Ugrás a tartalomra

Gyurkovics, a falbontó

Gyurkovics Tibor

A magyar kommunizmus legelnyomottabb írója volt, miként azt oly sokszor kijelentette volt. Annyira elnyomva az átkosban, hogy 1961-től nem hatszáz, csak harmincnégy kötete jelenik meg.

Gyurkovics ügyesen úgy tesz, amíg rákényszerül, mintha balos író volna, de nem, dehogy balos, a szervezeten belülről rongálja a hithű balosokat, mint a jobbak. Testcselei sikeresek, megtéveszt minden érintettet, legfőképpen a díjkiosztó bizottságokat, kuratóriumokat. ’82-ben József Attila díjjal jutalmazzák, de elismerései közt szerepel az IBBY-díj (85, ezt nem értjük, de belefér, hiszen annyi mindent nem értünk), és a Bölöni-díj.

 

A rendszerváltás után aztán díjeső.

Ő az a bátor ember, aki Ballada a rendszerváltásról címmel elhantolja az átkost. "Nagynevű költőnk elsőnek kísérelte megragadni a lehetetlent, felidézni azt az elmúlt ötven, sőt nyolcvan évet, amit Magyarországon “a rendszer”-nek neveztek." – írja a fülszöveg. Valóban ballada. Sőt, balladisztika.

Közben az Írószövetség nagyja. A Művészeti Akadémia alelnöke. Az Írókamara társelnöke. Minden szövetségben, amelynek nevében szerepel az ÍRÓ – és ahová befér – funkcionárius. De nem ezért szeretjük.

Gyurkovicsot nem olvasunk. Több író mozog a magyar mezőben, akit nem olvasunk semmiképpen, de Gyurkovicsot nagyon nem. Időt takarítunk meg az időhiányos korban. Ezért szeretjük. De csak ennyiért nem üdvözölnénk halála második évfordulóján. Annak külön oka kell legyen, meg kell dolgozni érte. Idő az is. Gyurkovics a két felkent irodalmár egyike, aki tevőlegesen részt vett (pszichológusként, fizetésért) a magyar labdarúgás kivégzésében (a másik fociszakértő Végh Antal). Kilencvennégyben nem látszott ilyen tisztán, de ma már világos, maga is közreműködött az elképzelhetetlen megvalósulásában: nem nézünk magyar focit. Köszönet illeti érte. Legkevesebb heti 180, de inkább 220 percet nyertünk tisztán.

Gyurkovics Tibor, Budapest, 1931. december 18. – Budapest, 2008. november 16., Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, pszichológus.

Díjai:

József Attila-díj (1982)

IBBY-díj (1985)

Bölöni-díj (1987)

Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1992)

Kossuth-díj (1994)

Magyar Örökség Díj (1997)

Magyar Művészetért Díj (2001)

Bilicsi-díj (2003)

Művei:

Grafit (1961)

Kenyértörés (1963)

Emberfia (1966)

Vaskakas (1970)

Ne szeress, ne szeress (1970)

Rikiki (1971)

Üveggolyó (1973)

Isten nem szerencsejátékos (1973)

Elcseréljük egymást (1973)

Mindennapi szerelmünket add meg nekünk ma (1974)

Szeretlek, akárki vagy (1975)

Kiskutya, nagykutya (1976)

Tintapaca (1976)

Szolgálat (1976)

Vers a Mikuláshoz (1976)

Öngyilkosság receptre (1977)

Istenigazából (1978)

Nagyvizit (1978)

Pótmajom (1980)

Leveleskönyv (1980)

Az utolsó karácsony (1980)

Boszorkányok pedig vannak (1983)

Névike (1983)

Üdv a tolvajnak! (1983)

A pápai mézesbábos (1983)

Szálka, hal nélkül (1984)

Színház az egész – nem is – világ (1984)

Ölni, ölelni (1985)

Kudi, a levegőember (1985)

Apa csak 1 van (1987)

Lóhalálában (1987)

A bíboros (1987)

Tónió, a póniló (1990)

Halló, Krisztus (1991)

Halálsakk (1991)

Ötven kérdés Eigel Istvánhoz (1991)

A test balladája (1992)

A Szent Bal (1993)

Császármorzsa (1994)

Háború, hármasban (1995)

A magyar vadkan (1995)

Láb uru keng, keng uru bál (1996)

Kutyakomédia (1997)

Levelek Mandzsúriába (1998)

Cantata aquilarum (1998)

„Visszanéztem félutambul, szememből a könny kicsordult” (2000)

Alibi – A báró (2000)

Gyerekversek (2001)

Gyerekregények (2001)

Extázis (2001)

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.