Ugrás a tartalomra

A halotti értesítő - Nevető Új Democritus 9.

Nos Arany tehát kapja a tollat és ír, de a boríték arról szól: meghalt valaki. Szinte látni Aranyt, amint nagy ügyesen behajtja a levelet, és elkészíti a borítékot. Olyan tökéletesre sikerül, hogy Petőfi beveszi a cselt: asszonyírásról, fekete pecsétről beszél. Mert nem tudja...

Nevető Új Democritus
9

 

A halotti értesítő

 

 

 

    Ki az, aki nem bosszankodott még azon, hogy barátja, jó ismerőse időtlen idők óta (már vagy egy hete is tán!) nem képes életjelt adni, még egy nyamvadt esemesre vagy imélre se futja a barátságából. Persze nem ezen múlik, de mégis jól jön néha egy-egy bíztató szó, egy-egy felderítő gondolat. De hogy a világ ebben a tekintetben se sokat romlott az elmúlt százötven évben, azt jól mutatja az alábbi történet.
    1847 augusztusában Petőfi levelet kapott Nagyszalontáról. A levél pedig pontosan megfelelt a halotti értesítők akkoriban szokásos formájának. Petőfi így ír erről Szatmárról, 1847. augusztus 29-i válaszlevelében: De én neked meg nem bocsátok azért, hogy nem te írtad leveled borítékára a címet. Asszonyírás… fekete pecsét… no de… teremtette, ezt az embert az ördög elvitte! Ez megszakadt a verscsinálásban, meghalt! Így gondolkodtam, s remegve bontottam föl leveledet. Máskor ilyen bolondot ne tégy, mert én nemigen szoktam megijedni, de ha megijedek, szörnyűt ijedek. Ha meghalsz, akkor üss fekete pecsétet, de legalább a címet még akkor is te írd!
    Persze a dologhoz hozzátartozik, hogy a játékot Petőfi kezdte. Amikor ugyanis Arany viszonylag sokáig nem írt, augusztus 6-ai verses levelében így szólította meg:

Meghaltál-e vagy kezedet görcs bántja, imádott
Jankóm, vagy feledéd végképp, hogy létezem én is,
Vagy mi az ördög lelt?… híred sem hallja az ember.
Hogyha magába fogadt az öröklét bölcseje, a sír:
Akkor béke veled, legyenek szép álmaid ott lenn,
Feddő kérdésem nem fogja zavarni nyugalmad,
Hogy mi okért hallgatsz? mért késel szólni levélben?
Hogyha pedig görcs bánt, menj a patikába, s iparkodj’
Meggyógyulni, fiam, s aztán írj rögtön, azonnal.

    Nos Arany tehát kapja a tollat és ír, de a boríték arról szól: meghalt valaki. Szinte látni Aranyt, amint nagy ügyesen behajtja a levelet, és elkészíti a borítékot. Olyan tökéletesre sikerül, hogy Petőfi beveszi a cselt: asszonyírásról, fekete pecsétről beszél. Mert nem tudja…
    Olvassuk csak Arany következő levelét: Mindenekelőtt megtiltasz, hogy máskor életemben fekete pecsétet ne használjak. Megvallom, igen nagy kedvem volna az első parancsolatodat is megszegni, de nincs több fekete szurkom, bár másrészről nem kétkedem, hogy a parancs áthágását most észre sem vennéd, pirosnak látván a legfeketébb viaszt is rózsás kedvedben. (Persze, ne felejtsük el: közben szeptember 8-a lett, Petőfi és Szendrey Júlia esküvőjének napja. Arany éppen e napon írja ezt a levelét! De olvassuk csak tovább!) Azt azonban igen goromba ésszel hiszed, hogy a cím női – pláne feleségi – kézzel volt írva; azt, fiú, enmagam remekeltem, mégpedig balkézzel!
    Remélem, mindenki látja már maga előtt Arany Jánost, a komoly, tudós költőt, Toldi íróját, a Kisfaludy Társaság pályázatának győztesét, Nagyszalonta nótáriusát, amint akkurátusan fekete szurkot olvaszt a borítékra, majd nagy körülményesen, balkézzel, reszketeg írással megcímezi levelét Petőfi Sándor úrnak, Szatmárra. S mosolyogva várja a hatást. Mosolya máig itt lebeg közöttünk…

 



Dr. Bárdos József
 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.