Akinek a lába csokikrémes...

Helyszíni

 

Gyerek per négyzetcentiméterben lehetne számolni a szabad teret. Mászós, totyogós, evős vagy éppen rohanós rajongók töltötték meg a Tranzit Art Cafét. Varró Dani felolvasott, a gyerekek sikongatása adta a hangulat-aláfestést, míg a szülők nevettek, olykor talán önmagukon. – Szabó Imola Julianna tudósítása Varró Dániel új verseskötetének bemutatójáról.

 

 

 

 

 

Akinek a lába csokikrémes...

 

   Az Akinek a lábos hatos című könyv bemutatója igazán frappánsra és vidámra sikerült. Nagyon jó hangulatot teremtett a baba-szülőbarát helyszín, ahol minden fellelhető volt, ami egy leendő Varró Dani-olvasó számára érdekes és szórakoztató lehet. Játékok, könyvek, lógó lufik és menzás tea. Na meg sok gyerek, akivel kenni lehetett a csokikrémet, vagy cselesen fogócskázni. 

   A könyv korszerű mondókái nagyon szellemesek. Érezhetően empirikusan azok. Az Altató apukáknak, vagy az Öltöztető apukáknak sorai mögött elég jól felsejlik a megélt szülő. Varró Dani a beszélgetés során el is meséli, hogy Misi fia a könyv ihletője. Az az állapot, amit egy apa él meg. A szülőknek és gyerekeknek egyszerre íródott könyv egyik legszimpatikusabb vonása, hogy kissé „apás”. Hiányt pótolva és teret teremtve ezzel a pelenkázni és gügyögni vágyó apukáknak. A humoros és ritmikus mondókák mellett fellelhető egy rövidke instrukció is, miszerint, hogyan is kellene, lehet mondani az adott sorokat. Például: „ezt a számítógép mellől” vagy „ezt kosztolányisan” megjegyzések mellett akadnak olyanok is, mint a „csodálkozva csukló csecsemőknek mondjuk”. Ki-ki a saját gyermekére ismerve, vagy a saját játékosságára hajazva szemezgethet a mondókák között.

   A rövid beszélgetésben – Farkasházy Réka faggatta az alkotókat – felmerült a korszerűség kérdése is. Hogy a mai gyerek számár a távirányító és a kábel az érdekes, a szekér vagy éppen a mákkal teli zsák már nem annyira. Ez a mondókás könyv érezhetően mai. Szerethető, és használható is. Minden meg van benne. Magzatfigyelős, nyáladzós, pukizós, cipelős, etetős, öltöztetős, számítógépes és szakirodalom-tanulmányozgatós. Maros Krisztina illusztrációi pedig légiesen kedvesek. Van bennük némi költőiség és ugyanakkor az a fajta kedves báj és humor is megjelenik a rajzokban, ami képileg jól egészíti ki a mondókák világát. A végeredmény pedig egy szép és vicces könyv.

   A beszélgetés után a kávézó közepén hosszú sor képződött a dedikálásra várokból. Egy Kati nevű kislány mondókás könyvvel a kezében állt türelmesen. Elmesélte, már alig várja, hogy olvashasson belőle a kisebbik testvérének.  Akadt, aki még csak levegőbuborékokat tudott fújni, de már érdeklődően nézegette az aláírás történéseit anyukájának öléből. De voltak felnőttek is, akik beékelődtek a kígyózó sorba. Aztán jött a csoki- és répatorta, ami igazán nagy hatást gyakorolt apraja-nagyjára. Kenték a krémet, ahova tudták. És ha kérdés lett volna utána, hogy kik vettek részt az Akinek a lába hatos könyvbemutatóján, akkor csak a lábakat kellett figyelni.  Ha hatosak nem is voltak, csokikrémesek lettek.
 

 

Szabó Imola Julianna
 

Kommentek elrejtése, megjelenítése