Líra

Költészet

Állapotváltozások − Részletek Rakovszky Zsuzsa verses regényéből

Nézd túl közelről, és eltűnik a világ,
nézd messziről: eső-csíkozta ablak.
Ne is reménykedj, hogy mögéje látsz,
csak téged tükröz vissza önmagadnak!
Percenként változó felhőalakzat,
te látsz belé tevét vagy madarat.
Csupasz tény nincs: hogy mit tartasz igaznak,
azon múlik, hogy ki vagy te magad.

Célia dala, avagy a regényalak életre kel egy versben – Varga Melinda verse

A vers pontos időtér-kronométer,
fájdalmak foszló vásznát szövő rokka,
zsebtükör, melyből visszanéz
ijesztő macskamaszkom.

A szél kifújta belőlünk az emberséget – Marton-Ady Edina versei

dühöm meztelen,
a fekete kalapot viselem.
hideg melleim közt
elfolyt eső

Rozsda-fegyenc – Bartha Orsolya versei a Debütben

A rozsdakőn érkező
réztest-fegyenc
meghívót küld
a délutáni fonóba,
dallamot szed rokkáján,
majd vasra veri a szemeket.

VersTörténés

Mikor az emlékek ismét valók – Keszthelyi Rezső versei

fényföld fájdalom ez itten,
mikor álmodom:
sose születtem.

Németh András: Angyalmás

Mintha volna erő a szárnyában
szétlebbenteni a szélcsendet

VersTörténés – Jász Attila: Átiratok. Herm&Co

Egy nap, amikor elég öreg leszek hozzá,
hogy ne csak a verseimből, az életemből is
papírhajót hajtogassak, kék hegyek alatt,
borgőzösen, magamhoz ölelem a holdat

Szőke Imre Mátyás: Selfie (6) – Ragyogó idők

Rövidnadrágban és papucsban indultam Csepelre, mintha a szomszéd utcába mennék. Leszartam, hogy nem elég szép a lábam.

Oldalak

Verstörténés

GÉCZI JÁNOS: Ősz vagy Júlia – HAJNALI ÉGEN HAIKU

 
VERSTÖRTÉNÉS

a folt a szóban
a meggyen a versen az
ingem fehérén

ŐSZ VAGY JÚLIA – Géczi János versciklusa (1)

 VERSTÖRTÉNÉS

a reggeli tó párája elborítja a kertet fakó s riadt
napfényvirágok botladoznak a parton
letört dióág riadtan ver a szívem korhad az idő

NYUGODT GYANÚ – Jónás Tamás versei

 
 
VERSTÖRTÉNÉS

Ébrenlét az ember, mondom, vagy porig álom.

VERSTÖRTÉNÉS 2011.06.09 - Zalán Tibor, Acsai Roland, Payer Imre

Ő, a kalóznak kényszerült lovag,
még mindig a buszmegállóban
álldogál. Figyel. Várakozik.
Ha szétvetett lábakkal, feszes derékkal
feltekint a reggeli  égre,
az éjszakait is látja.
(Payer Imre)

ÁTIRATOK – Kalász Márton és Zalán Tibor versei

Mélyen lélekalkatnak fájva mik vonulnak –
nem könnyét forgatod
(Kalász Márton)

a madár meghalt
fodrán tenger Tenger fodrán
(Zalán Tibor)

VERSTÖRTÉNÉS 2010.11.20 - LACKFI JÁNOS: EMBERSZABÁS

Hogy kerül a cipőm az asztalodra?
Fogalmam sincs, de figyelj, öreg,
dobj meg egy cigivel, hálám sírig üldöz!
Maradok nálatok vacsorázni, ne szabadkozz,
hogy semmivel nem készültetek, momentán
egy huncut vasam sincs kajára,
úgyhogy, nézzük a hűtőt, no csak, spagetti,
sajtok, felvágott, ez mind jöhet!

KERECSENSÓLYOM VERSKAMERA – Acsai Roland versciklusa (2)

VERSTÖRTÉNÉS

Most már semmi sincs köztük
És a világ között – hozzáköti
Őket az örökös éhség.

A MŰ VALÓDI – Debreczeny György versei

 VERSTÖRTÉNÉS

időt töltünk az időtlenség poharába
zölden fluoreszkáló fehéregerek
belemosolyognak a térfigyelő
kamerákba