Horger Antal
Onagy Zoltán, v, 05/29/2011 - 05:13
Előbb azonban rövid zárójeles, bizonyíték nélküli utalás: néhány éve olvasom egy melegoldalon (forrás nincs), kibontva, tételesen bizonyítva, hogy dr. prof. Horger a fiúkat szerette, azért nősül csak ötven környékén. És hogy a József Attilával való összetűzése nem a Nincsen apám megjelentére datálható, hanem a sokadik alkalomra, amikor a kellemes küllemű JA szívtelenül elugrott a rágerjedő professzor elől.
Horger Antal
Nyelvész, a Horger-törvény, a két nyílt szótagos tendencia névre hallgató törvény megalkotója. A jelenség abból áll, hogy az olyan, három vagy több szótagú szavakban, amelyeknek az 
első és a második szótagjuk nyílt magánhangzóra végződik, az utóbbinak hajlamos kiesni a magánhangzója, de csak akkor, ha rövid. A magyar szavak mind tőhangsúlyosak, ezért ez a második magánhangzó értelemszerűen hangsúlytalan. Horger egyik nyelvészeti tananyaggá vált példája az először 1366-ban adatolt málna, amely az átadó szláv nyelvekben malina volt, máig az. A malina megfelel az összes ismérvnek: három szótagból áll, az első kettő nyílt, a második magánhangzója rövid. Horger másik ismert példája a szintén szláv palica, amelyből 1452-ben pálca lett.
első és a második szótagjuk nyílt magánhangzóra végződik, az utóbbinak hajlamos kiesni a magánhangzója, de csak akkor, ha rövid. A magyar szavak mind tőhangsúlyosak, ezért ez a második magánhangzó értelemszerűen hangsúlytalan. Horger egyik nyelvészeti tananyaggá vált példája az először 1366-ban adatolt málna, amely az átadó szláv nyelvekben malina volt, máig az. A malina megfelel az összes ismérvnek: három szótagból áll, az első kettő nyílt, a második magánhangzója rövid. Horger másik ismert példája a szintén szláv palica, amelyből 1452-ben pálca lett. Nyelvész, akit az tesz hírhedetté, hogy József Attila megénekli eltanácsolása történetét a Születésnapomra című versben. Aligha találunk még egy nyelvészprofesszor, akit annyira "megvetett" volna egy JA-fan generáció, mint szegény Horgert. Pedig – ismerve a költészet és az oktatás egymást romboló természetét – talán szerencséje volt József Attilának, hogy „eltanácsol”-ja az egyetemről egy vers miatt.
Az egyik tanú szerint a következőképpen történt az eset, amellyel Horger másfél perc alatt különös konzervatív szimbólumot csinált magából, és úgy ragadt fel az irodalom falára, mint a zsidótemplomban az utálatoskép:
„Kérem, József úr – mondja Horger –, ön egy verset írt a Szeged múlt vasárnapi számába. Többek között azt írta, hogy nincs istene, se hazája. És hogy ha kell, eladja magát és embert öl… középiskolai tanár ilyen felfogással nem lehet, ilyenre nem lehet oktatni a magyar ifjúságot. Ön elvégezheti a bölcsészeti tanulmányokat, de tanári oklevelet, míg én itt leszek, nem fog kapni. – De professzor úr, mikor én ezt a verset írtam, már három napja nem ett…
– Kérem (ezt a kérem-et igen élesen dobta közbe, elvágva Attila szavát), a verse megjelent. Csak ennyit akartam önnel közölni.”
Ezzel prof. Horger megszűnik prof. Horger nyelvtudósnak lenni. De még nem tudja. Hogy a dolog mennyire nem egyszerű, az élet mennyire bonyolult képletekkel száll be az irodalomba, kiderül a következő rövidke részletből. (Előbb azonban rövid zárójeles, bizonyíték nélküli utalás: néhány éve olvastam egy melegoldalon, kibontva, tételesen bizonyítva, hogy dr. prof. Horger a fiúkat szerette, azért nem nősült csak ötven környékén. És hogy a József Attilával való összetűzése nem a Nincsen apám megjelentére datálható, hanem a sokadik alkalomra, amikor JA szívtelenül elugrott a rágerjedő professzor elől.)
A következőkben néhány részlet a Pesti Napló 1924. január 29-én megjelent cikkéből.
„A bíróság [...] ott kezdte meg a méltóságos asszony ügyének tárgyalását, az asszonyét, aki másfél esztendeje fegyvert fogott férjeurára, az egyetemi professzorra, a Browning egyik golyója a kályhába szaladt, a másik karján találta a tanárt…Az ötvenesztendős, hidegarcú Horger Antal férfiúi lelke legaljáról dübörögtek elő a szavak, amikor így beszélt: tudtam, hogy nem, egyáltalán nem szeret, szeretetlen volt mindig hozzám.
Az asszony, a másodszor férjhez ment, előkelő famíliából származó, harminc-egynehány esztendős asszony fekete bársonykalapján meg szörnyű táncot járnak a tolldíszek, amikor így beszél: az első házasságomban legalább társam volt a férjem és eltartóm, kenyéradóm. Horger azonban se társam nem volt az életben, se nem tartott el engem. Már az első időben elhidegült a viszony közöttünk. Oly furcsa szokásai voltak, hogy bár tizenkét éve asszony vagyok, nem tudtam megszokni őket. Örültem, hogy szétválasztott bennünket a sors. Akkor aztán Horger szörnyűséges dolgokat kezdett rólam híresztelni. Többek között azt, hogy az ő holmiját elloptam.
A férj egyes dolgok hiánya miatt, amelyekről azt állította felesége, hogy ellopták, feljelentést tett. És itt bekapcsolódott a harmadik, egy fogtechnikus személyében, akinél a detektívek a tanár úr ágyneműjét megtalálták: az »úrfi«, ahogy a professzor fekete keserűséggel emlegette vallomásában.
Egy nap váratlanul hazatoppan a férj öccse kíséretében, konstatálja »az úrfi« jelenlétét. Most már végleg szakítani akar.
November 15-én felmegy laboránsával holmijáért. Szépszóval akart eligazítani mindent. De a végzet ott ült a pamlagon heverő asszony lábánál. A méltóságos asszony idegesen fogadja a látogatást.
– Volt arca a történtek után feljönni? – hangzik a köszöntést viszonzó szava. Szóváltás kezdődik. Csodálkozva hallgatja a nappaliban várakozó laboráns a méltóságosék beszédét, csak akkor lép be a hálóba, amikor egy csattanást, majd utána rémes sikongatást hall.
– Az asszony lánya is ott van a hálóban, a kis színésznő, a tizenhét esztendős Siklóssy Janka. – Az éles szóváltásban Horger nagyon csúnya szavakkal illette anyut. Erre anyu pofon ütötte a Horgert.
– Az arcába vágtam – szólt az asszony vallomása. Erre megragadott, fejbevágott, levágott a díványra, a hajamat tépte, fojtogatott. Közben az egyik ujjamat csontig megharapta.
– Ha szent ember lennék, übermensch, akkor talán nem tettem volna meg, de amikor arcon vágott, bizony belékaptam – vette fel írásban a jegyző a jelenetről a tanár úr vallomását.
A fehérneműszekrényben évek óta őrzött töltött Browning pisztoly az asszony kezébe került.
Csak asszony tud úgy sírni, mentegetőzni, ahogy a tanárné zokogta:
– Nem akartam. Nem tudom, hogyan történt. Azt se tudtam, mit kell meghúzni, csak eldurrant a pisztoly."
Az eseményekhez nem szükséges kommentár, a történet magáért beszél. De a házasságban "furcsa szokás"-on érdemes eltűnődni. Ugyan mi a csuda lehetett.
Onagy Zoltán
Horger Antal, Lugos, 1872. május 28. – Budapest, 1946. április 14., nyelvész, egyetemi tanár.
Kapcsolódó:
Születésnapomra
Harminckét éves lettem én --
meglepetés e költemény
csecse
becse:
ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.
Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!
Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.
De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.
Intelme gyorsan, nyersen ért
a "Nincsen apám" versemért,
a hont
kivont
szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:
"Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén" --
gagyog
s ragyog.
Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj --
Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!
(1937. április 11.)
Ha örül Horger Antal úr... :)
Ha örül Horger Antal úr... :)
horger
A Kritika című folyóirat - vajon él-e még? - hosszan foglalkozott a József Attila-esettel jó harminc éve, Horger 1940 körüli visszaemlékezése alapján. Ebből az derült ki, hogy Horger nem olvasta a verset, csak egy ismerősétől értesült róla, konkrétan az idézett szavakról. Na most, nem az egyetemről rugta ki József Attilát. Azt mondta, hogy megakadályozza a felvételét a tanárképzőre. Erkölcsi okokból. De például szabadfoglalkozású irodalomtörténész, akár egyetemi magántanár lehetett volna. Tudniillik a bölcsészszakok mellett külön volt egy tanárképző folyamat is, ami nem volt kötelező. Apám 1930 körül Pécsett latinból és történelemből is szerzett bölcsészdiplomát, de "csak" németből és magyarból vette fel a tanárképzőt is.
Persze, Makai, a sógor nyilván úgy vállalta volna József Attila kitaníttatását, hogy tanári diplomát, vagyis viszonylag biztos kenyeret is szerez magának.
medve 1942-nek
A Kritika c. folyóirat (istenkének hála) még él. És ajánlom mindenki figyelmébe például a márciusi számot, benne Csató Katalin cikkét. Igaz, nem József Attiláról írt, még csak nem is Horger Antalról :)))
bulvári filozás
Egy ideje minden nap megnézem, mit tesz fel Onagy. Tény, hogy csípem a stílusát, viszont a témán már én is elkezdtem filozni, hogy tulajdonképpen van-e értelme irodalmi bulvárra fecsérelni az időt? Kicsit olyan, mint amikor saját ismerőseimet böngészem az iwiw-en (facebook, mindegy).. Lám, ezek is külön vannak már, lám az illető ismerős érdeklődési köre: nők + férfiak is. Én mire megyek ezzel az egésszel?
Kicsit én is úgy érzem, hogy talán inkább kellene magukra a művekre koncentrálni.
Onagy is megjegyzi, nincs bizonyíték, hogy "a kellemes küllemű JA szívtelenül elugrott a rágerjedő professzor elől". Szóval, mi találtuk ki. Ennek is mi értelme van? Inkább hoznánk létre valami valóban alkotás-szerűt.
Fizetésemelést Onagynak!
Onagynak
Nem tudom Böszörményi cimét... Fizetésemelést kérnék Onagy számára...
Horger-törvény
A két nyílt szótagos tendencia (alias Horger-törvény)kimondja, hogy a magyar nyelv fejlődésében az idegen nyelvekből honosodott jövevényszavak estében az egymás mellett álló két nyílt szótag egyike jellemzően törlődött. Így lett a malinából málna, a palicából pálca, stb.
A prof. meglátása zseniális, akár buzi volt, akár nem (gyaníthatóan az volt). De ki az a József Attila?
elegem
XXXXXXX
Neked meg nincs jobb dolgod,
Neked meg nincs jobb dolgod, mint pletykákat terjeszteni egy elhunyt tudósról, te senkiházi firkász? Semmi nem bizonyítja a képzelgéseidet. Persze lehet, hogy te is csak azért írod, mert rád kattant egy tanár gyerekkorodban és most gyűlölöd mindet.
hát nem volt szent
vendég, itt nem szokás az alpári megnyilvánulás. Nem mintha tematizálni akarnám a beszélgetést, csak megkérdezem: miért a post írójával van bajod? Az irodalomtörténésznek az a dolga, hogy felkutat minden forrást, amit tud, majd azt közreadja. Ha pozitív, ha negatív.
Az ujjából szopta, te okostojás? Nem, hanem IDÉZETT,egy korabeli lapból. Horger buzeráns volt, és nagyon is jól sejthető, mi volt az a furcsa szokása a házaséletben.
Továbbá kitűnő nyelvész volt, és jó oktató.
Ilyen az élet pajtás.Kevés a tökéletes ember.
Elképesztőnek találom
Elképesztőnek találom ezeket az alpári megnyilvánulásokat. Azt gondolnám, értelmes ember nem alacsonyodik le idáig.
Hmmm
Az egész cikk alpári. Sőt, Onagy reagálásai mindig is azok voltak. Lényegéből fakad. Az meg, hogy melegek weblapjait olvassa, mindent megmagyaráz.
Marikának, szőkének
Tudod, kedves, ahhoz, hogy lássunk, s lehetőleg jobban, mindent olvasni kell. Ilyet is, olyat is. Ellenkező esetben úgy maradunk, mint te...
szőkénk
Ugyebár aranyom, szőke vagy? Aranyszőke, festett pillákkal, nagy szívvel és mogyorószem nagyságú agyacskával?
Nem néznéd meg, honnan idézett az író? 1924-es az idézet, a Pesti Naplóból. De, hogy ne fájjon a szíved, és ha Onagyz megengedi, szegediként megkapod itt az egész borsos történetet.
Szegénykém, milyen szellemi képességeid lehetnek, ha azt képzeled, hogy 1924-ben homoszexuális web lapok léteztek...
Akkor járt a Fasoriba Neumann János :-)))
Fulladjon meg Horger Antal lehetőleg máma még
Mi az alpári a cikkben? (Ha jól értem az előző hozzászóló, esszus a legelső komment primitívségét nevezte alpárinak.) Hogy nem azt szajkózza, amit a középiskolában. Hogy a híres nyelvész esendő emberi oldalát mutatja? Horgert sem kellett félteni, ha ütni kellett/lehetett a családtagokat. http://www.sk-szeged.hu/statikus_html/kiallitas/jozsefattila/szeged_24ja... Lehet, hogy a szerkesztőnek türelmesnek illik lennie elvileg mindig, de ha már a századik olvasó ért félre valamit figyelmetlenségből avagy szándékos rosszindulattal, és pocskondiáz, akkor ne várja el senki, hogy a megtámadott ne néhány egyszerű mondattal irányítsa el a névtelenül mocskolódót. Ha egy irodalmi adalékot melegoldalon lehet megtalálni, oda lép át a Google-ból mindenki.