Szóval a pornó lett megint több, és ezért szedtem be egyre több gyógyszert, vagy mi volt az a lóizgató, amit a ruszki oldalakon rám sóztak. Tudja, többféle cuccal próbálkoztam, csak a legelső adagot hozattam Szingapúrból. Később már rendelgettem mindenfelől. Eleinte mind működött, kivéve egyet, amelyiktől hallucináltam.

Kisgyermekét megpofozó anyával találkoznak az első randizók egy parkban, s az elcsattanó pofon, amelynek tanúivá váltak, megváltoztat mindent. – Nádasi Krisztina, Hudra L. Mária és Kun Gergely novellái variációk egy témára.

A műtőssegéd volt a három közül a leglenézettebb munka, hiszen nem állt másból, mint a betegek cipeléséből, ágyba be és ágyból ki, vagy a műtőbe betolni kerekeságyon, vigyázni arra, hogy a kanyarban ne essen ki, és lehetőleg a fejét se koppintsa bele az ajtófélfába, nem Niki Lauda maga, ahogy a főorvos mondta még az első eligazításnál.

A szürke gránitot, melyből született, Szehel szigetének napégette szikláiból vágták III. Thotmesz uralkodásának kezdetén, mikor Hatsepszut úrnő lelke már megkezdte hosszú utazását az Alvilágba, a fáraó seregei pedig Meggidó felé vonultak.

Két hétig tartott a készülődés. Nem egyszerű lebontani, szétrombolni egy szorgalommal, gürcöléssel felépített életet, ráadásul veszélyes is, mert ha valaki megkapta a nyugati útlevelet, azt figyelik, telefonját éjjel-nappal lehallgatják, őrszem posztol az utcában, besúgó szomszédokat bíznak meg, leskelődjenek, nem hordanak-e ki szokatlanul nagy csomagokat a házból, nem mozdítanak-e bútorokat, szőnyegeket.

Nem mozgok én eleget? És közben szorgalmasan nyitogatta az egyre csapódó ablakokat, ajtókat. Ennél a légkondi is jobb lenne, kockáztattam meg a javaslatot, tudok egy jó szerelőt, akár éjjel is eljön és beszereli, beállítjuk a hőfokot, és kész. El akarsz pusztítani légionárius betegségben, azt a sok bacilust szívjam be, tüdőre, mikor kint van a friss levegő, itt meg a szagok, mindenütt szagok, amit nem bírok elviselni!

A Banditában állapodott meg. Egy hangyányit zihált, egy csöppet sápadt volt. Amikor belépett a kávézóba, a keze remegett, a szeme ugrált, a gyomra émelygett, mint Pelbártnak, a vénájaszakadt írónak, Bólya Péter hősének. Leült a sarokba, az állandó félhomályban álló asztalhoz, amelyről a törzsközönség úgy tudta, az elveszett és menthetetlen magányosok számára tartatik fönn. Rendelt némi erőset, erősen nyeldekelte. – Bene Zoltán kisregényének utolsó fejezete.

Tér-tér-tér, elnyelt tér, elmerült tér(d), kristályos folyadékkal átitatott tér(d)! Tééér(d)! Távozzatok: hernyók, kígyók, térd-foglalók, vizenyősen fertőző démonok! Távozzatok: molekulárisan szorongó-osztódó, tépelődő-feszítő, fájdalom-tudatokat gerjesztő gyulladás-halmazok! Táááv-ozz-a-tok!

Egy férfiembert hallucináltam. Ájulásig szerettük egymást. Pár perccel később, ebben a kábulatban szülni készültem.

A gamma-hidroxi-butirát, röviden GHB, közismert nevén gina a hidroxivajsavakhoz tartozó szerves vegyület, amely a természetben is előfordul; kis mennyiségben megtalálható az emberi szervezetben is, főleg a központi idegrendszerben, valamint a borban, a marhahúsban, a citrusfélékben és szinte valamennyi állati organizmusban. A laboratóriumi GHB-készítményeket a civilizált emberek elsősorban randidrogként használják. Ami annyit tesz, hogy az áldozat italába keverik. Miután a kiszemelt nő (vagy férfi) elfogyasztotta a ginával „kezelt” folyadékot, bódult, euforikus állapotba kerül, amelyben aztán jól megpocsékolják. P. terve hasonló volt, kivéve az utolsó lépést. – Bene Zoltán kisregényének huszonhatodik fejezete.

Két gyászhuszár koporsót hoz a manézsba. Leteszik a porondra, bejön Deddy a kis hegedűvel, és újra játszani kezdi rajta a mélabús tremolót. Bejön a porondmester is, elismerően kezet ráz a bohóccal, majd búcsúölelés következik. Piffpaff könnyezik, Deddy együttérzőn nagy pöttyös zsebkendőt nyújt át neki. A porondmester tüsszögve, ünnepélyesen megtörli a szemét, és harsogva kifújja az orrát.

A rendőrök szerint kilencszer gyilkolt. Az orvos szakértő állította, hogy elmebeteg, így nem börtönbe, hanem elmemegfigyelőbe került. Mindez harmincéves történet. Amikor az intézetből szélnek eresztették, azt írták a kartonjára: „pszichés zavarai fennállnak, de már nem veszélyes a környezetére."

2019 elején például csaknem három hét kellett ahhoz, hogy elűzze a sötét felhőket, amelyek a belőle fakadó Semmi fölött gomolyogtak. Alighogy sikerrel járt, összefutott Manóval a folyóparton, s az internetes társkeresés egykori megszállottja köszönés helyett ezt a mondatot szögezte neki: − Találkoztam a csajoddal. – Bene Zoltán kisregényének huszonötödik fejezete.

A következő fél évben már csak egyszer-kétszer hívta Anit. Onnan lehetett tudni, hogy mi van vele, hogy a barátnők egymás között átadták egymásnak az információt, ha valakit Dóri fölhívott. Az utolsó hetekben Dóri már senkivel nem érintkezett, csak a férje révén lehetett tudni róla valamit időnként. Hogy ezek az utolsó hetek voltak, az is telefonon derült ki.

Nagypénteki látogatásunk befejezéseként a feleségem hazamenet elpityeredett. Ez még mindig jobb, mint ami bennem van: sodró űr. Ő nem tudja, meddig bírja. Annyi sem jár neki, hogy megölelhesse az unokáit? Milyen élet ez?

A mindenféle eltűnések különösen foglalkoztatták 1995 karácsonyán és utána is. Egy alkalommal például arról olvasott, hogy az Urál-hegységben, a Taganaj Nemzeti Parkban néhány hét leforgása alatt többször is előfordult, hogy a túrázni induló csoportok nem érkeztek vissza, s a keresésükre indított kutatócsoportok sem találták nyomukat napokig – Bene Zoltán kisregényének huszonnegyedik fejezete.

Képes volt akár órákig ülni a kanapén, és nézni a falat. Avagy jobb esetben engem: az arcomat, a számat, a nyakamat – és állandóan lesöprögette róla a rakoncátlan tincseimet, mondván, olyan szép nyakam van, én meg nevettem, mert egyszerűen nem értettem, mi lehet szép egy nyakon –, de azért többnyire a falat.

Fél-éberség. A leíró egy óriási csoda-tavat örökölt. 313 búvár segített a víz alatti város építésében… Megannyi réteges ónix, füstkvarc és akvamarin függőkert, tintakékes, opálos folyosó-rendszer hullámozott szabálytalanul…

Sovány kóbor kutyák sántikálnak hajléktalanok nyomában. A hold vörhenyes, és olyan alacsonyan csüng az égen, mint még soha. A tér mégis üresnek hat. A tér, amely körülvesz, borzongott meg P., kopár, igazából nem egyéb, mint sivár pusztaság. Vagy megint nem vagyok magamnál, gondolta. A cider is elfogyott, és nincs belőle több. Előre kellett volna gondolkodni, betárazni, ami kell. − Mit ér az élet egy istenektől vagy megfontolástól üres világban? Marcus Aurelius, talán... Tényleg, mit ér? – Bene Zoltán kisregényének huszonharmadik fejezete.

A távolban egyre több ember gyűlt össze, kíváncsian várták, mi fog történni. Az angyal csak állt, szemlélődött, nézte a kopár vidéket és azon túl a zöldellő területeket, s nézte a várakozó, furcsa tömeget. Amikor már úgy érezte, eleget látott, lépett egyet, és lába nyomán kisarjadt a fű, lépett még egyet, és színes virágok bújtak ki a földből, a harmadik lépésénél pedig egy fa emelkedett a magasba.