Esszé

„Minden az enyészetbe rohan”

Kovács Újszászy Péter

Levélszőnyeg egy emberélet talaján

Esszé, Kritika, A hónap alkotója

A természetben barangolva sokszor figyelmen kívül hagyjuk a talpunk alatt föl-fölszisszenő avart. Pedig úgy érzem, az avarban elpihenő levek sokfélesége behatóbb vizsgálatra érdemes. Mintázatuk, erezetük, színük legalább olyan sokféle, mint a bensőnkben lakozó világok. A Bölcsőmben magam ringatom egy ilyen sokszínű univerzum látlelete, levélszőnyeg egy emberélet talaján.

Kovács Újszászy Péter

Beúsznak a fényre

Novus, Esszé

Akár növényekről akár állatokról legyen szó, el kell ismernünk, nélkülük szegényebbek lennénk. Vannak dolgok, amelyekre élőlénytársaink segítségével tisztábban ráláthatunk. Őket figyelve érthetjük meg igazán, hiába várjuk, hogy elüljön a vihar. Jobb, ha ehelyett inkább megtanulunk az esőben táncolni, és a pocsolyákat kerülgetve vagy éppen azokban csobbanva gyönyörködni mindabban, amiből életre hívhatjuk a boldogságot. Nehéz egy állatot figyelmen kívül hagyni, és nem is érdemes. Az idők kezdete óta megihletik a művészeket, legyen szó festészetről, szobrászatról, zenéről vagy éppen irodalomról. Lukianosz szamarától kezdve, Albrecht Dürer rinocéroszán át, Camille Saint-Saën Állatok farsangjáig számtalan élőlénytársunk tette maradandóvá az emberek alkotómunkáját. Értekezésemben – a teljesség igénye nélkül – három kortárs erdélyi költő: Sánta Miriám, Muszka Sándor és Balázs Imre József verseiben vizsgálom az állatreprezentációkat.

Ilyés Krisztinka

Epekedés egy más világ iránt

képzelt interjú Veress Gerzsonnal

Novus, Esszé

Az irodalom általunk él. Az írás és olvasás ilyenkor eggyé válik, mégis azt érzékeljük, hogy lehetetlen lekaparni magunkról a felejtés alakzatait. Az emlékezéshez viszont nem elég neveket említeni; eszmékről és világlátásról van szó – azok a szerzők, költők és írók, akiket megelevenítek egy-egy verssorban, sokkal többet jelentenek egyszerű megemlékezésnél.

Fülöp Dorottya

Jókai, a költő[1]

Novus, Esszé

Igen, jól láttad, kedves olvasó. Ebben a cikkben Jókai Mórról, a költőről, és nem az íróról lesz szó. 19. századi szerzőnket a köztudat elsősorban regényíróként tartja számon, pedig élete során minden műnemben folyamatosan alkotott. Drámáit jóval kevesebben ismerik, mint prózáit, a lírája pedig az életmű talán egyik legelhanyagoltabb területét képezi. A laikus olvasónak jórészt ismeretlen Jókai költői tevékenysége, az irodalomtörténet-írás pedig csupán egy-egy költeménnyel vetett számot –, sem a versek kritikai kiadása, sem a Jókai-költészet átfogó értelmezése nem készült el eddig.

Bakonyi István

Gáspár Ferenc írói indulása: A strucc vére

Gáspár Ferenc a kilencvenes években kezdte el kalandregény-sorozatát, amelyben magyar történelmi témákat dolgozott fel. Ezek között elsőként 2001-ben jelent meg A strucc vére (Coldwell Kiadó). Kezemben a 2007-es negyedik kiadást forgatom. Önmagában is szép, hogy egy kortárs regény ennyi kiadást megért!

Ilyés Krisztinka

Veress Gerzson életútja, avagy Gerzsongárdtól a Házsongárdig

Veress Gerzson utolsó éveiben négy verseskötetet ad ki, s végül úgy dönt, hogy örökre kiírja magát az életből. „Gerzson, 1998. május 20-án, szerdán reggel hét és háromnegyed hét óra között öngyilkos lett. (...) Az Isten, árvaságra téve bennünket, és kivéve ma közölünk a mi édes fiúnkat, egyetlen gyermekünket, Gerzsont” – olvashatjuk Veress Dániel fiára emlékező nekrológjában.

Fülöp Dorottya

„Miféle történelem kell még?”

(Lászlóffy Aladár Bársonyok és Borgiák című kötetének történelemszemléletéről)

Lászlóffy Aladár 2000-ben megjelent kötete, a Bársonyok és Borgiák a történelem eseményeit és alakjait rendeli kollázsszerűen egymás mellé, hogy folyamatosan azzal szembesítse az olvasót: minden jelenbeli pillanatban benne van a múlt összes pillanata. Az egyén kiszolgáltatott a történelemmel szemben, és akaratlanul is része egy kollektív, traumáktól terhelt sorsnak, amely folyamatosan felsejlik a jelenben: „Üzennek a régi nemzetekből / a történelmi reumák. / Esik. A fák dereka megdől, / de itt maradnak mind a fák.” (A történelmi reumák) Ezt az elgondolást Lászlóffy mikroszinten, az egyén saját életútjának értelmezésében is érvényesíti A képzeletbeli ásatás című regényében: „meggyőződésem, hogy életünk minden pillanatában feloldva ott van életünk összes pillanata.”

Praznovszky Mihály

A fiatal Mikszáth titkai

A pályakezdő Mikszáth életének első évei tele vannak rejtélyekkel. Néha már-már úgy érzi az ember, szándékosan csinálta. Egy időben elterjedt, hogy nem is Szklabonyán született, hanem Pelsőcön, ahová szülei éppen látogatóba mentek. Ráadásul ezt a téves adatot a könyvében 1911-ben közreadó Gyöngyösy László még azt is tudni véli, hogy e születés 1849. január 16-án történt. (Még szerencse, hogy a nagykürtösi matrikulában ott a pontos bejegyzés.

Kovács Újszászy Péter

Él valaki, majd lejár örökre

„Philip Roth óta tudjuk (én legalábbis nála olvastam), hogy csak az amatőr ír ihletettségből és lelkesültségből, a profi egyszerűen leül dolgozni.” Állítja Legenda a hallgatásból című esszéjében Antal Balázs. Mózes Attila dolgozott. Észrevett, látott és megélt, élményeit pedig regényeiben, novelláiban tette múlhatatlanná. Mózes tárgyakból épít történelmet, ez a történelem azonban nem a hősöké, hanem a névtelen embereké

Fülöp Dorottya

Szandra May és Tom Vanguard megtörtént és meg nem történt kalandjai

A Szandra May – Tom Vanguard történet legnagyobb ereje a szereplői szálak illékonysága és egymást elbizonytalanító volta, a szerepkörök folyamatos mozgása. Kinde Annamária költészetét erős asszociatív képek jellemzik, számos értelmezési irányból lehet közelíteni életművéhez. Szandra és Tom története sem szűkíthető le pusztán a fentebbi példákra, viszonyuk a felvázoltnál sokkal összetettebb és sokrétűbb. Ugyanakkor, úgy hiszem, ez a gondolatmenet hozzájárul ahhoz, hogy némiképp árnyaltabban láthassuk a problémát. Persze, még nagyon sok mindent kellene szisztematikusan átgondolni, hiszen ebben a költői világban olyan sok szereplő járja a maga útját, és vet fel az emberi létezéssel kapcsolatos kérdéseket... Megannyi szereplő, megannyi lehetőség, amelyek azt mutatják, hogy van értelme újra és újra kézbe venni Kinde Annamária köteteit.

Ilyés Krisztinka

A vers egyszemélyes forradalma

A lázadás nyelve sokszor a csend. Több költeményében a csend hatalmát bizonyítja: „született szólásutáni szabad vagyok / magyarul nevelem fel csendemet.

Kovács Újszászy Péter

„Ez az ötfejű sárkány”

„Nem lehet sokáig lakni egy meg nem értett világon” – írja Nem lehet című versében Lászlóffy Aladár. Az 1900-as évek második felében Romániában uralkodó diktatúra olyan világot hozott létre, amelyben a kisebbségi magyar alkotók helyzete is ellehetetlenült. A hatvanas évek elején színre lépő erdélyi magyar szépírók, akiket az irodalomtörténet első Forrás-nemzedékként tart számon, arra törekedtek, hogy túlélési alternatívákat kínáljanak. Szem előtt tartva a totalitárius rendszerek szigorú szabályait ilyen alternatívának minősülhetett volna az éra kiszolgálása, a szocialista realizmusba történő beolvadás is. Ennek ellenére az első Forrás-nemzedék alkotói – köztük Lászlóffy Aladár – nem voltak hajlandók alárendelődni a szocreál elveinek. Műveikben olyan világot hoztak létre, amelyben nem hallgatták el a munkásélet nehézségeit (Szilágyi István prózája, Hervay költészetének egy-egy szelete), de az sem volt ritka, hogy a korszak fiatal művészei meglovagolva az avantgárd hullámait egy, a valóságtól sokban eltérő univerzumot építettek.

Szepes Erika

Aki legyőzi ijesztő démonát, az időt

Fecske Csaba Árnyűző élet című kötetéről

Esszé, A hónap alkotója

Mindnyájan az időben élünk, csak nem mindig tudatosítjuk magunkban. Akkor riadunk rá, ha felfüggeszti szakadatlan folyását, és szorítása érhet fájdalmasan vagy gyönyörtelien – ezek a pillanatok mindenképpen kiemelkednek az idő megszakítatlan áradásából.

Mandics György

Művészek a peremen

Mandics György esszéje két erdélyi művész, Gazdáné Olosz Ella és Jecza Péter műalkotásait mutatja be.

Kovács Újszászy Péter

Bosch jégmadara és a XXII. század

Esszé, Kritika, Novus

A kötet sokszínűségét fémjelzi, hogy a szerző nemcsak szembesít dolgokkal, hanem képzeletbeli utazásokra hív. Ezek a bejárt utak nem ugyanazok, amiket Hamvas Béla megélt, és amelyekről beszámolt a Babérligetkönyv, Téli tervek című darabjában. Szőcs Géza utazásai egészen a művész gyerekkoráig, a csokoládéfogyasztás öröméig kalauzolják el az olvasót: „Gyerekkoromban kétféle csokoládét ismertem. Egyik a brassói Dezrobirea gyár terméke volt. A másik, a finomabbik, a Vinga nevet viselte. Brassóról tudtam, hogy létező város, két álneve is van: Brașov meg Sztálinváros, azaz Orașul Stalin. De soha senkiről nem hallottam, aki vingai lett volna, vagy valaha is járt volna ott, vagy lett volna Vingán rokona vagy ismerőse. És ha államnyelven Vinga, akkor magyarul vajon mi?”

Fülöp Dorottya

„Mégis a szó csak fennmarad”

(Néhány gondolat Szőcs Géza verseinek időkezeléséről)

A példák sora természetesen folytatható, hiszen nem is került fókuszpontba minden jellemző poétikai eljárás, de a fentiek talán megmutatják, Szőcs Géza mennyire variáltan kezelte az idő problémáját. Költészete még nagyon sok irányból megközelíthető és továbbgondolható – vázlatos elemzésem pusztán néhány kevésbé hangsúlyozott összefüggésre szerette volna felhívni a figyelmet, és néhány adalékkal kívánt hozzájárulni e gazdag szövegvilág értelmezési lehetőségeihez.

Bene Zoltán

Misztikus realizmus

Száraz Miklós Györgyről

Esszé, A hónap alkotója

Száraz Miklós György prózájában a sorok között bújik meg ez a tapasztalat. Nem konkrétan, nem harsányan, inkább olyan finoman, ahogyan a panteisták vélik fölfedezni a mindenségben a Mindenhatót, s ezáltal szakrálissá nemesítik a kézzelfoghatót és a megmagyarázhatatlant egyaránt. Az Ezüst Macskát úgy itatja át a misztika, ahogyan az üvegbe növesztett körtét a ráöntött pálinka.

Ilyés Krisztinka

Vissza a jelenlétbe: hová tűnt Veress Gerzson elkallódott életműve?

Minden igyekezete és törekvése ellenére nem szívesen fogadták be irodalmi társaságokba, amihez valószínűleg az említett szenvedélybetegségek is hozzájárultak. Ezzel párhuzamosan azt látjuk, hogy költészetét bizalommal fogadták, kéziratait legtöbb helyen első nekifutásra közlik. Mégis, akkor hol bicsaklott meg ez a folyamat, mi az oka annak, hogy Veress Gerzson eltűnt a későbbi évtizedek irodalmából?