Miért rajzol az író?
A FUGA Építészeti Központban megnyílt a „Névelő növények" című kiállítás, mely Arany Jánostól Tóth Krisztináig klasszikus és kortárs írók rajzait vonultatja fel művészi és újszerű installáció segítségével. Képes beszámoló a megnyitóról.
Miért rajzol az író?
A FUGA hátsó termébe belépve, a reflektorokkal visszafogottan megvilágított félhomályban óriási szalagfüggöny látványa fogadja a megnyitóra érkezőket, közelebb lépve azonban kiderül, hogy a „függöny” lamellái valójában egy könyv önállóan lengő lapjai: a hófehér pauszok közt lapozgatva tárultak fel a magyar irodalom alkotóinak grafikái. A lapokra a rajzok és a hozzájuk tartozó idézetek digitális nyomatokként kerültek fel, a grafikák többsége eddig ismeretlen volt az olvasóközönségnek.
Képolvasók
Miért rajzol az író? – tehetnénk fel a kérdést, ahogy böngészünk Németh László étlapra firkált ábráitól Weöres Sándor remekbe szabott térképrajzán át Háy János kedves ördögfigurájáig, és mire a karizmokat megdolgoztató lapozgatás végére érünk, meg is találjuk a választ: az író, ha szavakkal, ha vonalakkal, mindig ábrázol: akár a láthatót, akár a kimondhatatlant. És olykor a mondatai – verssorai – közé szúrja be az ábrát, a skiccet, a firkát, a művészi grafikát: illusztrál, árnyal, odabök, tréfál vagy kirajzolja magából a világot.
Oláh Gábor rajza és írása előtt
A jó író képíró is: a toll és a papír találkozásából a betűkön túl mindig előgomolyog valami más is. Egy rajzocska olykor többet elmond száz sornál. A kiállításon a sok-sok rajz együtt, a közös óriáskönyvben úgy szólaltatja meg a magyar irodalom klasszikusait és kortársait, mintha egy szimfonikus zenekar csodálatos kakofóniába olvadó összjátéka csendülne fel. Talán nem is véletlenül olvassa fel Bartis Attila a megnyitón Az orvosok zenekara című elbeszélését, habár azt ő sem tudta előre, hogy Rákóczi Anna és Petrovics Anna fuvolajátéka után következik majd, akik a jelen lévő Sári József zeneszerő szerzeményeiből adtak elő.
Fuvolán Sári József darabjai szólaltak meg
Az 1973-ban, a Maros áradásakor fellépő vízhiány idején játszódó Bartis-novella főhőse a csellózó doktor, aki egy különös zenekarban bontakoztatja ki tehetségét, orvostól meglepő módon. Semmi sem szokatlan, amit ember művészetként cselekszik, töprengünk el a történetet hallgatva és a rajzokat lapozgatva – olvasva a lapok között. Az író azért rajzol, amiért ír: hogy jelt hagyjon a papíron, önmaga lenyomatát. Örökre, vagy legalább addig, míg el nem maszatolódik a grafit, el nem halványul a tinta.
Bartis Attila
Weöres "Sanyi"
A lapok mögött
Macskák nélkül Weörest el sem lehet képzelni
Megszólaltak a képek
"Budapesti diák-ősfoglalkozások" – Tóth Árpád
Képolvasók 2.
"Valódi ördög álruhában" – Háy János
Rejtett üzenet
Sarkadi Imre rajza
Képolvasók 3.
Egy "nagyon ideális önarckép" – Juhász Ferenc
Nagy Endre, a víg zsáner mestere
Az ifjú Karinthy önarcképe
Képolvasók 4.
Egy bozontos fő Arany Jánostól
Képolvasók 5.
Csinszka idillje
Arcélek – ceruzával Kazinczy Ferencé