A veszprémi Utas és holdvilág antikvárium
A legszebb nevű magyar antikvárium – mondta egy kedves ismerősöm. Ékszerdoboz a városban – olvasom a Facebookon. Pihenőhely a napi rohanás közben, Veszprém mediterrán hangulatú óvárosának kapujában. Molnár Sándor, az ékszerészből lett antikvárius, immár hat éve adja-veszi itt a könyveket, s szervezi, gazdagítja a kis üzlet programjaival a város kulturális életét.
A veszprémi Utas és holdvilág antikvárium
Jó néhány éve ismerjük már egymást, beszélgettünk sokat magánéleti és „világmegváltó” dolgokról, de még egyszer sem kérdeztem, miért Utas és holdvilágnak keresztelted az antikváriumot?
Éppen életem mélypontján voltam, amikor olvastam Szerb Antal regényét, s ez adott erőt, hogy felálljak. Ezért a név. Később eljött hozzám egy hölgy Budapestről, hogy ne haragudjak, de ő is ezt a nevet adta egy Király utcai antikváriumnak. Persze, hogy nem haragudtam, hisz nincs levédve a név, legalábbis mint intézménynév. Két éve aztán bezárta a boltot...
Ez a kis üzlet nem csak egy szokványos antikvárium, de irodalmi szalonná is kinőtte magát az évek folyamán. A kortárs irodalom színe-java megfordult már itt.
Többek közt a Szépírók Társaságának a Könyv utóélete programjához kapcsolódva sikerült irodalmi esteket szervezni. Vendégünk volt már Balla D. Károly, Spiró György, Esterházy Péter, Nádas Péter, Oravecz Imre, Cseh Tamás, Békés Pál, Kertész Ákos, Varró Dániel, Kukorelly Endre, de járt nálunk Böszörményi Zoltán is. S elnézést kérek azoktól, akiket most hirtelenjében nem említettem. Fontosnak tartom, hogy a helyi alkotók is bemutatkozzanak. Például szeptemberben is ők nyitották az irodalmi estek sorát: Géczi János és Kilián László, nemrég pedig Kellei György és Perlaky Róbert (a Petőfi Színház örökös tagja) ült itt a körünkben. A közeljövőben Korniss Mihályt szeretném vendégül látni.
Az eddig elmondottakból világosan látszik, hogy a múlt és a jelen kultúrájának közvetítését egyaránt fontosnak tartod. De most valami merőben új dolog, november 26-án volt az első dunántúli könyv- és művészeti árverés. Amennyire ismerlek, biztos vagyok benne, hogy ez nem hirtelen ötlet, hanem régóta dédelgetett álom. Vagy tévedek?
Nem, nem tévedsz. A régi álom, amit mindig elhesseget az ember, de ugyanakkor nem is hagyja nyugodni; s azon kapja magát, hogy újra és újra felidézgeti. Egyre többet beszéltem róla, egyre több biztatást kaptam, sőt, segítséget, és azon kaptam magam, hogy lassan nyomdába került a katalógus anyaga… Ezen a vidéken még soha nem volt ilyen, vagyis a Dunántúlon, leszámítva Esztergomot, ahol egyre gyakrabban és sikerrel rendeznek aukciókat. Még talán egyszer Pécsett tartottak könyvárverést; így óriási volt az érdeklődés is.
Milyen „kincsek” érkeztek az árverésre?
Kaptam dedikált Móricz Zsigmond-könyvet, Básti Lajos 1942-es Sziréna című könyvét, szintén dedikálva. Cornelius Nepos 1775-ös Az Antik Birodalmak története, kihajtható képekkel, szintén az aukció anyagát gazdagította. S persze ki nem maradhat Szerb Antal, A királyné nyakláncának első kiadása. Aztán Széchenyi Zsigmond, Bársony István, Molnár Gábor, Márai Sándor első kiadások. Magyarország régészeti topográfiája, Veszprém megye négy kötetben, Tomka-Szászky Geographica-ja Bél Mátyás előszavával, és még sok minden. Kb. négyszáz tétel. Sok elkelt belőlük.
Milyennek látod a jövőt?
A tavalyi borzalmas év után most biztatóbb a helyzet. Hatalmas energiával, tizenhat órás munkával, állandó odafigyeléssel – de másképp érdemes-e? –, tudom fizetni az életem mindenképpen fizetendő járulékait. Benzint, adót… aztán belefér néha egy éttermi vacsora, egy-egy pohár jófajta bor, és a vendégeim, írók, költők megvendégelése… Ha ez az elkövetkező években is így folytatódik, elégedett leszek, hisz akkor elmondhatom, hogy az álmaimat valóra váltottam.
Buzás Szilvia
