Egyedül magam gondolatban – MARNO JÁNOS versei
Indulok lassan, lelombozva,
a kertbe, fejemben vékonyka
földút szalad a sínek mentén,
rajta, libasorban, te meg én,
s mögöttünk, lemaradva, egy vén
vasutas egyenruha.
EGYEDÜL MAGAM GONDOLATBAN
MARNO JÁNOS VERSEI

Libasor
Indulok lassan, lelombozva,
a kertbe, fejemben vékonyka
földút szalad a sínek mentén,
rajta, libasorban, te meg én,
s mögöttünk, lemaradva, egy vén
vasutas egyenruha. Rajtad
a pihe, haj, felborzolódva,
mintha éppen megcsapott volna
egy szerelvény huzata, nyirkos
kezemben pedig csak romokra
épülne bőröd újra. Este
sokat kések majd vélhetőleg,
leragadok egy erdő mellett,
libákat nézek temetőnek.
Kairos
Ki kecskemaszkban, ki káposzta-
levélbe csomagolva a fejét,
egyedül magam gondolatban,
födetlenül, mint afféle gép,
elviselhetetlenül nehéz
lábazattal. Táncolnak párban,
páratlanul, nálam egy bot van,
a botban, rémlik, valami kés,
mely szükség esetén kipattan
a botból. Nem húzza alattam
sokáig már ez a pad se, húsz
éven át ültem és aludtam
rajta, s ennek ma vége: üssön
csak órám csak egy órára még.
Depresszió
A szomorúság magától jön.
Térded ugrik ki a helyéből,
így nézel elébe a télnek,
rosszabbat ne mondjak: a nyárnak!
Hónapokat töltesz egy ágyban,
alatta beszélsz a bátyáddal,
az ágy alatt, függőlegesen.
Oda szeret bújni a cipők
meg valami hatóság elől,
melyről fojtott hangon, sípolva
szónokol. Hajnalban azután,
egymás ujját szedve csokorba,
véres szilvát esztek egy csorba
peremű befőttesüvegből.
Ikrek
Oldalról kaphat belénk a nap
heve, húgom előttem halad,
árnyékát egy oszlop forgatja
elébem. Ismerős az utca
is, de honnan? És miért olyan
néptelenül üres? Felnőtten
az oszlopnak jól nekidőltem
volna, körmömmel az ajkamhoz
szorítva csikkem, mielőtt az
élet kiszállhatna belőlem,
átadva helyét a halálnak.
De húgommal még összenőve
annyi mindenféle érhet.
S hányfelé húzhat egy kísértet!



















A Depresszió c. vers nagyon
A Depresszió c. vers nagyon érzékletesen van megírva. Rám mindig lebilincselő erővel hat "a magadat mindig kitakartad,/ sebedet mindig elvakartad" (J_A.) költői attitűd.
Az első verset olvasva
Az első verset olvasva elgondolkodtam a vers a lényegiségén.
A lejjebb (általam citált) két sorban érdekes a szóhasználat. Az emlékeimben vagy a gondolatomban helyett a fej mint valóságos hely jelenik meg, s érdekes módon éppen a valóságot jelölő szó által absztrahálódik a kép.
fejemben vékonyka
földút szalad a sínek mentén,
A versben kibontakozik egy
A versben kibontakozik egy mostoha életsors, ami nagyon tárgyilagos beszédmódban jelenik meg. A kettő között iszonyatosan erős feszültséget érzek.
Kibontakozik. Nem mondja.
Kibontakozik. Nem mondja. Radásul iszonyatos a feszültség. Hát ez nem akármi.
. Egész konkrétan hangzó
.
Egész konkrétan hangzó képek vannak benne. kisnovellás történetek, jók!
Hónapokat töltesz egy ágyban,
alatta beszélsz a bátyáddal,
az ágy alatt, függőlegesen.
Oda szeret bújni a cipők
meg valami hatóság elől,
Indulok lassan,
Indulok lassan, lelombozva
először közhelynek tűnt, s van még ilyen közhelyszerűség, de aztán, mikor a kert szó megjelent, azonnal ráismertem a versben beszélő és a kert szoros kapcsolatára. Tetszettek a versek, bár van egy-két depis gondolat, meg reménytelen élethelyzet, de átéltem őket, túléltem.
Remélem, csak fikció a
Remélem, csak fikció a versek tartalma, remélem, hogy a valóság olyan mértékű absztrahálása, aminek már alig van köze a valósághoz. S szeretném remélni, hogy nem megélt, hanem át- és beleéléses élményekről szólnak a versek.
Egyébként tetszettek.