Ugrás a tartalomra

Karinthy Frigyes

1912-ben soha nem látott és megismételhetetlen zárótűzzel robban be az irodalomba. Két novelláskötete, az Esik a hó, és a Ballada a néma férfiakról jelenik meg. Ugyanakkor az Együgyű lexikon, a Görbe tükör humoreszkgyűjteménye, és ami az ismertséget hozza, az íróparódiák gyűjteménye, az Így írtok ti. Karinthy századeleji írásait általában nem ismerjük az Így írtok ti kivételével, nekem szerencsém volt, Karinthy anyám nagy kedvence, mindent elérhető kötetét, válogatását megszerzi valamiképpen.

 

Karinthy Frigyes

 

Karinthy Frigyes Ernő (Budapest, 1887. június 25. – Siófok, 1938. augusztus 29.) író, költő, műfordító.

   1938 augusztusában hal meg Karinthy Frigyes, mégis annyira friss és jelenvaló, szövege olyannyira él a mai, megváltozott szövegvilágban is, hogy az olvasó végiggondolja, újra számol, valóban százhuszonkettő-e a százhuszonkettő. Annyi az. Karinthyt lehet szeretni, nem szeretni, lehet élvezni fanyar iróniáját, el lehet utasítani, akár lazán le lehet zsidózni, de hogy rövid életében megváltoztatta a magyar irodalmat, nem kérdés. Ennél többet aligha tehet író. És az se kérdés, hogy mindent korán kezd, mindent gyorsan csinál, mindenkit megelőzve él.
   Nem tanul fényesen (Markó utca), de 1903-ban, tizenöt évesen folytatásos fantasztikus regényt publikál a Magyar Képes Világban. 1906-tól több lap folyamatosan közli írásait. Előbb Az Újság, aztán több napilap, 1908-tól a Nyugat.
  Huszonnégy éves, amikor felbukkan Nagy Endre irodalmi kabaréjában. 1912-ben soha nem látott és megismételhetetlen zárótűzzel robban be az irodalomba. 
   Két novelláskötete, az Esik a hó, és a Ballada a néma férfiakról jelenik meg. Ugyanakkor az Együgyű lexikon, a Görbe tükör humoreszkgyűjteménye, és ami az ismertséget hozza, az íróparódiák gyűjteménye, az Így írtok ti. Karinthy századeleji írásait általában nem ismerjük az Így írtok ti kivételével, nekem szerencsém volt, Karinthy anyám nagy kedvence, mindent elérhető kötetét, válogatását megszerzi valamiképpen.
  Hogy korona legyen az irodalmon, nő nélkül mit ér a siker: huszonkét évesen (1910), elcsábítja, férje pisztolya elől Berlinbe menekíti a színésznő Judik Etel; 1913-ban házasság, 1914-ben megszületik a költő nagyfiú, Karinthy Gábor, aki szinte egész életét pszichiátriai intézetekben tölti.
Judik Etel Krinthy Gáborral  1918-ban a spanyolnátha (influenza) elviszi Judik Etelt. Harminckét éves. A spanyolnátha súlyos rendet vág a kortárs magyar irodalomban (is). Karinthy megszenvedi a feleség halálát, de két év múlva újra nősül, feleségül veszi hat évvel fiatalabb Böhm Arankát, akit ugyancsak a férjétől kell megkérnie, és ha Karinthy addig nem találta megfelelően izgalmasnak az életet (azzal együtt, ami az országban folyik, előbb vörös terror Szamuely elvtárssal, aztán Károlyi-kormány, aztán Horthy megérkezik Szegedről, aztán fehér terror), a forró vérű nőstény, Böhm Aranka, izgalmassá teszi. Nem pocsékolják fölöslegesen az időt, 1921-ben megszületik író fiuk: Ferenc. 
A második feleség: Böhm Aranka   Aranka aztán hol itt, hol ott, hol ezzel, hol azzal és egyszerre amazzal is csalja. Déry Tibor, példának okáért, egy hosszabb, évekre elhúzódó csalássorozat alanya. Kosztolányi tudhatott valamit a női lélek, a női test rejtelmeiről, különös trükkjeiről, mert figyelmezteti Karinthyt az izgalmas és hajlékony Böhm Arankával kapcsolatban: „Feleséged nem írónak való feleség, mulatságos, szórakoztató bohóc, vonzó, de túlságosan sok bonyodalmat okoz, az írónak pedig ne az élete legyen regényes, hanem írjon jó regényeket, így csak elaprózza magát, túlontúl sok energiát pazarol az életére, s ez a művészi zülléshez vezet.”
   Megkérdőjelezhetetlen tény, ha a nő a hódítást tartja életprogramnak, nem ajánlott feleségnek, mert regények dolgában hátráltató tényező, ha az író – munka helyett – a nő éhes seggét vigyázza a nap huszonnégy órájában.
   Talán a bonyolult mindennapok, az örökös pénzhiány, a permanens családi háborús helyzet is hozzáteszi a magáét, amikor a harmincas évek közepén megbetegszik. Vizsgálatok: sürgősen műtendő agydaganat. A műtétet 1936 májusában, Stockholmban végzi el az éneklő nevű professzor: Olivecrona.
   Karinthy megrémül a túl közel került haláltól, életében először írói programot készít. 1937-ben közli a Mennyei riportot túlvilági látogatásáról. Ugyanebben az évben az Utazás a koponyám körül című regényében szociográfusi pontossággal meséli el az agydaganat hiteles történetét a kávéházi fülzúgástól (fél hat és hat között érkezik a vonat a Centrál elé) a műtétig. Nem kevesebb, mint öt évre szóló írói tervet konstruál, regények, színdarabok, verseskötet. Szándékaival ellentétes, hogy a tervezett hatvan hónapból már csak huszonhat maradt, Siófokon nyaralnak, amikor elviszi az agyvérzés 1938. augusztus 29-én.
   „A fönnmaradt idő gyorsan pergő hétköznapok, mardosó gondok, félelmek között telt el. A műtét jól sikerült, a vak látó lett, az értelem kitisztult, az alkotókedv újra fölbuzogott. De a sérült agynak, a sérült léleknek nem tett jót a gyilkoló életforma. Az író nem szabadulhatott örökkön szaporodó restanciáitól. Adósságai rohamosabban nőttek, mint megvalósulatlan írói tervei. [...] Ehelyett az újságírói robot emésztette. Kávéházról kávéházra járt. Gyakran rosszkedvű volt és nyugtalan. Egy idő múltán főfájásokról és szédülésekről panaszkodott. Meg-megjelent Leányfalun, Móricz Zsigmondnál. Előbb Tóth Árpád, később Kosztolányi halála amúgy is megviselte. Kosztolányi temetésén annyira elveszítette önuralmát, hogy idegességében cigarettára gyújtott. Móricz a szép és egyre megszépülő múltat jelentette számára, a régi békeidők megmaradt tanújaként.” – írja Szalay Károly az utolsó időkről.

 


   Márai Sándor az Egy polgár vallomásaiban arról ír, hogy a polgári házakban Karinthy paródiagyűjteménye pótolta a kortárs irodalom olvasását. Tehát a polgár számára a kortárs irodalom a XX. század elején éppen úgy, mint ma, a tegnapi "arctalan nemzedék". A polgár kifejezetten igényli, hogy valaki megmondja neki, ki a jó író, kit kötelező olvasnia. Nyilván időtakarékosságból. A magyar polgár a XX. század elején is folyamatos időhiányban szenved, éppen úgy, mint a XXI-ben. 
   „Csakhogy az ő irodalmi torzképei egyáltalán nem mókák. Bírálatok ezek egytől egyig, álarcos vagy álruhás bírálatok, a bírálatok legnemesebb fajtájából valók: az alkotást nem fogalmakkal és elméletekkel jellemzik, hanem érzékileg és érzékletesen. Ő a szó hétköznapi értelmében sohasem „utánoz”: nem egy regényt vagy egy verset figuráz ki, hanem az egész mű, az egész művészet velejét. Akkor sem ez a végcélja. Bohókás szövegében, akár jó a jó versekben, mindig kiszökken egy részlet, mely mintegy vezérdallama mondanivalójának, s valahova messzebbre mutat. Ez a részlet jelképpé válik. Elgondolkoztat bennünket, és megdöbbent. Leleplez valamit, amit addig nem láttunk ennyire világosan. Torzképeit oly alaposan átgondolja, oly keményen építi föl és szerkeszti meg, hogy végül - elolvasásuk után is - távlat nyílik elénk, mintha magasban jártunk volna, és kilátótoronyból néztünk volna le a lapályra.” – írja a kortárs barát, Kosztolányi Dezső.
   Karinthy egész életében a Nagy Enciklopédia megírására készült. De az ember emberből van, magasabb rangú törvények határoznak sorsa felől, minthogy emberi tervek, emberi vágyak, emberi elhatározások.

Onagy Zoltán

Karinrhy és Kosztolányi

 

Művei
Utazás a Merkurba, regény, 1898-1900
Nászutazás a Föld középpontján keresztül, regény, 1902
Így írtok ti, paródiák, 1912
Esik a hó, novellák, 1912
Ballada a néma férfiakról, novellák, 1912
Együgyű lexikon, 1912
Görbe tükör, humoreszkek, 1912
Találkozás egy fiatalemberrel, novellák, 1913
Grimasz, novellák, 1914
Két hajó, novellák
Legenda az ezerarcú lélekről, novellák
Beszéljünk másról, karcolatok
Ó, nyájas olvasó, karcolatok
Aki utoljára nevet, karcolatok
Így láttátok ti, paródiák
Tanár úr kérem, 1916
Holnap reggel, dráma
Utazás Faremidóba, regény
Krisztus vagy Barabbás, elbeszélések, 1918
Bűvös szék, dráma, 1918
Viccelnek velem
Ne bántsuk egymást, humoreszkek, 1921
Hököm-színház, jelenetek, 1921
Jelbeszéd, novellák, 1921
Gyilkosok, novellák, 1921
Capillária, regény, 1921
Kötéltánc, regény
Nevető dekameron, esszék
Ki kérdezett?, esszék
Minden máskép van, karcolatok
Nem mondhatom el senkinek, versek
A delejes halál, novellagyűjtemény (sci-fi), 1926
Hasműtét, novellák
100 új humoreszk
Még mindig így írtok ti, irodalmi karikatúrák
Barabás, novellák
Nevető betegek
Mennyei riport, regény, 1937
Utazás a koponyám körül, 1937
Üzenet a palackban, versek, 1938

 

Műfordításai
Charles Dickens: Két város regénye
Heinrich Heine: Mit nekem már cifra zsoltár… (Laß die heil'gen Parabolen)
Stephen Leacock: Rosszcsirkeff Mária és társai
Stephen Leacock: Gertrúd, a nevelőnő
A. A. Milne: Micimackó (átdolgozás)
A. A. Milne: Micimackó kuckója (átdolgozás)
Christian Morgenstern-versek
Luigi Pirandello: Hat szerep keres egy szerzőt [1]
Jonathan Swift: Gulliver utazásai
Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai (fordítóként, majd Koroknay István új fordításának közreműködőjeként feltüntetve)
Metta V. Victor: Egy komisz kölök naplója
Franz Wedekind-novellák

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

Az Irodalmi Jelen megváltozott, és egész novemberben teszt-üzemben működik. A véglegesítésbe Ön is besegíthet!