HATÁRÁTLÉPÉS – Szauer Ágoston versei

Állókép ez csak az útról.
Árnyakat kelt fel a reggel,
s most lesz majd tele a tájék
elpazarolt kis jelekkel.

HATÁRÁTLÉPÉS

SZAUER ÁGOSTON VERSEI

HÁLÓZAT

Kontúrok szürke ívei.
De itt a lámpák pontsora,
csak ennyit enged látszani
a víz estéli foncsora —

vonalkák és a nagy sötét
e csillagábrákkal tele.
A város ennyi most csupán,
ez vázlata, a lényege.

HATÁRÁTLÉPÉS

A felejtésen túl
már semmi emberi.
A kevés limlomot
az eső elveri.

A váll íve mögött
az allé oldalán
néhány torzó marad
és árnyak. Fák talán.

IRÁNY

Szabálytalan növények, kis vadon,
a lugas vascsöve, lapos kövek,
vagy ötven éve egyformán öreg
a vilmoskörte itt az udvaron.

Alatta szék ül, árnya lomha rács,
a háttámláján ődöngő darázs
egy sokszor festett nagy szegecs körül.

Rögzített lábak — mindig egy a kép,
így ül tűnődve minden nemzedék,
s a látásmód már belsővé kövül.

KEZDET

Nyírfasor, hosszan az égig.
Madarak gubbasztva, fázva,
kottafejekként így ültek
villanydrótok vonalára.

Állókép ez csak az útról.
Árnyakat kelt fel a reggel,
s most lesz majd tele a tájék
elpazarolt kis jelekkel.

A versekhez Christo objektjeiről készült fotókat és vázlatot társítottunk.