Boldog hanukát!

HAG SAMEAN HANUKA!

Párban inkább, mint magányban

Helyszíni

HELYSZÍNI


Sárközi Mátyás „alternatív irodalomtörténetet” készített Babits Mihály és Török Sophie házasságáról. Új kötete kapcsán Tarján Tamás kérdései mentén tárta fel a nem hétköznapi kapcsolat hátterét.

 

 

 

 

Párban inkább, mint magányban

 

A Magyar Írószövetség könyvtárában az est nyitányaként Szentmártoni János, az Írószövetség elnöke köszöntötte és ajándékozta meg a 75. születésnapját betöltő Sárközi Mátyást, majd méltatta írói tevékenységét, felidézte londoni találkozásukat. Tarján Tamás megköszönte azt az „alternatív irodalomtörténetet”, amelyet a színvonalasan anekdotázó író megszólalásaiból ismerhetünk; a XX. századi irodalomnak azt a részét, amelyről hivatalosan nem tudunk, csak beszéli a világ, ő szórakoztatóan megírja. Illusztris családja is predesztinálja erre, példaként említhetjük a Levelek Zugligetből című kötetet, melynek középpontjában édesanyja, Molnár Ferenc lánya, a Választ szerkesztő Sárközi Márta áll.

Új könyvében, a Párban magányban című regényben szekvenciálisan áll össze a szöveg; sokszor nem tudjuk, ki beszél, a tónusból kell kitalálnunk. Tarján szerint a könyv legfontosabb erénye, hogy mégis egységes szólamot hoz létre. Sárközi Mátyás elmondta, évekig dolgozott a témán, sok forrásszövegből merített, és a szereplők általában önmaguk beszélnek. (Főként a fiatalabb korosztálynak lehet segítség, hogy a könyv végén megtalálható rövid életrajzuk.) Az író fontosnak tartotta, hogy ne legyen a történetben semmi hamisítás. Mivel csak heteket tud Budapesten tölteni, elhúzódott valamelyest a kutatás, hiszen a korábban nem publikus anyagok nagy részéhez a Széchenyi Könyvtárban és a Petőfi Irodalmi Múzeumban jutott hozzá. Az író ennek kapcsán köszönetet mondott a jelenlevő Kelevéz Ágnes irodalomtörténésznek a munka során nyújtott segítségért.

Sárközi két dolgot tartott mindvégig szem előtt: hogy kiderüljön a könyvből, Babits Mihály világirodalmi szinten jelentős költő, illetve milyen lenyűgöző személyiség, nagy humanista volt. Mára elfogadottá vált, hogy egy nagy ember minden pillanata fontos az irodalomtörténet számára, nem kell titkolni. Ugyanakkor óvatosan kellett eljárni e két nagyon erősen rejtőzködő ember esetében. Babits szexualitása egy zárkózott, lírai költőé, miközben felesége a nőkhöz vonzódott, de nem volt aktív leszbikus.

Tarján Tamás a címre utalva fogalmazta meg: úgy érzi, a könyv inkább szól a párban, mint a magányban élő személyekről, ami az említett óvatosság következménye lehet. Sárközi Mátyás nagyapját idézte, aki szerint a jó házasság az, ha mindkét fél jól játssza a szerepét. Tanner Ilona arra vágyott, hogy egy irodalmár, intellektuális személyiség mellett éljen, és ez a vágya teljesült Babits személyében. Az a terve azonban, hogy a magyar költészet élvonalbeli alkotója legyen, nem sikerült, amiért néha kifakadt és depresszióba esett. A sikertelenségben az is közrejátszhatott, hogy svájci családból származott, emiatt nem érezte igazán a magyar nyelvet, nem tudott jól rímelni, inkább szabadverseket írt. Feleségként odaadóan ápolta súlyos betegségekben szenvedő férjét, végig kitartott mellette. A költő halálakor szerette volna, ha Babits temetése ugyanolyan nemzeti ünneppé válik, mint Adyé – a két temetés fogja keretbe, kezdi-zárja a történetet.

Sárközi Mátyás családi szálakon át is kapcsolódik Babitsékhoz: édesapja, Sárközi György művei a Nyugatban is megjelentek, később a korabeli Athenaeum kiadónál ő gondozta Babits köteteit. Feleségét, Mártát, vagyis Sárközi Mátyás édesanyját Babits annyira kedvelte, hogy az anekdota szerint elnézte neki azt is, amit másnak nem, ezzel a szójárással: „Mártának szabad!”

Minden Közép-Európában keletkezett történet valahol kész kaland- vagy rémregény, állapította meg az író. Jelen kötete a rémregény határát súrolja – gondoljunk Osvát öngyilkosságára, vagy arra, hogy hatvan évnél tovább nem élt sem Babits, sem Kosztolányi, Ady, Juhász Gyula vagy Tóth Árpád.

Tarján Tamás kérdésére, hogy mit lehet tudni további terveiről, az író elmondta: mint egykori középtávfutó, szeretne rástartolni az írásra, akár két könyvet elkészíteni egy évben. Most az eddigi legpozitívabb fogadtatású Levelek Zugligetből eseményeire szeretne visszatekinteni, mint Benedek Marcell a Naplómat olvasom című művében. A színesen mesélő író jóvoltából anekdotákban bővelkedő est végül dedikálással ért véget, bár szívesen hallgattuk volna még tovább Sárközi Mátyást. Csakhogy ő felidézte azt a nagyapjától hallott adomát is, hogy az idős Molnár Ferenc egy délután háromszor mesélte el látogatójának ugyanazt a történetet, és ő nem szeretne ugyanígy járni.

 

Szöveg és fotók: Csanda Mária

 

Az esten közreműködtek Turóczi Éva és Nádházy Péter előadóművészek, akik Babits- és Török Sophie-verseket olvastak fel, a zenei aláfestést Nemeskéri Csaba gitárjátéka adta.

 

 

 

Kommentek elrejtése, megjelenítése