azóta is fordítottam kettőt és még szeretnék is továbbiakat. Elmondhatom tehát minden dicsekvés nélkül, hogy a magyar átlagolvasó jobban ismeri Sachsot, mint a német. A korabeli németre úgy hangolódtam rá, hogy megnéztem azokat a darabokat, amelyeknek volt felújított változata, majd megkerestem az eredeti szöveget. Így tudtam olyanokat is lefordítani, amelynek nem volt eredeti változata. Az András magyar király és helytartója Bánk bán című darabját a veszprémi színházzal a Kapolcsi Fesztiválon adtuk elő szép sikerrel. Sokat köszönhetek annak, hogy a kezdetben megjelentek belőle részletek az Irodalmi Jelenben. Angol területről nem kevésbé szeretem A Snyárk-vadászatot Lewis Carrolltól, ami kötetként most jelent meg frissen, itt vannak a könyvek az asztalon. Egyébként ebből is az Irodalmi Jelen hozott először részletet.

– Egy Faust-fordítását is olvashatjuk, csakhogy nem Goethe Faustját…

– A Színművészeti Főiskolán évfolyamtársnőm volt Stollte Magda, később Varga Domokosné. Egyszer felfedezte, hogy a dédapja költő, Ferdinand Stollte. Ez Stollte születésének 150 éves évfordulóján derült ki, amikor is megjelent a teljes, négy kötetnyi Faust, 36 ezer sor. Én ebből eddig körülbelül 1400 sort fordítottam le, de az a tervem, hogy az egész első részt megcsinálom, ami úgy 8 ezer sor. A Holmi novemberi számában megjelent egy részlet, és ott megírtam a darab alapkoncepciójáról, hogy Stollte a német egység helyreállításának akart benne emlékművet emelni. Ez olyan ügy, amiért meg lehet valakinek bocsátani, ha meghal, hogy Fausthoz nyúlt, de északi-tengeri gátépítéshez ez kevés. Annak idején Magda azzal adta ide, hogy nézzem meg, dilettáns-e a dédapa vagy tud valamit. Azt azonnal láttam, hogy verselni tud, a többiről, gondoltam, később nyilatkozom. Kiderült, hogy nem csak verselni tud, neki is láttam a fordításnak. Magdus sajnos már nem érhette meg a megjelenését.

– A munkabírása már csak a sorok számát hallva is megdöbbentő.

– Nem, korántsem dolgoztam annyit, amennyit dolgozhattam volna és tanácsos lett volna…

Laik Eszter

Fotók: Szőcs Tekla

Kapcsolódó anyag: A modern mesterdalnok - Mann Lajos köszöntése a Magyar Írószövetségben