„Szakiskolában egyszerűen utáltam az irodalomórákat” – Szekeres Kinga véleménye
Szekeres Kinga szakiskolában tanult, majd szakközépiskolában érettségizett, jelenleg a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola hallgatója. Az irodalomtanítással kapcsolatos diáktapasztalataira voltunk kíváncsiak.
„Szakiskolában egyszerűen utáltam az irodalomórákat”
– Szekeres Kinga véleménye
Mi a véleményed arról, hogy a szakiskolákban 2011-től megszűnik a magyar irodalom mint önálló tantárgy?
Nagyon szomorúnak tartom, hogy pont ez a tantárgy szűnik meg, éppen ezt vonják össze a nyelvtannal, hiszen a mai fiataloknak elképesztően kevés az alapvető tudásuk a magyar költészetről, költőkről illetve az irodalmi korszakok jellemzőiről. Sajnos különböző interjúkból kiderül, hogy a felnőtt korosztályra is ráférne „egy kis” ismétlés. Véleményem szerint az irodalomnak is akkora jelentősége van az oktatásban, mint például a matematikának. Hatalmas hátrányt szenvednek a mostani általános iskolások, akik később szakiskolában folytatják a tanulmányaikat. Feléjük egyfajta lenézést sugall, hogy csak tőlük veszik el ezt a tárgyat. (Sokan úgy gondolják, hogy mivel ők átlagon aluli teljesítményt nyújtanak, ezért nincs is igényük az irodalom oktatására.)
Milyen élményeid kötődnek az irodalomórákhoz?
Szakiskolában egyszerűen utáltam az irodalomórákat, mivel a tanár unalmasan, szárazan adta elő az anyagot, ezért a figyelmemet mindig más kötötte le, amivel általában zavartam a társaim fejlődését is. Úgy adták elő, mint az óvodában. Akkor veszítettem el végképp az érdeklődésemet, amikor egyik órán a Harry Potter és a bölcsek kövét tanultuk. Nem hittem el, hogy egy irodalomórának csak egy aktuális filmsiker a témája. A további tanulmányaimat később szakközépiskolában fejeztem be, ahol rengeteg különbséget fedeztem fel a tanítási módszerekben. Komolyabb hangvételű, fegyelmezettebb, érdekesebb volt az óra. A tanárom is szimpatikusabb volt, ezért odafigyeltem arra, mit mond, megcsináltam a feladatokat, sőt még a szorgalmi feladatokat is elvégeztem. Fontosnak tartom, hogy a tanár úgy tartsa az órát, hogy a diákok ne a tanárt, hanem egy szimpatikus embert lássanak benne, akivel akármiről el lehet beszélgetni.
Mit jelent számodra az irodalom?
Egyfajta kifejezőeszközt, szórakozást és kikapcsolódást.
Mit változtatnál a középiskolai irodalomoktatáson?
Az órákat interaktívabbá tenném, azaz több kommunikációt igénylő, csoportos és egyéni feladatokat adnék a diákoknak. Napjaink írói közül is többet mutatnék be nekik, hiszen ezzel közelebbi viszonyt lehet kialakítani a diák és az irodalom között, mert nem úgy gondolják, hogy „jaj, mikor volt az már…”.
Hogyan segített Neked az irodalom jelenlegi céljaid elérésében?
Jelenlegi céljaim elérésében nagy szerepet játszott a középiskolai tanárom, aki felébresztette bennem a vágyat az irodalom tanulása iránt. Rájöttem, hogy szeretek olvasni, fogalmazásokat írni, verseket elemezni. Többet figyeltem a kiejtésemre, helyesírásomra, és több időt fordítottam arra, hogy mindezeket a hétköznapi életben is alkalmazzam. A jelen helyzet is azt mutatja, hogy megérte az irodalom tanulására több időt fordítanom, hiszen a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola kommunikáció- és médiatudományos hallgatója lettem.
Szoktál-e kortárs műveket olvasni?
Régebben olvastam nagyon sok Lázár Ervin-mesét. Kedvencem A négyszögletű kerek erdő. Mostanában, sajnos, az idő szűke miatt nincs rá lehetőségem.
Kapcsolódó anyag:
Cserjés Katalin véleménye az irodalomtanítás jelenlegi helyzetéről
Egy 11. évfolyamos diáklány, Szenti Dóra véleménye az irodalomtanítás jelenlegi helyzetéről
Sz. Tóth Gyula reakciója az interjúban elhangzó gondolatokra
