Dolgaitokat halogató, mindennel késlekedő, örökké lemaradó Barátaim!
Van egy új barátnőm, aki szomszédunk is. Németh Fanni. Tari Teri és Németh Ákos Lánya és Marcika testvére. Itt laknak a sarkon. Róla majd még mesélek…
Azon az éjszakán, amikor az újév volt én úgy határoztam, hogy minden héten jelentkezem. De hol a rajzfilmek (a magyar népmeséktől a rózsaszín pónikig, amitől apa nagyon ideges lesz) szögeznek a képernyőhöz, hol pont apa az, aki dolgozásra hivatkozik és elküld rajzolni. Így csak most jelentkezem, de bevallom nektek, hogy néha én is elmélázom az időt, különösen, ha evésről van szó. Az óvodában mindendélben addig eszem, amíg már minden gyerek lefeküdt, és csak én ülök az asztalnál. Az óvó néni szerint a hideg, dermedt kaját eszem. Én erre azt szoktam válaszolni, hogy nem is hideg, mert megmelegítem a számban. Most azzal riogat anya, hogy majd az iskolában nem fogok enni, mert ott egy félóra van egy ebédre. Szerinte én addig azt sem döntöm el, hogy hova ülök. Nem tudom mi van velem újból szeretek anya ölébe fészkelődni, és apa után járkálni, a közelébe lenni, mellette ülni, hozzábújni. De ő azt mondja hagyjam békén, mert így nem tud gondolkozni. Ezek szerint elveszti az eszét tőlem ő is…
Az óvodás reggelek a legnehezebbek, anya is ébresztget, apa is piszkál, de ő aztán rohan vissza a gépéhez. Ilyenek csúsznak ki az ébredéskor a számon, hogy: belebotlott a nyálamba a nyelvem, azért nem tudtam válaszolni. Vagy: kikergetem a csipát, de ha ideadod a szemüvegemet jobban bírom a fényt, a konyhában is. És jön apa-taxi, akit annyira megölelek ilyenkor, hogy levegőt sem kap. Aztán jön a kakaó turista szalámival, kenyér nem kell és ha nagy nehezen megeszem egy paradicsomot, akkor az sárga és savanyú, mert azt szeretem. Édesanya megy legkorábban, mert őneki parkolni kell a munkahelyén, ilyenkor szólok apának, hogy hajtogasd magadban, hogy integetni kell…
Rátapadok az ablakra, apa tart hátulról, hogy le ne essek, és kopácsolok az üvegen, amíg anya fölnéz és visszaint. Akkor kezdünk apával öltözködni, mert nem mehetek már ilyenkor havas-esős időben a taposós fa biciklimmel, csak trolival. Láthatjátok! Ha leszállunk a Posta járműtelepnél, akkor pedig ahogy befordulunk az Újvidék tér felé hangosan éneklünk apával. Egyszer még Andrea és a Rabb gyerekek is ránk csodálkoztak, hogy ki harsog az utcán…
Amikor apa éppen mérgében majd szétpukkan, mert a kedvenc babáimért vissza kell menni, vagy Kipp-koppnak reggel hátizsákot, mellényt és álarcot barkácsolok és nem tudunk indulni, akkor a lépcsőházból visszakiabálok apának hogy: én már rég nem vagyok ott, ahol te vagy… Ezen aztán elneveti magát. Én meg megvárom a ház előtt, gondosan megcélozva a pocsojákat, amikbe olyan jó beleállni egészen addig míg a csizma át nem ázik.
Hogy közeledik az iskola az a szüleimen látszik legjobban. Már voltunk a Julianna iskolában, ahol én azonnal kiültem az első sorba és elküldtem apát, hogy ne aggódj, nem félek egyedül. De nem is voltam egyedül, mert amíg a szüleinknek meséltek az iskoláról, addig mi fölmentünk a negyedikesekhez, beültünk a padjaikba, figyeltük az órát, amin mi is részt vettünk, rajzoltunk, egeret vágtunk ki papírból, és ettünk szalámis kenyeret. Nem is voltam hajlandó otthagyni amikor anyáék előkerültek. Tudjátok ez a Julianna református iskola és én itt mindent meg fogok tanulni Jézusról, akiről minden este olvasunk apával meséket. Nagyon szépek a rajzok is apa azt mondta pasztellkréta. Én meg azt kérdeztem, hogy aki nem hisz Jézusban, az mind azokkal van, akik megfeszítették? Apa szerint ez nem ilyen egyszerű, mert mindenki azt hisz, amit akar, vagy amire képes. Ezzel azt kérdeztem, hogy mit csinál a filozófus? Hát az élet nagy kérdésein gondolkodik-mondta apa. Hát mondom én is azon gondolkozom, hogy milyen volt akkor, amikor én még nem voltam nektek. Hiányoztál - mondta anya. Ez azért jó érzés.
Szóval Fanniék itt laknak a Jurisich sarkán és Fanni édesanyja színésznő, és nekem a neve tetszik legjobban, mert Tari Teri. És a hangja is gyönyörű, nagyon szépen beszél és olyan sütit tud, mint a burek, meg a mákos rakottas, még én is ettem belőle, pedig nem szeretem a mazsolát. És Ákos az apukája Fanninak, aki dramaturg. És nagyon komoly, kedves bácsi. Jó ha itt vannak, de most nem lehetnek, mert tüdőgyulladásom van. Voltunk (rác) Pácz doktor bácsinál, eszem a nagyon keserű gyógyszereket összetörve, ha apa nem mosogatja el a poharammal együtt a keveréket is…
Gyógyuljatok ti is én már átadtam anyának, apának is egy kicsit a betegséget, viszik magukkal. De hogy hol teszik le?
Ölel benneteket (szorosan)
Stefánia Irma
