Részletek Szálinger Balázs Köztársaság című kötetéből

Fűalatt

 KÖNYVHÉT


„Ha a fiam felkönyököl a tájban,
És azt mondja, hogy honpolgár vagyok,
Ti akkor is ott lesztek, ordasok?” – Szálinger Balázs versei

 

 

 

Részletek Szálinger Balázs

Köztársaság című kötetéből

 

„Szálinger Balázs új könyve különleges költői körutazás, mely napjaink Magyarországáról indul, hogy a három műnemen (líra, dráma, epika) és Róma birodalmán keresztül a közeljövő Budapestjére térjünk vissza. Szálinger nagy témája a közélet és a magánélet egymástól elválaszthatatlan egységellentéte. A feszült egymásrautaltságot humorral és iróniával, sokszor a történelem segítségével oldja fel, ez távolítja és nagyítja a Köztársaság tétjét: hogyan tudunk hitelesen megszólalni privát dolgainkról a nyilvánosság előtt? Hogyan lehet közünk saját magunkhoz a mindenkori többieken keresztül? Ezt járja körül több versciklusban és egy drámában, hogy a Háború című utópisztikus szerelmi verses elbeszélés zárja a könyvet. Napjaink Budapestje, látszólag minden rendben, mindenki rohan, teszi a dolgát, tehát semmi sincs rendben. Ugyanazon a napon robban ki a III. világháború és érkezik visszafordíthatatlan pontjához egy szakítás is.

A Köztársaság Szálinger pályájának fontos állomása: összegzés és előretekintés egyazon mozzanatban. A költő játékos és termékeny lírai teret hozott létre, melyben a műnemek és a műfajok, a témák és a motívumok is változatos módon illeszkednek a kötet történetívéhez. A köztársaságok, a respublikák közös részeihez.”

A Magvető Kiadó ajánlója

 

Szálinger Balázs (Fotó: naplo-online.hu)

 

Rendszerváltás_2.0

Nem értem a ti logikátokat.
Nem értem a kilégzéseteket,
Hogy is lehet egyazon levegőből
Kikalapálni egy ilyen öreg
Párát, és az mért marad üvegen?
Azt mondtátok, enyém lesz az üveggyár.

Láttam fotókon: lelkesedtetek.
Láttam fotókon: összetörtetek.
Fél füllel már hallottam, hogy citáltok
Engemet, a tízéves gyereket,
És azt mondtátok: enyém a jövő,
Értem lelkesedtek és törtök össze.

És most nem értem az öreg beszédet,
Hogy verhet ez ma is hullámokat
Az üvegtáblán, ami képtelen
Alólatok kiúszni, mert ti úsztok;
Első vagyok, aki meg tudja tenni,
Hogy ne értse, mit magatokkal hoztok.

Az urbánus az egy városlakó?
A népi az egy ornamentika?
Kezetekben szitokszó lett a város?
Kezetekben szitokszó lett a nép?
Megszabtátok, hány állítmány a mondat?
Megmondtátok, mit gondoljon a vers?

Nem te voltál? Akkor te? Vagy te sem?
És te mit tettél? Nyakkendőt kötöttél?
És te tartottad a nyakad? Te nézted?
Hogy lett a nyugatból újra enyészet?
Megmondod, hogy melyik mozdulatod
Gondolt rám, és mi volt a gondolat?

Átírtad a törvényt? Te újat írtál?
Többség, kisebbség voltál, abból éltél?
Nagyobb akartál lenni a nagyobbnál,
Ezért írtál a hazádról? Nocsak.
Megmondod, hogy melyik mozdulatod
Gondolt rám, és mi volt a gondolat?

Hiba volt, hogy nem szóltam, de ütött,
Ütött egyet rajtam is az idő:
Öszülök – amit ti nem mertetek.
Szálanként őszülök. Tudjátok-e,
Milyen érzés a rend szerint haladni,
És nem tapadni, tapadni, tapadni?

Kineveztetek folytonos jelennek
Néhány évtizedet – de ez a múlt,
Éppen ez ellen szálltatok a síkra.
Zászlótokon az én gyerekkori
Fotóm volt! És hosszú lett a triumphus,
És én felnőttem az ünnep alatt,

És most kérem: öregedjetek hozzá
Halottaitokhoz, akik nemes
Háborúban álltak tiveletek;
Tudjátok meg: őket éltetitek,
S nem élnének, ha ti elhallgatnátok.
Megbecsülnénk titeket mint kiváló,

Bölcs és győztes és komoly katonákat.

 

Korrupció

20XX. szeptember 27.,
Potyka Söröző, Népszínház utca

„Ennek most eredményének kell lenni,
Fiúk, mondom, most ne a kocsival,
Négyzetméterrel foglalkozzatok,
A szerződés most a legfontosabb.
Ha három-négy éven belül se lesz
Eredmény, ismertek, engemet megtaláltok.
Bármi panaszotok van, jelezzétek
A szokásos csatornákon. Ha kértek
Számlát, összesítsétek, de ne a
Belső gépen. Nézzétek, ez a pénz,
Amit fogok szerezni, az amúgy is
Mind az elszerzésre lett kitalálva.
Hálistennek egészségem rendben van.
Sose kellett szaros munkát csinálnom.
Veletek voltak a bajban, s tudjátok,
Hogy most is viszlek titeket magammal,
Ezért találkoztunk ma. Legyetek
Büszkék arra, hogy énvelem dolgoztok,
Én is büszke vagyok rátok, tudjátok.
Minisztériummal forró a drót.
Hogyha valaki azzal jön hozzám, hogy
Adjak számlát, új számlát, arra ott van
A másik telefon, és én meglátom,
Hogy mit tudunk csinálni. Jegyezzétek
Meg, hogy nem hatvan-hetven-nyolcvanat
Fogunk keresni, és hogyha igen:
Nem forintban, nem szarban és nem húgyban.
Gyerekek, kaptunk egy lehetőséget,
Nem tudom egyszerűbben mondani.
Csak figyeljetek rám, és lényegében
Ennyit tudok most mondani. Itt hosszú
Ismeretségek működnek az ügy
Mögött, mindenki jön mindenkinek
Eggyel. Én azt hiszem, érdemleges
Találkozás ez a mai. És hajrá.”

 

Ha a fiam felkönyököl a tájban

Ha a fiam felkönyököl a tájban,
És azt mondja, hogy honpolgár vagyok,
Ti akkor is ott lesztek, ordasok?

Köröztök majd körötte vicsorogva,
Zónákra osztjátok lakóterét,
S azt mondjátok, lehozható az ég?

Befutjátok-e a lovaitokkal,
Betyárok és rablók és tolvajok,
Amint kimondja: honpolgár vagyok?

Meglátjátok-e a fiam húsában,
Amit én látok, a tiszta viaszt,
És meddig hagyjátok, hogy lássam azt,

Amiről a szenny lepattan, a hőre
Olvadékony lesz és formálható?
Rájöttök-e, ti betyár, ti csaló?

Elmondjátok-e, hogy jó apja voltam,
Vagy legalább megpróbálta a jót?
Vagy épp a jó lesz a jelszavatok,

Amivel őt leválasztjátok rólam?

 

Szálinger Balázs: Köztársaság. Magvető, 2012. 2990 Ft
 

Kommentek elrejtése, megjelenítése