Ugrás a tartalomra

Jelige: Játékos – Védtelenül, Hólégvár, Játssz!

Jelige: Játékos

 

Jaj, te csak játsszál! Imitáld az embert.
Alkonyult térben mutogass cselekvő!
És figyelj folyton. Ha inogna díszlet,
én vagyok ott bent!

 

 

 

 

Védtelenül

 

     „… megriaszt egy álom,
     hogy a hang, hogy a csend, hogy a fény, hogy a tűz
     már nem vigyáz e cseppnyi földre…”
     (A padlás - Sztevanovity Dusán, Horváth Péter)

 

1.

 

Lenge ruháját réti kövekkel tűzi meg a nyár,
félti darázs derekán vaskosodó aranyát,
mégis napbarnított karcsú lábainál már
szellő somfordált a szita kelme alá…

 

Szétfolyt ős Rika testén rég a krémpuha égalj,
jöttment szeptember nagykomolyan belenyalt,
vajszínű felhődarab érdes nyelve alatt fagy.

 

Sokszínű kavicsot mos ki Muhar leve, de
most a füvet jövevény szellők tépik Dugaszón le.
Száz karjuk hány száz zsenge lapit kaszabolt?!
S még lohol apjuk az Olton, elönt szele, vad hada vijjog,
jégkarmokkal, nézd, állatian hogyan váj,
s kapja magához foszló fátylait a feredő nyár -

 

hány könnyed, selymes rét szakad el ma alant,
szélfattyak tépázzák, álnok erők szele fújtat.

 

2.

 

Földön sír fel némán, görcsbe gyötört vad, a szép nyár,
ájult testén még egy sunyi szélivadék
hümmög játszva vadőrt, s fen bélpoklos keselyűcsőrt -    
űzi a napsugarat, nyúzza a szőke nyarat,
öccsei vén bokrokkal kelnek gyatra birokra.
Hol puha nyár haja száll, kis rögöket hajigál,
ágon csüngő rongyán, kuncog egy kicsi vandál.

 

Szertezilált avarát kémleli fázva a táj -,  
kósza vajákos eszmél, nyirkosság szegi kedvét, 
őszszaggal a határt, bár telefüstöli már,
erdők sárga hegyén kékpárát sírva terít szét, 
szép ravatal mentén fátyol a nyár tetemén.

 

 

 

 

Hólégvár
  

         
Kelemennek

 

1.

 

Volt úgy, hogy kezeim égtek beléd,
arcomról ma száradó só pereg.
Tömbbe fagyott annyi sok terv, sok év,
mosolyodért már semmim se eped.
A szerelem hideg volt, mint a dér,
de ismét forró húsba ég kezem,
 hangodra ütőerem nem dobol,
vénámban harcosvér sem kóborol.

 

2.

 

Pedig minden tiszta volt, mint a kék,
légi vár kellett fehér fellegekkel,  
tudod, kiút így is lett volna még:
mit raktál este, dúlni, ha a nap kel.
De a falak nőttek az egekig fel,
ridegség mintázott sok szűk zugot,
mosolyok jégfolyammá merevedtek,
torkomban egy hangszálam elfagyott.

 

Ég szeme kigyúlt, hányta vészjelét,
a konstrukciónk végre szétesett,
bár tovább építkeztél, te serény,
havat döngöltél, raktál hegyeket,
nem tapadt már a tünde épület,
este állott, reggelre sose volt,
szétfröccsent lucska szorgos kezeden,
s csak torkodban a hangszálad fagyott.

 

Száz kristályos pikkelyt varrt rám az agg éj,
s hol jégvirággal teleszegecselt,
ott lehelte ki szép fekete lelkét -,
otthonunk, várunk romokban hevert.
Felemeltél, vétkek láza kivert,
hideg szád, mint hómező, hallgatott,
csókoltál, míg falba dőltél velem,
torkunkban két hangszálunk elfagyott.

 

Kelemen! Kellet még az életem?!
Csípőm jegelt halomba latyakot,
préseltél míg üveges lett szemem,
s torkomban minden hangszál elfagyott.

 

3.

 

Hólégvár állt estére, csodaszép,
Jég asszonyát hozta hát másnapra el,
testemből táplált birodalma épp,
eszményi nők álmának megfelelt.
Érdes falak kapaszkodtak belém,
gerincembe mart a tél szüntelen.
De éjre nap jött, s nap új éjt vajúdott,
egy őrült rém-sikoly agyamba karcolt,

 

Jégasszonyra hullt a tavaszi fény,
mint vén porcelánbaba megrepedt.
Várunk csilláma illant szerteszét,
elfolyt, beitta a zöld rengeteg.
A tündér-libabőrt levedlettem én,
már nem esz Isten hidege se meg,
nincsen hangos gágogás, vádözön,
ma csak néma múlt van, csend és közöny.
 

 

 

 

Játssz!

 

Jaj, te csak játsszál! Imitáld az embert.
Alkonyult térben mutogass cselekvő!
És figyelj folyton. Ha inogna díszlet,
én vagyok ott bent!

 

Thréma görcsét majd, ha a torkod ölné,
jó szesz árjától suta karma kajszul,
egy lavórt kérsz, és fogod üstököd míg,
ujj lebökődik.
  

 

Tudd! Ha színről kínt, s mögülem nehéz szélt,
őrizel féltőn, ügyeinken árnyék,
kertelés, új smink - te, kirúglak akkor,
vagy lehet még most.

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.