Homlokomra a vérdíjat már rég kitűzték.
De időm, időm az mennyi van még?

Jelige: pitymalat

 
Gyarló jövő
 

Csak tudnám, hogy holnap lesz-e még,
vagy füstté válik a messzeség?
Annyi a kérdés. Mondd, szeretsz-e?
Csak Én vagyok a világon elveszve?
 
Könnyű-e mosolyogni, ha boldog az ember,
vagy várni a kedvest bimbodzó türelemmel?
Mondd, hallgatni jobb-e úgy, ha van kivel?
Vagy be kéne érnem mégis ennyivel?
 
Fáj-e éjnek éjén fagyni, fázni?
Megtörhet erős embert is akármi?
Földig rogyva kúszni vagy gyalázni
 
jobb? Melytől leszel gazdagabb, büszkébb?
Homlokomra a vérdíjat már rég kitűzték.
De időm, időm az mennyi van még?
 
 
 
 
 

 
Világ-redukció

 
Éjjeli merengés.
Ablakon kinéz és
lát.
Szájat tát
és rácsodál
az alatta elfekvő
kéjesen kelendő
utca megannyi fényére.
Tőle ezernyi fényévre
ragyog egy apró pont.
Egy csillag, vagy mi az,
a réten virág és giz-gaz
nyílik, de az nem ragyog.
Én a szobámban egy vagyok.
A Világ oly apró,
mint egy óriás.
Szól az Óra, kakukk, kakukk.
Hajnalodik, nem vitás.