Líra

Költészet

Hideg űr csendje zárja szemhéjadat – Molnár Nikolett versei

Úgy tartják, az óceánnak nincsenek emlékei,
erre gondolok, míg újraindítom a mosógépet,
és addig figyelem a víz forgását az üres dobban,
míg végül maga alá temet a homokos part

Harkályváros – Simon Adri versei

Hirtelenfiatal,
tekintete, akár a víz, metszett ívű
koponyáján finom pihék: a leukémiások
kopaszsága.

Életem az utca túloldalán – Pál Dániel Levente versei

kéményseprő lett nem jogász
mit sem sejtve fütyörészett
én pedig hálát adtam az égnek
hogy ma szép idő van
és a kertben lehetek
és hogy az ápolók ma reggel
a gombos kényszerzubbonyba
öltöztettek fel

A versírás tétje – Vörös István – A hónap alkotója

Az emberek a mulandóságra tippelnek,
mint megbízhatóra a törvények közül.
A múlt sok rétege biztos nincsen meg,
és még az eljövendők se léteznek,
hogy megtörténnek-e, majd kiderül.

Időtlen nyár – Varga Melinda verse

Csönd térde roppan,
mázsás a magány,
múlt nyarak arca
néz vissza a tóból,
emlékek, mosoly, táj.

VersTörténés

R-ősz – Vagina-dialógok – Turczi István versei

Hirtelen tört ránk az októberi este.
Valahol túl hosszan füttyent egy vonat.
Fürdőszobánk ajtaja megint kitárva,
s te kedvtelve nézed ingóságomat.

Turczi István: Adjunk az erotikának

Voltak írók, akik bebeszélték maguknak, hogy az ő nőjük pinája úgy tágul, mint a világegyetem.

VersTörténés – Jász Attila: Átiratok. Herm&Co

Egy nap, amikor elég öreg leszek hozzá,
hogy ne csak a verseimből, az életemből is
papírhajót hajtogassak, kék hegyek alatt,
borgőzösen, magamhoz ölelem a holdat

Anómia – Berka Attila regénye III/1–3.

Hát nem. Nem leszek a saját karikatúrám. Akkor inkább bukjam arccal előre.
Úgyhogy fújtam egy nagyot a tükörbe és kitaláltam egy másként új életet.

Távolodó világok – Sós Dóra versei és képei

Moraj. Tér. Eljövendő emberek.
Történéssel viselős az ég.

Oldalak

Verstörténés

Vers/Történés – KESZTHELYI REZSŐ: Otthonból száműzött otthon

Érszínek lüktetései –
és hallani,
a csönd miként fáradozik.

Nincsenek se közelebb, se távolabb a részletek. A helyükön. Rendkívül rendkívűletlenek. Nem kell toldani hozzájuk semmit. Elképesztőt. Természetes vakulás, természetes némulás. Eképpen hagyni mindent.

Naptemplom villanyfényben – JÁSZ ATTILA versregénye – CSONTVÁRY útján, 4., befejező rész

ki vagyok?
ki voltam?
ki leszek?

szakállam vízesés
a múltam kitárulkozó sík mező
a jövőm nyitott könyv és vándorbot
Jász Attila ezzel a művével elnyerte az idei Quasimodo Emlékdíjat

VERSTÖRTÉNÉS 2010.09.24 – LADIK KATALIN – PAPP TIBOR – TÓTH ERZSÉBET

és az angyal nem tudhatta, mi vár rá a földön
tapasztalata nem lehetett
a lélek és test mélységes, forró titokvirágairól
a rózsaszirmokból horgolt függönyök mögé
bepillantani lehetetlen
(Tóth Erzsébet: Visszament angyalnak)

Verstörténés - FEJÜNK FELETT FELHŐPLAFON - Acsai Roland és Kántás Balázs versei

Eltűntek a tisztaszobák / Az érintetlen bútoraikkal,
a magasra vetett ágyaik / Szent hegyeivel.
Acsai Roland

A levegő túl finom volt, / a történet túl kemény.
Házak égtek aznap éjjel, / és fikció volt a tény.
Kántás Balázs

VERSTÖRTÉNÉS 2011.05.03 - KESZTHELYI REZSŐ, JÁSZ ATTILA

Önálló rögeszme:
széket húzok reggelente
az ablakhoz, és bámulok amoda.
Sehol se mutatkozik hihetetlen.
Keszthelyi Rezső

zongoralábak
pasztellcsönd menedékben
részlet az egész
Jász Attila

VERSTÖRTÉNÉS 2010.10.26 - TÓTH ERZSÉBET

Szeretem a csontvelőmig hatoló kis villámokat,
melyeket remegős, búgós, édes hangjával
küld belém.
Közömbös mondatait én becézésnek érzem,
nem is tudja, hogy flörtöl velem?
Vagy nagyon is szándékosan
forgatja lassú tűzön a csontjaimat?

SEMMI/VÁLTOZÁS – Acsai Roland és Payer Imre versei

Kel a nappal és jön az este,
és soha semmi változás,
csak körbe-körbe művarázs.
(Payer Imre)

A törzsfejlődés bennük érte el
Malevics Fehér alapon fehér négyzetét,
És Mallarmé üres papírját.
(Acsai Roland)

Böszörményi Zoltán: Katedrális az örök télnek – versek

Fázni mindenki segít.
Ami viszont feledhetetlen: a nagy ideálok.
Tolják a széket, itt is állnak, ott is álmok.
A többi viszolygás a felszínen.

AZ IDŐ ELLEN – Jónás Tamás versei

 
A tévedések biztosak. Ki ráhibázik, s túl sokat,
tudatlan marad. Vagy tudat.
Elnyárlik benned minden év. Az érvágásra nincsen érv.
Mindenért fizetsz. Meg. Minden ért.