Részletek Vass Tibor Mennyi semenni című verseskötetéből

Fűalatt

Vass Tibor kötetét ajánljuk a Mennyi semenni verseivel


„Ahogy tetszikelek, ahogy lájkolok.
Ahogy csókolok, gyilkolok, markolok, titkolok.
Ahogy szívház az egész világ.
És ahogy szívész benne minden vérfi és rettenő.
És ahogy negyvenhárom béres lettem én.”

 

Kapcsolódó anyag: interjú a szerzővel


 

Részletek Vass Tibor Mennyi semenni

című verseskötetéből

 

„Vass Tibor költészete megdöbbentően egységes. Egyéni hangot szólaltat meg a mai magyar irodalomban. Kassák, Erdély Miklós lehet a mestere. Tandori a nyelvi játékok tekintetében. Neoavantgarde? Van benne valami onnan örökölt, vagy inkább egyéni habitusából következő optimizmus. Szövegei mindig is sokkolóan személyesek voltak, ugyanakkor hideglelősen személy- és nyelv- fölöttiek. Szinte idegtépő nyelvi szöszmötölései, viccei, orr- és fülfacsarásai egyszercsak átmentek filozófiába, átlökték az embert még a röhögés fölött is.

Mindez most se változott, de olyan életanyagot kell feldolgoznia, amilyen az utóbbi időkben csak egy pályatársára zúdult. Sőt, ez még olyanabb. Újsághír volt apja és anyja tragédiája. Ez a tény, mely a kötet legtöbb versének hátterében vérfagyasztó humorral és elkeseredett optimizmussal, sőt életszeretettel ott van. „Apám fekete lyuk” – kezdi a kötetnyitó verset, és nem viccel. – „Anyám féreglyuk” – kezdi a másik kötetnyitó verset, csillagászati metaforával indít valami tényleg csak a csillagok közül szemlélhetőt. Az egyáltalán nem puszta vicc nála, hogy „koltból lettünk, kolttá leszünk”. Megrázó sorok és sorsok között megrázó hétköznapok és könnyed verslebegés.

A könyv maga nagyon szoros egység, nemcsak tematikusan, hanem formailag is. A költő valahová indul itt újra és újra. A címei minduntalan ilyenek: Indulok Krakkóba, Indulok Moszkvába, de ez még hagyján: Indulok Orchideásba, Indulok Másodiknapozásba. Hogy hová még, hová indul? Eperfásba, Fúróba, Kereszttegeződésbe. Sőt: Ótvarsba, Jajkuba, Hagyomba. Erre a nemlétező földrajzra, és jószerivel nem létező nyelvre azért van szüksége, mert olyat akar mondani, olyanról akar beszélni, amiről még senki se beszélt, olyan dolgokról, amilyeneket még senki sem látott. Nemcsak a krimibe illő jelenetekről van szó, azokat a figyelmesen nyomozó olvasó megkeresheti és borzongva megtalálhatja, de mögöttük ott van egy mágneses szürrealizmus, és egy egész, ezzel a mágnessel odavonzott és eltaszított világ.

Nagy kötet ez. Néhány magában is remekműnek tűnő verssel, és egy szeretnivalóan komoly és idétlenkedő, vívódó és derűs személyiséggel a háttérben. Vagy épp az előtérben. Mit tehetünk érte? Olvasni kell a verseit.”

Vörös István fülszövege a kötethez

 

Vass Tibor

 

Indulok Jukóapába

 

Apám fekete lyuk,
belsejében egy ideje semmit nem csinál.
Nincs is apámnak belseje. Nincs ideje.
Apám nagy művész, elnyel, gravitál.
Apám külsőleg én vagyok,
egy ideje a tennit próbálom csinálni.
Nincs tenni baj, az idő mintatengely.

Apám életműve nem én vagyok,
apám életműve minden ember, műség, műfog.
Apám műve az idegenség, apám műve a titok.
Apám a halálos tenger.
Tádám, mekkora művész az apám.

Tisztelt publikum, művészapám egy nagy zár,
képes a végén nyitni minden viccet.
Művészapám ismert poéngyilkos, kulcsrakész celeb,
anyám hivatásos szolgálatvezetője.

Művészapám lakatot tesz anyám szájára,
nem kicsit. Anyám szája nem kis lakat.
Művészapám a lakatot örökre zárja,
ha az örökre az, ahonnan most én jövök.

 

Indulok Jukóanyába

Anyám féreglyuk,
anyámon át lehet menni egyikből a másikba.
Anyámon lehet át.
Meg van az idő tehát bolondulva, meg van a tér tehát.
Anyám járat, anyám utazás.
Anyám belső, anyám idő. Ahány anya, annyi anyám.
Anyám sár, anyám szmog. 
Anyám sínbusz, villamos. Léghajó.
Tádám, mekkora művész az anyám.

Művészanyám belsejében egy ideje
a semmi művészapákat csinál.
Ahány csinál, annyi halál. 

Tisztelt publikum,
művészanyámnak művészapám a belseje,
az ideje is művészapám lett.
Művészanyám külsőleg én vagyok.

Művészapám lakatot tesz anyám szájára,
nagyot. Anyám szája egy nagy lakat.
Apám a lakatot örökre zárja,
ha az örökre az, ahonnan most én jövök.
Apám a kulcsot folyton elrakja,
valaki anyámat folyton apámon keresi.

 

Színmáz

Ahogy tetszikelek, ahogy lájkolok.
Ahogy csókolok, gyilkolok, markolok, titkolok.
Ahogy szívház az egész világ.
És ahogy szívész benne minden vérfi és rettenő.
És ahogy negyvenhárom béres lettem én.
És ahogy felfekvés az ölt remény.
És vérfi lettem és nő, és a sebek ahogy szebbek,
ahogy feszesebbek, mint valaha.

A valaha rendkívül csúnya szó,
területszerzős fantazijátékba való,
meddőhányót jó elnevezni róla.
Napszámosok szép vezetékneve
a fantazijáték lehetne,
de nem szebb szó, mint a föld,
nem szebb, mint az elnevezés.

Szóval nincs szép szó, ennyire semmire.
De a Puncihely Sárgaléria az szép,
ha nem is szó, ha nem is pancsihely,
ha nem is sár, ha sárga, ha gavalléria.
Hímsori víg nők.
És szép szó még a negyvenhárom, meg a béres is.

A folyosón is eliratok:
istenszív (korr.: Istenszív) osztály, hőorvos, tiszti hószer,
villamás szekrény, bélterem, szentivarnőjű álom.
Mise, istentisztelet (korr.: Istentisztelet) rendje.
Semmise kellék, a gyógyfoglalkoztató ajtaján tábla:
„Higiénés kézfertőtlenítés egyfázisú
kézfertőtlenítőszerrel:
a száraz kezekre az előírt mennyiségű
kézfertőtlenítőszert teszünk,
ezt az előírt behatási idővel bedörzsöljük,
majd vízzel felhabosítva tovább dörzsöljük,
folyó vízzel leöblítjük, papírtörlővel szárítjuk.
Javasolt kéz ápolószer használata.”

Így, külön, kéz ápolószer. Nagy mennyiség.
Behatási idő. Negyvenhárom. Teszünk.
Szívház. Szívész. Vérfi , nő.
Béres rajzolat, hoszpiszkozat.
Tévelygések vérjátéka.

Az elmúlt hónap: rommeló júliusa.
Egy fajtatiszta fajtalankadása.
A lanka az dombhajlat, a hónalj az hónaljzat.
Elindulni lefelé megejtőn a lejtőn.
Sok tűszó semmiért egészen.

Álmomban tudok a misén,
tudomisén hogyan-jól ülni,
sínen is vagyok, színen is.

Alszom, ha jut rá. Az ember valériánja.

Isteni a szénjáték.
Gyógynövénytartalmú keltetőszer,
helyesebben szólva
növényi kivonatokat tartalmazó
értékrend-kiegészítő kapszula.
Macskagyökér gyökere,
golgotavirág hajtása, komló toboza.
Az elegy szép,
mint egy szívészmúzeusz
és egy rózsaszinkronszínész tanácskozása,
ha fölmagasztalom.

Már alszom is.
Napmelegtől kopár a tetszikelt sarja.
Nem szarját akartam mondani, tényleg.
Táj- és lájkképeket, csókolomot, gyilkolomot.
Markolómat, titkolómat.
Szívházat, egészet, világot,
és szívészt benne,
minden vérfit és minden rettenőt.

 

Vass Tibor: Mennyi semenni. Spanyolnátha, 2012.
 

 

Kommentek elrejtése, megjelenítése