Lászlóffy Csaba prózájának markáns gyűjteménye

Láthatatlan könyvtár

 

Lászlóffy Csaba legújabb kötetéről Kántor Lajos szerint máris lehet tudni, hogy bestseller...

 

A Bestseller avagy a bestia nem alszik című kötet a budapesti Belvárosi Könyvkiadónál jelent meg, és Korpa Tamás értékelése szerint Lászlóffy Csaba prózájának szintézise, markáns gyűjteménye. Szilágyi Júlia irodalomkritikus szerint Lászlóffy Csabának külön helye van irodalomban, amely nem téveszthető össze senki máséval. Jelen kötete annak a gondolatnak a kifejtése, miszerint az író lépjen ki önmagából, ahányszor csak lehet. A kötetbe foglalt írások értéke a nyelvi gazdagság, a lelemény, amelynek  segítségével ismert személyeket, életrajzokat, helyzeteket állít be szokatlan szögből, hihetetlenül tág világot karolva be a saját világába. Ezzel a magatartással is azt példázza, hogy az író nem csak a maga életrajzi idejében él, hanem újraolvassa a történelmet, az irodalmat, és ezzel az olvasó számára is lehetővé teszi az újragondolást. Lászlóffy tovább alakít egy kifinomult formát, amelyben a jellem és a szerep találkozik és válik el egymástól. 

„Az elvarázsolt lét nem készül fel még a rettegésre. Holott mindenbe, mindenkibe beleoltatott a félelem. A halál is fél, elég, ha – emberszememmel – ránézek. Elég, ha megsejtem, hogy utánam pillant. De jaj, midőn közelről visszanéz valakire.
Milyen végtelenül unalmas, mikor mindenre ugyanaz a magyarázat. Amikor a dolgok tisztának látszanak, és nem vársz tőlük semmi meglepőt.
Egy szikrányi fanatizmusra vágytam – elszántságra –, hogy meg tudjam magam védeni a hasonmásommal szemben is, attól, amit már megízleltek, megrágtak. S ha kiköptek, nem gyöngyszem gyanánt, és nem a disznók elé.
A hasonmás létezése kezdetben biztosíték volt a pusztulásom ellen. Kiterjesztette védőszárnyait; mihelyt azonban árnyékba vonta a napot, kénytelen voltam szembeszegülni vele. A legkülönbet akarta bennem elnyomni, kinevetett, kétségbe vonta képességeimet. Felbőszített: Nem fogom ezzel a kísértettel a hátamon leélni egész életemet! (…)
Rozsdás a szeg, amit be kéne verni. Töredezett az oltár. Ne akarjátok nekem bemesélni, hogy Isten műve csupa törmelékből áll. Vagy ilyen kezdetleges.
Mindennek a széle, mindennek a vége (középen csak a megszállotság erejével ható öldöklésvágy). Ennek a nemzedéknek csak ez jutott? Romok, embercsonkok, állatösztön – az üres szemgolyó, ha lát még valamit, azt is csak lőrésen át...”
(Egon Schiele szorongásainak vázlataiból)
 

Kommentek elrejtése, megjelenítése