A kollázs angyala – Kritika Fenyvesi Ottó: Némely részletek című kötetéről (Universitas Szeged Kiadó, 2009.)

Kritika

 A megszólalás helye a periféria. A margón levés nála tudatos választás: „Marginalizálódtam, én az első bácskai vulkanikus villanytelep. A margó a kedvencem. A periféria, a vidék. A couleur lokál. Vonzódom a sárhoz, a porhoz, a felhőkhöz, a nullához.” A társadalmon kívüliséghez kritikus, lázadó hangnem társul. Ehhez felhasználja a könnyűzenét, ezen belül is a punk kultúra áll nagyon közel hozzá. – Torma Orsolya kritikája

 

A kollázs angyala


Kritika Fenyvesi Ottó: Némely részletek című kötetéről

 

(Universitas Szeged Kiadó, 2009.)
 

 

Mikor Fenyvesi Ottó (Koko Kommando, Rudi Radiator, költő-képzőművész) művészetével szembetalálja magát az ember, jobb, ha nem feledkezik meg egy pillanatra sem Jankovics Marcell Küzdők című rövidfilmjéről.

 

 

 

A filmben az alkotó és alkotás kölcsönös küzdelmét láthatjuk és azt, ahogy alkotás végül maga alá gyűri alkotóját. Fenyvesi Ottó munkái is küzdelemre hívják a befogadót, a különbség csak az, hogy a ráfordított energia megtérül.

Fenyvesi Ottó Némely részletek című kötete, ahogy az alcímben is olvasható, feljegyzéseket, cédulákat, bemásolásokat, vizuális fragmentumokat tartalmaz. A kötet egy része a nyomtatás előtt már online olvasható volt Naplórészletek címen. A naplórészletek mellé kollázsok, fényképek, filmajánlók és rövidebb esszék kerültek.

A filmajánló blokk a Tizennyolc éven aluliaknak címet viseli, amely háromszor is visszatér, egyfajta ritmust adva a könyvnek. Egy-egy részletet a Hagakuréból (Szamurájok kódexe) vett idézetek választják el egymástól.  A kötetre végig a vallomásos, személyes hangnem a jellemző, de olyan speciális módon, ahogy ez Fenyvesi költészetében és képzőművészetében már korábban is megmutatkozott.

Először is pár szóban a Vajdaságból hazánkba települt író, Fenyvesi Ottó művészetének sajátosságairól. Végel László tanulmányában a költő egyik verse kapcsán a következő Fenyvesi-jellegzetességekre hívja fel a figyelmet: „a beatversek hullámzásával építkezve szódarálót teremt, amelyben a hagyományos kultúra életérzésrendje őrlődik." (1)  Egy másik nagyon fontos szövegsajátosság, hogy a „kollázs technika elvei alapján épülnek fel a versek. Közismert nyelvi kliséket, jelmondatokat szerel szét, alakít át, vagy új kontextusba helyezi őket.” (2) A versekre jellemző a szövegvilágban fellelhető eszközbőség, a technika vívmányai sorjáznak megállíthatatlanul egymás után az alkotásokban. Fenyvesi Ottó életművében, mind az irodalomban, mind a képzőművészetben a művészit és a hétköznapit rendezi egységbe, ehhez használja a kollázs technikát.

A napló 1991-ben kezdődik, mikor a költő szülőföldjéről Veszprémbe kényszerül, és 2007-ben ér véget. A központi motívumok: mit jelent margón lenni, káosz, nomádság, barbárság, játék, jelen-múlt folyamatos szembeállítása, elvágyódás a valóságból, kérdések, amiket önmagunknak kell feltennünk. Ezek a motívumok segítenek a Fenyvesi művészetében való eligazodásban.

A megszólalás helye a periféria. A margón levés nála tudatos választás: „Marginalizálódtam, én az első bácskai vulkanikus villanytelep. A margó a kedvencem. A periféria, a vidék. A couleur lokál. Vonzódom a sárhoz, a porhoz, a felhőkhöz, a nullához.” A társadalmon kívüliséghez kritikus, lázadó hangnem társul. Ehhez felhasználja a könnyűzenét, ezen belül is a punk kultúra áll nagyon közel hozzá. (Emellett a Fenyvesi-alkotásokban nagyon fontos szerepet játszik a jazz improvizációs technikája miatt, továbbá a beatzene is jelentős hatást gyakorolt rá.) Írásában a jelen és múlt szembeállításával rámutat, hogy mennyire megváltozott a művészet státusza a kultúrában, és mennyire megváltozott az ember helyzete a civilizációban. A hangnem is idomul ehhez a marginalizálódott pozícióhoz.

A „Fenyvesi-művészet” jellegzetessége az úgynevezett barbárság. A Némely részletek segítségül hív egy Sziveri János-idézetet, és a következőképpen magyarázza ezt: „A magyar irodalom túlságosan lágy és puhány,  kifinomult és álszent; nem szereti a forrásvizek barbárságát. «Az a barbárság amiről én beszélek, nemcsak a táj barbársága, hanem az én barbárságom is. Nem minden szempontból negatív előjelű nálam ez a fogalom. Sőt…[…] célom szerint valami eredendőséget akar szembeállítani a burjánzó rokokóval […] csakúgy, mint a szintén üresen kongó nemzetieskedő patetikával.(Sziveri János)»”.

Ehhez kapcsolható a nomádság fogalma. A nomád, aki képes alternatívát találni, aki nem vergődik a hatalom hálójában, aki a rendszer kritikusa. Fenyvesinél egyszerre van jelen tehát a hagyomány tisztelete és a lázadó hangon mindig újítani akaró szándék.

A könyvben meghatározó szerep jut a történelemnek is, a részletekből kirajzolódik a vajdasági szellemi élet, ami táptalaj, ösztönző erő lehetett a szerzőnek is. Lehetőséget nyújtott a több kultúrával való érintkezésre; kreatív erő, ami a fejlődést nagyban segíthette. Emberek, sorsok, történetek, háborúk szövik át a könyvet, ezzel egyfajta történelmi kollázst hozva létre.

A személyesség a naplóforma miatt egyértelmű. Egy speciális együttható alakul ki így: a vallomásosság, emlékezés, a dokumentációs pontosság, szubkulturális/kulturális utalások kerülnek egymás mellé. A személyesség montázsának egységességét kollázsszerű kilépésekkel töri meg.

Mindezt tovább fokozzák a Fenyvesi-féle szövegkezelési technikák. Ezek a sötét tónusú képek a kimunkálttól a nyersesség felé mozdulnak el, a rendezettebbtől a káosz irányába. A könyv szerkezetét vizsgálva rögtön azt a megállapítást tehetjük, hogy különböző szubkultúrákból ragad ki részleteket, ezen kívül hangsúlyos helyen szerepelnek a technika vívmányai és a civilizáció. Ezeknek az alkotásoknak fontos összetevője még a mindennapi élet. Újságkivágások tömkelegét találhatjuk a képekben, így a populáris kultúra szerves részét képezi kollázsainak. De nem egyszerűen csak arról van szó, hogy rámutat a világban történt eseményekre, a technika beiramlására, a civilizáció fájdalmas, bizarr, nevetséges következményeire. És nem is csak arról, hogy az események végtelen számú kombinációjával végtelen számú értelmezés jöhet létre. Kollázsainak és egyben a Némely részletek kötetének jelentőségét Csányi Erzsébetre támaszkodva a következőkben látom: „Emlékezni annyi, mint tudni, helyre rakni, eligazodni. Öntudatra ébredni, önazonosságra lelni, létre kelni a semmiből, eszmélkedni, mondhatnánk: úszni az archetípusok felé.” (3) Tehát a „Fenyvesi-művészet” nem pusztán a világ dolgainak a megismétlése, hanem önmaga felépítése is emlékek által, ismétlés által, úgy mint a nyugati kultúrának, a bácskai világnak (ezzel együtt a délvidéki kultúrának), a populáris regiszternek, a könnyűzenének (azon belül is a punknak), a technikának, a civilizáció és a történelem különböző mozzanatainak folytonos visszatérése.

Ennek a személyességnek a hangneme azonban időnként tanító, bölcselkedő lesz. Így a naplórészletek általános igazságok kimondására is alkalmassá válnak: „Az ember össze van zárva kérdéseivel, dilemmáival. Korának, fajtájának, környezetének a gyermeke, de ez csak olyan feltételes változó, mint a körülötte változó szobák, mert a feltétlen változó az a néhány kérdés, amellyel az ember élethossziglan bajlódik, amit Istenhez, a csendhez vagy önnön tanácstalanságához intéz. Kérdések, dilemmák, melyek nem tudnak igazán megszabadulni attól a földrajzi középponttól sem, amely a szerző lakcímeivel azonos.”

A Némely részletek című kötetben egy nagyon sokszínű világ bontakozik ki előttünk, és eközben a fülszöveg „kapirgáló angyala” minden kincset előás, ami életében, művészetében megtalálható.

 

Fenyvesi Ottó

Torma Orsolya

 

Jegyzetek:

1. Végel László: Szövegleltár és közérzetnyitás, Fenyvesi Ottó Poetica licentia című verséről, in: (Sub)cultura interrupta, Töredékek a nagy buli után, Vár Ucca Tizenhét könyvek, Veszprém, 1997, szerkesztette: Géczi János 18 – 19.

2. Utasi Csaba: Túl a naivitáson, in: (Sub)cultura interrupta, 22.

 3. Csányi Erzsébet: Az emlékezet selyemszála, (Karcolat Fenyvesi Ottó költészetéről), in: Üzenet, 2002/tavasz, XXXII. évfolyam, 218.

 

Kommentek elrejtése, megjelenítése