Holt költők társasága

Hetvenöt éve halt meg tragikusan fiatalon Gyergyószentmiklós szülötte, Salamon Ernő. A kolozsvári egyetemi hallgató Gyergyóba visszatérve szerkesztő lesz, versei jelennek meg, politikai mozgalmakat szervez. Lírája a népköltészetet, népdalokat idézi. Verseivel rá emlékezünk.

Ünnepi versösszeállításunkban a magyar- és a világirodalom néhány különösen szép művét válogattuk össze a december végi napokra, „amikor a lombok meghaltak, de született egy ember”.

Pongyola járású lovadat fékezd meg erősen:
S lépni tanul büszkén, tánchoz emelve nyakát.

Nézd a napot: bár alkonyul,
Képén vidor az estbibor...
Ha! infámis rossz kerti bor!
Az ember még kijózanul!

Az időkben semmi nagyság,
Az ember mind csak pénzes zsák;
Szólni hozzá hasztalan:
Szive nincs, csak szijja van.

Gyermek vagy, gyermek vagy, bájos, semmivel sem törődő, makacs, érzékeny és ijedős gyermek, és én balga vagyok, ha egy gyermek ártatlan önzését komolyan veszem. Jer kedves gyermekem, hadd játszom veled még egyszer mint régen, érezzem utoljára a közelségedet, melegségedet a habos ruhán át, csiklandjam a szívedet, még egy negyedóráig hajtsd a vállamra fejedet, mint mikor először mondtam meg, hogy szeretlek és te sírtál és pihegtél mint egy kis ijedt madár...