Hiába szidom, büntetem,       
    igazam soha sincs nekem.       
    Parancsom sorra megszegi,       
    akármit mondok is neki.  

Hans Sachs

Nyűgös férjek nyugtatója

Farsangi komédia

(1554. április. 24. – 380 sor)

Fordította: Mann Lajos

Szereplők:

A nyűgös, Öreg férj
Az oktalan Fiatalasszony
A vén Kerítőnő

 
ÖREG FÉRJ (belép)       
    Fölkeltem reggel, jó korán,       
    mert várt a tenger munka rám.       
    Kérné is jussát a gyomor,       
    de ez a rongy asszony sehol.       
    Már több mint két órája, hogy       
    a piactéren kódorog,       
    s nem hozza őt a jó fene,       
    hogy egy kis levest töltene.       
    Lassan már négy órára jár,       
    s az ebéd még sehogy sem áll.       
    Legényem is rég zúg, morog,       
    és teljes joggal háborog,       
    hisz hajnal óta robotol,       
    s ebéd még mindig nincs sehol,       
    mert ez az istenverte asszony       
    nem igyekszik, hogy enni adjon!       
    Hiába szidom, büntetem,       
    igazam soha sincs nekem.       
    Parancsom sorra megszegi,       
    akármit mondok is neki.       
    Nem átall visszaszólni sem!       
    Tovább nem tűröm, elverem!       
    Bár tudom, abból sem tanul,       
    majd még csak jobban elvadul.       
    Ott jön! – Hé! Futhatsz, nyomorult,       
    elkéstél! Két órája múlt,       
    hogy gyomrunk hasztalan korog!       
FIATALASSZONY (jön)       
    Ej, drágám, mondd csak, mért morogsz?       
    Mért nem hagysz megérkezni végre?       
    Miféle méreg ült epédre?       
    Tudod te, drága emberem,       
    hogy a piac mily küzdelem?       
    Hogy mennyit lótok és futok,       
    míg húshoz, fűszerhez jutok?       
    Próbáld meg, s úgy légy itt időre!       
ÖREG FÉRJ       
    Arról beszélj inkább, te dőre,       
    hogy piac után, mit locsogsz,       
    kiknek, miről és hol nyafogsz,       
    s miféle férfiemberek       
    vigasztalgatnak tégedet!       
    Ez az, amiért nincs ebéd!       
FIATALASSZONY       
    Ó, hogy állna a görcs beléd!       
    Hallgassak szótlan, mint a néma?       
    Mire való a szám, mi célra?       
    Hogy zárva tartsam, lesheted!       
ÖREG FÉRJ       
    Szólhatsz, nem tiltom meg neked,       
    de közben megkövetelem,       
    hogy dolgaid közt rend legyen:       
    mi bölcs szabály, azt el ne vesd.       
    És most sürgősen adj levest!       
    Hány óra, mondanom se kell. –       
    Többé ilyet nem tűrök el:       
    jól elverlek majd, angyalom!       
FIATALASSZONY       
    Csak üss meg, ráfizetsz nagyon!       
    Elpanaszlom majd mindenütt,       
    hogy drágalátos férjem üt.       
    Ő, kit szelídnek tartanak,       
    bántalmaz engem napra-nap.       
    Híréből egy szó helyt nem áll,       
    goromba, nyűgös, vén betyár!       
    Értetlen, morc, s mily nagyra van!       
    De tovább nem hagyom magam!       
    Jogomért mindent megteszek,       
    lába kapcája nem leszek.       
    Kalickát énrám nem borít,       
    falhoz strajfával nem szorít.       
    Próbálja csak meg, rajtaveszt!       
ÖREG FÉRJ       
    Eredj, eredj, és adj levest!       
    A buta fecsegést fejezd be!       
FIATALASSZONY       
    Tőlem még várhatsz a levesre,       
    nekem a böjtölésed nem fáj,       
    akad sürgetőbb dolgom egy pár,       
    mint ez a zsarnok férji sarc.       
ÖREG FÉRJ       
    Hogyan? Még váratni akarsz?       
    Merészled megtagadni tőlem,       
    mit parancsoltam érthetően?!       
FIATALASSZONY       
    Ezt eltaláltad. Úgy bizony!       
ÖREG FÉRJ (nyakon vágja)       
    No, akkor itt egy nagy pofon,       
    te ostoba, rongy nőszemély!       
FIATALASSZONY       
    No, megbánod ezt még, ne félj!       
    Itt hagylak, élj magadba’ csak,       
    te nyűgös, nyafka vén alak!       
    Olyan aggastyán vagy te, ki       
    egy se tud nőt se tud eltartani.        
    Csak asszonyüldözésre jó.       
ÖREG FÉRJ (újra ökölbe szorítva kezét)       
    Hallgass, te rút szavú lotyó,       
    olyat találok sózni rád,       
    hogy végleg eldugul a szád!       
FIATALASSZONY (elrohan)       
ÖREG FÉRJ (magában)       
    Rongy asszonyom nem hazudott:       
    én nővel bánni nem tudok.       
    Eltartanám én, vígan el,       
    ha úgy élne, mint élni kell,       
    ahogy egy jámbor férjes asszony.       
    De véle végleg elszalasztom,       
    átcivakodván éveket,       
    a békés, boldog életet.       
    Így ötről-hatra nem jutok       
    s arról végképp lemondhatok,       
    hogy a jó szónak haszna van,       
    érdemes fékeznem magam.       
    Bemegyek hát, és körülnézek,       
    és ha még most sem ad ebédet,       
    öklömmel úgy eldöngetem,       
    hogy nem ismer rá papja sem.       
            (távozik a színről)       
KERÍTŐNŐ (vén boszorkányként jön, és magában beszél)       
    Az élet sok kínt mért reám.       
    Régebben bőven volt ruhám,       
    mert szép voltam, s igen kapós. –       
    A kuncsaft nem maradt adós.       
    De vén lettem, és rút nagyon:       
    zsémbes és ráncos vén majom.       
    Szajhálkodásból semmiképp sem       
    került ki többé napi étkem.       
    Pálinkát főztem, azt árultam,       
    majd újabb eszközökhöz nyúltam,       
    fekete mágiába fogtam,       
    időjóslással foglalkoztam,       
    kincskeresőknek adtam eszközt,       
    de mást is árultam, többek közt       
    pórlegényeknek amulettet.       
    Lőtt seb ellen is veszegetnek       
    nyakukba cetlit zsoldosok,       
    mit tollcsévébe burkolok.       
    Sok jó fogásom van nekem,       
    fejemben száz ötlet terem...       
    Megsúgom én a meglopottnak,       
    hogy holmijára hol akadhat.       
    Bűvös, varázsos üvegemben       
    ott a való s a lehetetlen,       
    látóvá lesz, ki belenéz,       
    titkokat fog fel ott az ész.       
    Cseles a jós művészete,       
    nem fehér, s nem is fekete.       
    Ahol megoldást nem tudok,       
    mindent kék ködbe burkolok.       
    Ha veszély támad hirtelen,       
    elbolondítom emberem;       
    elvakítom, hogy mit se lát.       
    És mégis, lássanak csodát,       
    száz meg száz férfi, nő követ       
    hívőn és buzgón engemet.       
    Vonzó a nagy tapasztalat,       
    s így jut naponta jó falat.       
    Lám csak, egy máris itt kopog!       
    Bízón vár, míg ajtót nyitok.       
             (kinyitja az ajtót)       
FIATALASSZONY (a nyitott ajtóban)       
    Ó, bölcs asszony, Önt keresem!       
    Ne ijedjen meg, kedvesem,       
    azt mondták nékem, itt találok       
    segítséget és jó tanácsot.       
KERÍTŐNŐ       
    Mondja, jó asszony, mi a baj?       
    Nálam gyógyulást lel hamar.       
FIATALASSZONY       
    Egy nyűgös férj az én bajom,       
    az ellen kéne oltalom.       
    Bármit csinálok, néki rossz,       
    oly nyafka lelkű, vén gonosz.       
    Gúnyos szavakkal szégyenít,       
    s meg is ver, öklével fenyít.       
    Nincsen nyugalmam, percnyi sem.       
    erre kén’ gyógyszer énnekem!       
    Asszonyom varázsereje       
    bizonnyal elbír majd vele,       
    s jámborrá formálhatja őt,       
    ki becsben tartja majd a nőt.       
    E jótettéért, fogadom,       
    gazdagon megjutalmazom.       
KERÍTŐNŐ       
    Bizony, nem könnyű munka vár,       
    kezdetnek egy tallér kijár.       
                        (a Fiatalasszony átadja a tallért)        
    Nem fázik férje a dologtól?       
FIATALASSZONY       
    Abba se tudja hagyni sokszor.       
KERÍTŐNŐ       
    Szívesen vásárol be férje?       
FIATALASSZONY       
    Nem ad ki pénzt, csak végszükségbe’.       
KERÍTŐNŐ       
    Játszik, borozgat szívesen?       
FIATALASSZONY       
    No, azt igaz hitemre, nem!       
KERÍTŐNŐ       
    De otthon megissza azért?       
FIATALASSZONY       
    Ott sem iszik, semennyiért.       
KERÍTŐNŐ       
    Csábítják a szép asszonyok?       
FIATALASSZONY       
    Nem. Hűségében bízhatok.       
KERÍTŐNŐ       
    Rossz társaságba nem került?       
FIATALASSZONY       
    Nem. Ha pihent is, otthon ült.       
KERÍTŐNŐ       
    Kis időt kérek, asszonyom,       
    míg a szellemtől megtudom,       
    hogy gyógyítsuk meg férjurát,       
    fölfedvén minden csöpp hibát.       
FIATALASSZONY       
    Ó, Nemes Hölgy, ha megment engem,       
    gondom lesz rá, hogy híre menjen!       
                (távozik)       
KERÍTŐNŐ (magában beszél)       
    Ó, hogy lenézi emberét       
    ez az otromba nőcseléd!       
    Az engedetlen, lomha lélek       
    a jót hogyan is értené meg!       
    Önfejű, buja és hamis,       
    a tetejébe lusta is.       
    Otthonról gyorsan eltűnik,       
    és nem jön vissza estelig.       
    Piacra pletykálkodni jár,       
    hol az időt nem jelzi ár.       
    Így tölti, renyhén napjait,       
    s ételről nem gondoskodik.       
    Van erre príma gyógyszerem,       
    mellyel jó útra terelem.       
    Egy titkos szellem kezd neki,       
    hogy száját csönddel tömje ki.       
    Varázserőm idézi meg       
    e csodatévő szellemet. –       
    Egy istennő beszél vele,       
    így helyrebillen majd feje.       
FIATALASSZONY (sietve érkezik)       
    Ó, bölcs asszony, ügyem hogy áll?       
    Van okom jobban hinni már,       
    hogy bajomból kigyógyulok?       
KERÍTŐNŐ       
    Most fog eldőlni a dolog.       
    Ügyedben segítségüket       
    megígérték a szellemek.       
    De azt neked kell tőlük kérned,       
    csakis úgy tesznek bármit érted!       
FIATALASSZONY       
    Ej, mondd meg, kitől, hol, mikor?       
KERÍTŐNŐ       
    Az átalúthoz menj, ahol       
    áll egy nagy, száraz almafa.       
    Napkelte előtt érj oda,       
    s vigy’ három tallért pontosan,       
    három kis vörös batyuban!       
    Az első csomag nyugaté,       
    a második meg keleté.       
    A harmadik az éjszakáé:       
    a meghitt áhítat honáé.       
    Dobd nekik, s mondd e szöveget,       
    hajlongva közben, mint lehet:       
    „Mordizom adta morcibusz       
    vén vagabundusz, morgibusz,       
    kapsz ám, te rossz mufurcibusz,       
    fejedre tőlem, koppibusz!”       
    S mondd németül e mondatot,       
    hangosan, mint csak mondhatod:       
    „Kérlek, Istennőm, tégedet,       
    tedd kezesebbé férjemet!”       
    Mikor harmadszor hangzik el,       
    egy szózat fennhangon felel. –       
    Maga az Istennő beszél,       
    s adja tudtodra, mint ítél!       
    Áldozatul majd letetet       
    három tallért, és elsiet.       
    Tovább egy szót sem válaszol,       
    helyette viszont tette szól.       
    Arra fogsz ébredni legott,       
    hogy embered megváltozott:       
    barátságos lett, és kegyes,       
    kire áldozni érdemes.       
FIATALASSZONY       
    Reggel titokban fölkelek,       
    s kerítek három szép, kerek       
    tallért a művésznek, aki       
    jön férjem meggyógyítani.       
    De mondd, nem fenyeget veszély?       
KERÍTŐNŐ       
    Ej, fogadj szót, és mit se félj!       
    S ha mégis félnél, hajnalonta       
    nyelj egy kis sót, és hints magadra       
    szentelt vizet is hálaképp,       
    hogy birtoklod férjed szívét!       
    S hozz viaszgyertyát, az sem árt,       
    így nem szenvedsz majd semmi kárt.       
                (mindketten távoznak)       
ÖREG FÉRJ       
    Az asszony korán kelni vágy.       
    Azért nem fogja őt az ágy,       
    mert várja őt a szent kereszt       
    búcsúra. – Megfogadta ezt,       
    mikor betegség kínozott.       
    Így tilalomra semmi ok,       
    csak idejére honn legyen,       
    s várjon az ebéd melegen!       
KERÍTŐNŐ (bejön, és magában beszél)       
    Az istennő majd én leszek.       
    A bokrok mögé rejtezek,       
    hogy elmondhassam nékije,       
    mint kell urával élnie.       
    Ez jó házassághoz vezet,       
    mely nem tűr ellenérveket. –       
    Ott jön a nő, lekushadok,       
    s magamra ágakat rakok,       
    hogy semmiképp se lásson engem,       
    szent szövegemet majd ha zengem.       
               (elrejtőzik)       
FIATALASSZONY (jön, és magában beszél)       
    Magamhoz vettem egy csipet       
    sót meg a kért szenteltvizet.       
    Szentelt gyertya is van zsebemben,       
    hogy ami kell, szép rendbe’ menjen.       
    S égnek áll mégis idefenn       
    minden szál haj a fejemen:       
    félem az istennőt nagyon!       
    Most leteszem áldozatom,       
    s kérem, tanítsa meg, miként       
    győzhetem le a férji kényt;       
    mit kell tennem, hogy emberem       
    mindig szelíd és jó legyen.       
             (ledobja az első tallért, és mondja a varázsszöveget)       
    „Mordizom adta morcibusz       
    vén vagabundusz, morgibusz!       
    Kapsz ám, te rossz mufurcibusz       
    fejedre tőlem, koppibusz!”       
    „Kérlek, Istennőm, tégedet,       
    tedd kezesebbé férjemet!”       
             (földre dobja a három tallért, és az egészet még kétszer megismétli, szövegével együtt.)        
KERÍTŐNŐ (harsány, elváltoztatott hangon)       
    „Három dologra intelek:       
    Tedd, amit férjed mond neked!       
    Mindig időben térj haza,       
    ha elküldött valahova!       
    Hallgass, ha szid, akkor hamar       
    elmúlik rosszkedve s a baj!”       
FIATALASSZONY (összeteszi kezét, meghajol, sarkon fordul, és távozik)      
KERÍTŐNŐ (előmászik, fölszedegeti a tallérokat és magában beszél)       
    Az adományt most fölszedem,       
    ennyi igazán jár nekem. –       
    Hármas szabályom közli itt       
    a jó házasság titkait.       
    Ha eltart, míg az ember él,       
    száz tallérnál is többet ér.       
    Ha mindháromnak megfelel       
    a nő, úgy jámbor férjre lel.       
    Ha nem, úgy házas élete       
    vad pörpatvarral lesz tele.       
              (távozik a színről)       
ÖREG FÉRJ (bejön a színre, és magában beszél)       
    Nőm ma messzire járt nagyon.       
    Máris kérdőre vonhatom. –        
    Ily késve honnan jössz, ugyan?       
FIATALASSZONY       
    Volt egy boldog és szép utam...       
    Ma megtanultam, hogy mi az       
    életre szóló üdv s vigasz       
    neked is, drága emberem.       
ÖREG FÉRJ       
    És kitől? Áruld el nekem!       
FIATALASSZONY       
    Alraun istennő mondta meg,       
    miként vessem le bűnömet;       
    reggel, mielőtt pirkadott.       
ÖREG FÉRJ       
    És mit tanított néked ott?       
FIATALASSZONY       
    Három szabályt, hogy mint lehet       
    békében élnem teveled.       
    Harc köztünk soha ne legyen,       
    ne mondjak ellent semmiben,       
    Óhajod lessem mindenütt,       
    ez vissza biztosan nem üt.       
    Panaszra nem lesz így okod.       
ÖREG FÉRJ       
    És még mi jóra oktatott?       
FIATALASSZONY       
    Hogy ha elküldesz bárhova,       
    siessek időben haza.       
    Ne barangoljak össze-vissza,       
    fecsegni menvén a piacra,       
    s gyanúra adván így okot,       
    hogy szajhálkodni járok ott,       
    noha ez végképpen nem áll.       
ÖREG FÉRJ       
    És mi a harmadik szabály?       
FIATALASSZONY       
    Az, ami legmesszebbre visz:       
    ne szóljak vissza, hogyha szidsz.       
    Ha nem fogadja hangzavar,       
    haragod elmúlik hamar.       
    Így nem következik verés,       
    hozzám jóságos leszel, és       
    mindent betölt a béke, rend.       
ÖREG FÉRJ       
    Jól megtanított, annyi szent!       
    Ha e háromnak megfelelsz,       
    bennem jóságos férjre lelsz.       
    Ha jó vagy, együttműködő,       
    nem dacos, ellenszegülő,       
    és idejében hazajössz,       
    mert házi munkád ösztönöz,       
    hagyod a pletykát, fecsegést,       
    az összes rossz semmittevést,       
    s hallgatsz, ha szidlak mérgesen,       
    bántás nem ér úgy cseppnyi sem,       
    s nem lesz hozzád egy rossz szavam.       
FIATALASSZONY       
    Kedves, szeretett férjuram,       
    eddig nem fogtam fel soha,       
    mi volt valódi végoka,       
    hogy múltad csupa küzdelem.       
    Szembekötősdi folyt velem,       
    hogy benned lássak csak hibát?       
    Hogy ki volt rossz, nem láttam át.       
    Ám most, a három szent szabály       
    a szín valót láttatja már.       
    Szót fogadok majd teneked,        
    hogy hasznos házastárs legyek.       
    Haragod élét tompítom,       
    tudom, így járok jó úton.       
    Így kettőnk közös otthonát       
    béke s barátság hatja át...       
    Ó, ha e titkot minden asszony       
    megtanulná, hogy ne mulasszon!       
    Boldog lenne a házasélet,       
    s durvaságok nem történnének!       
    Egyházközségünk mindenütt       
    megvetné azt, ki nőt megüt:       
    bolond, garázda az, mi más,       
    mikor az asszony nem hibás?       
    Ügyelj, hogy jó társat kaphass       
    házasságodhoz – mond Hans Sachs!