„Ott az évszak rejtett zugában / amikor megszöktem otthonról / emlékszel a szemüveges halálra?” – Anamaria Pop versei Szonda Szabolcs fordításában.

Részlet a Norvégiai levelekből

 

meditálsz, hogy, ha e helyet
szállták meg az előjelek,
lenne viták csomópontja –
s indulsz a városba vissza.

„A közelgő kanyarból kiforduló kisteherautó rádudált. A kocsi hátulja megcsúszott, majd az egész jármű megpördült az úton. Rátaposott a félre, és jobbra rántotta a kormányt. A furgon elslisszant mellettük, lecsúszott az útról, és egy hókupacba puffant. A Ford az útpadkának ütközött. Szorosan megmarkolta a kormányt, de nem taposott a fékre.” – Will Boast novellája Mohai Szilvia fordításában.

„Hervad az ég, akár sárga krizantém. / Kisvártatva a homályból előbújva / bimbót bont az éj / fekete tulipánja.” – Sztefan Gecsev versei Szondi György fordításában

„...összeszedem az apró részleteket / a képeslapot a készülék rácsa mögül / a tábori posta pecsétjével / a kék csíkot a fehér abroszon...” – Ivan Wernisch versei Vörös István fordításában.

„Az atommagok hasadnak / a kromoszómák kondenzálódnak / relaxálódnak / a gének fuzionálnak” – Mihail Szuhotyin kortárs orosz költő versei Lángi Péter fordításában.

„Megvakarom ekcémás szemhéjamat. Dan nagyot húz a sörből, majd böffent egyet. Elmesélem neki a medvés automatát. Megmutatom a faliújságomat, majd a kelletlenül fogadott decemberi üzeneteket, amelyek még mindig az asztalon hevernek. Dan elolvassa az utolsót, majd úgy elkezdi rázni a nevetés, hogy elereszt egy galambot, és még csak elnézést sem kér érte.” – Sarah Sorensen novellája Mohai Szilvia fordításában.

A leszálló estben magányos sétára indultam az ismeretlen sváb kisvárosban. Gondolatokba merülve vágtam át egy elhagyatott, ódon téren. Arra eszméltem, hogy míves kőkút áll előttem, peremén gótbetűs írással. „Es schwinden, es fallen die leidenden Menschen…”, sillabizáltam ki a sűrűsödő homályban, s belém villant: Hölderlin városában járok.

A leküzdhetetlen, halálos betegséggel harcoló ember kreatív felülemelkedésének szinte egyedülálló példája Philip Hodgins írásművészete, a legújabb ausztrál líra memento morija. – Turczi István kortárs ausztrál költészetet bemutató műfordítás-sorozatának záró része.

1982-ben Ligeti György neoexpresszionista kamarakórus-művet írt Hölderlin-fantáziák címmel. A darab alapjául szolgáló három költemény egyike az Abendphantasie című óda, amelyet Hölderlin 1799-ben, súlyos egzisztenciális válsága idején vetett papírra.

Ugyanebben az évben, 1798-ban született a rövid ódák másik gyöngyszeme, az An die Parzen (A párkákhoz) is. Hölderlin, aki ekkor Majna-Frankfurtban él, felhagy az előző alkotói korszakára jellemző rímes himnuszokkal, és a klasszikus görög-római költészet legjobb hagyományait eleveníti fel. Ezekben az években Európa-szerte reneszánszát éli a nemzeti irodalmakban a nyugati ókor fennkölt versformája, az óda – nálunk Virág Benedek, majd Berzsenyi Dániel a legkiválóbb művelője.

A 20. század elején bekövetkezett a Hölderlin-recepció kopernikuszi fordulata. A modern idők újfajta érzékenysége egyszeriben felfedezte, és nyomban a Parnasszus csúcsára helyezte a porlepte romantika boldogtalan, magányos különcének líráját.

 

„Örömmel üdvözlöm a középkor névtelenségét, a széles körben terjedő, / bőséges és terjengős társalgás éveit, mikor egész lényünk meglazítja / a harmincas évek korlátait” – Bruce Beaver versei Turczi István fordításában.

Ötvenhat esztendős volt Hölderlin, és már húsz éve elborult elmével tengette életét a később róla elnevezett középkori lakótoronyban, amikor 1826-ban megjelent első verseskötete, amely lírai életművének felét sem tartalmazta.

Kevin Hart – érzelmi tisztaság, intellektuális mélység, metafizikus pontosság, meditatív érzékenység, talán ez a négy karakterjegy jellemzi leginkább a Londonban 1954-ben született, Brisbane-ben nevelkedett poeta doctus verseit.

a gondolatok asztalánál
a káosz közepette is
megírom
az életet

Thomas Shapcott valós személyről mintázta balladisztikus költeményét: Logan kapitány a Moreton Bay büntetőtelep rettegett parancsnoka volt 1826–1830 között. Turczi István fordításában plasztikusan kel életre a tirannus alakja.

„Komor álmában mint valami sejlő dolgot hallotta meg Ikonija, mint hamvadó sejtjeinek új szeszélyét, és nem is hökkent meg: mostanában mi látomása nem volt már! De a dongás csak ott csengett benne tovább, ott, a füle közelében, s akkor föleszmélt: ez most más. Először azt hitte, légy lesz az, lassacskán aztán kitapasztalta, hogy mégsem.” – Alekszandr Tomov novellája Szondi György fordításában.

Ezeket a könyveket szerettük 2019-ben, és ajánljuk az új évre is csendes téli estékhez egy jó forró fekete mellé.