Ugrás a tartalomra

Túlvilágkalauz stopposoknak - Megjelent a Tibeti Halottaskönyv új fordítása – Villáminterjú Agócs Tamással és Kelényi Bélával

Az, hogy fundamentális alapmű a Nyugati Világ számára a Tibeti Halottaskönyv, sok különös véletlen sorozatának köszönhető csupán. Ezt sejteti a most megjelent, tegnap este bemutatott Tibeti Halottaskönyv új fordításának egyik kísérőtanulmánya. A könyv teljes és alapos fordítás, olyan kísérőtanulmányokkal, melyek már önmagukban is megállnák a helyüket. Megkerestem a bevezető tanulmány szerzőjét és a tibeti alapszöveg fordítóját: Agócs Tamást, továbbá a kísérő tanulmányok szerzőjét: Kelényi Bélát is, akik az új könyv kapcsán felmerülő néhány kérdésre készséggel válaszoltak.

 

 

 

Túlvilágkalauz stopposoknak

 


Megjelent a Tibeti Halottaskönyv új fordítása

 

 

Villáminterjú Agócs Tamással és Kelényi Bélával

 

 
 Első kérdésem az volt, hogy miben különbözik az általatok fordított Tibeti Halottaskönyv a korábban a közönség számára ismertektől? Agócs Tamás szerint egy „új, korszerű fordítás készült, amely felhasználja a tibetisztika legújabb kutatási eredményeit, és eredeti kontextusába helyezi a művet. Részletes bevezetőt és kommentárokat tartalmaz. Szerepel benne egy olyan kulcsszöveg, amely a korábbi fordításokban nem szerepelt. (Ez a kulcsszöveg a „Szembesítés az értelemmel”) Képek és képelemzések egészítik ki.” Míg Kelényi Béla felhívta a figyelmünket, hogy a két korábbi magyar fordítás a Hetényi-féle és a Kara-féle csupán magának a szövegnek a fordítása, kommentár és értelmezés nélkül, így elég nehéz eligazodni benne. Továbbá kiemelte, hogy „a buddhista (dzogcsen) háttér részletekbe menő ismeretében maga a fordítás sok tekintetben megváltozott.”
Rákérdeztem, hogy összesen hány éves munka eredménye ez a könyv, és kik vettek részt benne? Agócs Tamás elmondta, hogy ő a könyvön közel két évig dolgozott, s rajta kívül a munkában Kelényi Béla vett részt. A könyv egyébként a Sambhala Tibetet Segítő Társaság által szerkesztett "Tibeti hagyomány könyvei" sorozatban jelent meg, a Cartaphilus Kiadó gondozásában.
Arra a kérdésemre, hogy mi volt a legfőbb törekvés a fordítás során? Formai vagy inkább tartalmi hűség? Válaszuk az volt, hogy mindkettő, de inkább a tartalmi. „Arra törekedtem, hogy a mai olvasóközönség számára érthető legyen.” – tette hozzá a fordító.
Hogy szerintük miért kulcsfontosságú szöveg – mert kétségtelenül az – a tibeti hagyomány megértéséhez a Halottaskönyv? – Agócs Tamás azt válaszolta: „A halál fenomenológiája a nyugati műveltség eléggé elhanyagolt területe. Ez a könyv megmutatja, hogy egy távoli kultúra képes lehet ezen a téren is értékes információkkal szolgálni. Betekintést nyújthat a tibeti hagyomány mélységébe és összetettségébe. A tibeti vallásfilozófia és praxis, valamint a hétköznapi élet (és halál) összefonódását is jól szemlélteti.” Míg Kelényi Béla a fordító bevezetését ajánlotta figyelmembe válaszként. 
Felmerült, hogy vajon vannak-e párhuzamok (az általánosokon kívül) más (például az egyiptomi) halottaskönyv, és a tibeti között? Melyre Kelényi Béla az Utószó kimerítő válaszát ajánlotta figyelmembe.
Megkérdeztem, hogy szerintük mivel magyarázható, hogy a nyugati világban rendkívüli népszerűségnek örvend a tibeti kultúra és hagyomány? És itt főleg arra gondoltam, hogy egyes hospice szolgálatok – főleg angolszász területeken – a Tibeti Halottaskönyvet használják. „Mint említettem” – válaszolta Agócs Tamás – „a téma nyugaton kevéssé ismert és kutatott, nem nagyon tudunk mit kezdeni a halállal. A Halottaskönyv tulajdonképpen egy tibeti hospice, elvileg bárhol alkalmazható. Aki azonban erre vállalkozik, annak előtte jó alaposan meg kell értenie (gyakorlatban, tehát meditációban is) a leírtak jelentését. (Ez nem biztos, hogy mindig így van a nyugati hospice-ban.)” Míg Kelényi hozzátette, hogy „Az újabb, tibetiből készült, legújabban bőséges kommentárokkal ellátott fordítások (ld. utószó) már kevésbé átláthatóak a buddhista fogalmakat nem használók/átgondolók számára.”
Végül, hogy szerintük mit az üzen a mai magyar olvasónak a Tibeti Halottaskönyv? Mért érdemes elolvasnunk? – A fordító tömören így felelt: „Változtathat nihilista vagy idealista szemléletükön. A két szélsőség helyett egy harmadik lehetőséget kínál.” Továbbá hozzátette, hogy „A Halottaskönyv nem vázol fel semmiféle túlvilágképet vagy metafizikát, amiben hinni lehetne vagy kellene. A tudat működéséből vezeti le az élet és halál valamennyi jelenségét. A buddhizmus alapvető tanítása, hogy a tudat elsődleges, erről gondolkodással meg lehet győződni, meditációban pedig tapasztalattá érik.”
Tudom, hogy ez a néhány kérdés és válasz éppen csak felkelti az érdeklődést a könyv iránt, s valódi mélységekbe alig hatol, de ahelyett, hogy recenziót adtam volna a könyvről, sokkal inkább ezt éreztem szükségszerűnek. További magyarázkodás helyett, pedig álljon itt egy részlet a Tibeti Halottaskönyv új fordításából:

 


„Ezt a könyvet azért nevezik Hallás által megszabadító bardo útmutatás nagykönyvének, mert ha a köztes létben az ember fülébe jut, ennek hallatán még akkor is megszabadulhat, ha elkövette az öt jóvátehetetlen vétség* valamelyikét. Ezért hirdetni kell a piactéren, és minden eszközzel terjeszteni kell. Aki egyszer meghallja, nem biztos, hogy rögtön felfogja a jelentését, de a köztes létben az értelme majd kilencszer világosabbá válik, és akkor szóról szóra eszébe fog jutni. Ezért szükséges, hogy mindenkinek a fülébe eljusson meg az élete során. Fel kell olvasni a betegágyak mellett, és minden halott ember fülébe kell súgni. Széltében-hosszában ismertetni kell. E szöveggel találkozni igen nagy kiváltság. Nehezen juthatnak hozzá azok, akik nem gyűjtöttek érdemeket, és nem tisztultak meg az elme homályától. Ha hozzá is jutnak, nehéz felfogniuk. Pedig ennek hallatán már csak azért is meg lehet szabadulni, mert akkor az embert nem keríthetik hatalmukba fonák nézetek. Ezért nagyon nagy becsben kell tartani. Ez az összes tanítás tiszta kivonata. Ezzel véget ért a valóság bardójanak emlékeztetője, a Hallás által megszabadító bardo útmutatás nagykönyve, a bardo útmutatás, amelynek puszta hallatán (vagy akár láttán is) elérhető a megszabadulás.”
 

 
*{Az öt jóvátehetetlen vétség: mtshams med lnga, apagyilkosság, anyagyilkosság, egy buddhista szent (arhat) meggyilkolása, a buddhista közösség megosztása, es egy Buddha rosszindulatú megsértése. A buddhista hit szerint e vétkek elkövetői haláluk után azonnal a legmelyebb pokolba kerülnek}
 
 

 

Készítette Weiner Sennyey Tibor – (a címkéhez Sütő Zsolt fotóját használtuk fel)

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.