Végső beolvasás Újvidéken

HELYSZÍNI TUDÓSÍTÁS

Az Olvass be! című vajdasági kritikustusa utolsó állomásán jártunk, ahol a szervezők a szerzőket szembesítették az őket pontozó ítészekkel.

Végső beolvasás Újvidéken

2013. május 27-én az újvidéki Forum-házban tartották a Fiatal Írók Szövetsége  szervezte Olvass be! vajdasági kritikustusa második évadának szembesítését. (A sorozat egy-egy állomásáról az Irodalmi Jelen is beszámolt.) Az öt, korábban egyenként, most pedig együttesen „terítékre kerülő” fiatal szerző – Bencsik Orsolya, Benedek Miklós, Barlog Károly, Molnár Illés, T. Kiss Tamás – közül három volt jelen; Bencsik, az Akció van! című kisprózakötet és Molnár, a Hüllők és Izzók verseskönyv szerzője igazoltan hiányzott. Az est célja az volt, hogy a korábban távollétükben megidézett szerzők most maguk is részesei legyenek a műveikről folyó párbeszédnek, reagáljanak az eddig elhangzottakra.

Beolvasókör (Patócs László, Benedek Miklós, Barlog Károly, T. Kiss Tamás és Berényi Emőke)

Berényi Emőke és Patócs László moderálták a kritikai visszavágót, amely nem teremtett ugyan feszült helyzeteket, de végig lényegre törő maradt a fiatal irodalmárok minimalista, ám pontos beszédmódjának köszönhetően. A vitaindító kérdésre, hogy egy nemzedék tagjainak tekintik-e magukat, óvatosan válaszoltak a szerzők. Az utókor vagy a kívülállók tiszte ezt eldönteni – jegyezték meg.

Berényi Emőke – Szarvas Melinda egyik kritikájára hivatkozva – a délszláv háború utáni első generációs szerzőkként emlegette a megjelent fiatal írókat. T. Kiss Tamás, A tükörtestvér című regény szerzője elmondása szerint nem nyúl vissza a Jugoszlávia-lét témájához, az aktuális és közvetlen hatásokat írja ki magából. A Nem indul hajó című verseskötet szerzője, Benedek Miklós sem érzi magáénak ezt a mítoszt, míg Barlog Károly számára olvasmányélményekre korlátozódva jelenik meg a posztjugoszláv életérzés. Tárgyalt könyve, a Maxim a fiatal kritikusok szerint másfeledik kötetként értelmezhető, ahogy a többieké sem tipikus első könyv.

T. Kiss Tamás

Egyiküket sem foglalkoztatta a kritikusoknak való megfelelés, sem az első kötetekkel szembeni elvárás, így ez a téma hamar kimerült. Barlog azonban némileg kivételnek számít, ő ugyanis a József Attila Körtől és FISZ-től kapott megbízások miatt az utóbbi időben több első kötetről írt kritikát. Kiss főleg a testvérgenerációról beszélt, arról, hogy a kortársaitól igyekszik tanulni, például az Akkezdet Phiai underground hip-hop duó volt rá fontos hatással. Benedek Miklóst pedig Berényi Emőke ébresztette rá, hogy a kötete címében szereplő, Domonkos Istvántól származó idézet vagy a Podolszki Józsefnek szentelt versciklus kézenfekvő bizonyítéka az apa-motívumnak, leginkább olyan apáénak, akitől tanulunk csak, de nem utánozzuk, nem fetisizáljuk a tetteit, alkotásait. Megállapították azt is, hogy a Nem indul hajóban a nyelvhasználat egyszerűségre törekszik, akárcsak Benedek minden megnyilvánulása az életben.

T. Kiss, mint mondta, olyan művet írt, amilyet olvasni szeret, és a vajdasági magyar irodalom nyelve sok mindent elbír, tehát a szerb kifejezések használata színesíti a stílust. Ő maga rendszeresen operál ezzel a helyi, de a szegedi szlenget is alkalmazó regényében, amelynek találó nyelvezetét Végel László Egy makró emlékiratai című könyvével rokonítja a kritika. A fiatal szerző szerint mindkettejüknek sikerülhetett megragadni egy generáció nyelvét, hangulatát, innen lehet a hasonlóság. Ugyanis a Végel-könyvet elmondása szerint nem ismeri.

Barlog Károly ezzel szemben az előző századok magyar irodalmával érez rokonságot, név szerint Pázmányt és Krúdyt emelte ki. Leginkább a nők (neje és egyik kritikusa, Berényi Emőke) vetették szemére az archaizált nyelv túlzott használatát, sok nála például a ,,midőn”.

Berényi Emőke

A korábbi Olvass be! állomásokon elhangzott kritikára mindhárman az építő jelleget figyelembe véve reagáltak. Benedek elmondta, hogy Orcsik Roland véleménye nyomán állította össze kéziratát. T. Kiss is jóban van önmagával és a róla alkotott véleményekkel, mindössze a posztkamaszos skatulyából szeretne kibújni végre, legújabb szövegei erre tesznek kísérletet. A felolvasási részben egy ilyen skatulyabontogató írást olvasott fel, amely a Sikoly irodalmi és művészeti folyóirat tavalyi, fa tematikájú számában jelent meg Varjak vitték el címmel:

,,Ha tényleg őszintén vágysz a megvilágosodásra , akkor nincs más dolgod, mint kiüríteni az elmédet, és elfogadni azt, hogy nem táplálhatsz hiú ábrándokat. Reményekre, elvárásokra és álmokra többé nem lesz szükséged. Légy olyan, akár a korhadt farönk. Amely békés és teljes mértékben cél nélküli.”

Barlog Károly is egy tőle szokatlan hangvételű szöveggel rukkolt elő, szintén Orcsik-hatásra, aki sokáig hiányolta a szerzőnél a következő hangot:

,,Na most akkor dugunk vagy okoskodsz? Kérdezett vissza Szuzi, és közben már a cipzárammal bajlódott. Mondtam of course és néztem, ahogy eltűnik a farkam a szájában. Az első percben bosszantott, hogy belém fojtja a szót, mindig is rühelltem azt, ha egy történet félbeszakad, de inkább hallgattam, figyeltem Szuzit, ahogy lassan kibújik gönceiből, és miközben szemrevételeztem meztelen testének tökéletességét Montaigne egyik gondolata motoszkált a fejemben: »A szerelemben, ahol olyan nagy szerepe van a látásnak, tapintásnak a szellem bájai nélkül még csak megyünk valamire, de a testi bájak nélkül bizony semmire.«”

Benedek Miklós egy januári szövegét (Varázslók a kék buszon) hozta el, kérve a közönséget, hogy képzeljen el hozzá gitárkíséretet:

,,A kék busz itt járt a kilencvenes évek legelején. Akkor egy kislányt vitt el, mindenki azt hitte, hogy egy autó ütötte el, de én láttam a kék buszt, ahogy megállt a lány mellett, és valami ismeretlen erő magába szippantotta a törékeny testet... Apa, ha nagy leszek, a varázslókat az autók elé kell löknöm?”

Az Olvass be! történetében bevett szokás a pontozás, ebből a szerzők sem maradtak ki. Természetesen nem saját műveikről kérdezték őket, hanem életük kilenc pontot érdemlő könyvéről. Barlog és T. Kiss Cserna-Szabó Fél négy és Szíved helyén épül már a Halálcsillag című könyvét említette ennek kapcsán, de a Maxim szerzőjénél Szálinger Balázs Köztársasága is ebbe a kategóriába tartozik. Benedek a Fövenyórára adta voksát, illetve Hrabaltól bármire.

Végül pedig az olvasók is kérdezhettek a szerzőktől, így az est és a sorozat végére kialakult az ideális szerző-kritikus-olvasó hármasság.

Lennert Móger Tímea